Az 1956-os forradalom hőseire emlékezett a világ magyarsága

Hatvanhét évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás elleni forradalom és szabadságharc. 1956 hőseire emlékezett ma a világ magyarsága, itthon és a határon túl.

Hazánk huszadik századi történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye volt az 1956-os forradalom, amely a budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők legyőzésével fejeződött be november 10-én.

 

1956 szelleme máig él

 

A magyar történelem talán legkiemelkedőbb 20 napja zajlott 1956-ban Magyarországon. Egy nemzet felemelte fejét és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával, a Szovjetunióval.

 

Illusztráció – Diákok idézték fel 2016. október 23-án az 1956-os eseményeket

 

Az 1956-os forradalmat megelőző hét esztendő kommunista diktátora Rákosi Mátyás volt, Sztálin leghűségesebb követője. A rendszer mindennapjait e szavak szőtték át: sztahanovista, osztályellenség, kuláklista, rendőrbíráskodás, internálás. A diktatúra által okozott sebeket alig enyhítette Rákosi Mátyás 1956 júliusában történő leváltása és Szovjetunióba költöztetése, mivel helyére társa, Gerő Ernő került.

A magyaroknak elegük volt az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) korlátlan terrorjából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből, a logikátlan gazdaságirányításból, az alacsony életszínvonalért felelős kommunista vezetésből.  Az elkeseredés és düh nyomán küszöbön állt a forradalom Magyarországon 1956 őszén.

 

A forradalom kezdete – Szolidaritási nagygyűlés a Bem szobornál

 

Lengyelországban munkásfelkelés zajlott, amivel a magyarok szimpatizáltak, ezért a Bem szoborhoz szolidaritási nagygyűlést szerveztek 1956 október 23-ra. A hatalom először betiltotta, majd engedélyezte a rendezvényt. A gyújtó hangulatú beszédek hatására a jelenlévők az Országház elé vonultak és Nagy Imrét követelték a kormányba. Az események ezután felgyorsultak: Nagy Imre miniszterelnök lett, a tüntetők ledöntötték a Sztálin szobrot, elfoglalták a Magyar Rádió épületét, megküzdöttek a szovjet katonákkal és demokratikus kezdeményezések indultak útjukra. A forradalmi lendület hatására átalakult a kormány, Nagy Imre kimondta a Varsói Szerződésből való kilépést, valamint az ország függetlenségét.

 

Fekete-fehér fotó 1956-ból

 

A forradalom és szabadságharc hősei, a pesti srácok, ifjak és idősek felismerték az összefogás erejét. Nem akartak mást, csak egy független, szabad magyar hazát. Kulcsszavaik a következők voltak: egységesség, testvériesség és szeretet. Mindez összekötötte a fővárossal a vidéket, a diákot a munkásemberrel, a nemzetőr-honvédet az értelmiségivel. Erről tanúskodott a teherautókon szállított élelemosztás, az állandó véradás, a kilőtt kirakatok mögött ki nem rabolt bolt, vagy az érintetlen becsületkassza. Az embereket áthatotta a nemzeti egység és a felszabadultság boldogsága. 1956. október végén mindennél erősebb volt az az érzés, hogy együtt van a nemzet, együtt van az ország, és végre mindenki nyilvánosan kimondhatja az igazságot.

Magyarország két nap alatt átlépett a jövőbe, és magával vitte egész Európát. Először fordult elő, hogy egy nép nyíltan fellázadt a kommunista önkény ellen, s bár győzni nem tudott, de gyógyíthatatlan sebet ejtett, felnyitva ezzel a vén kontinensen élők szemét. A vasfüggönyön kívüli országokban az emberek tömegével fordítottak hátat az eszmének, és adták vissza tagkönyvüket a kommunista, illetve szocialista pártok lelkes tagjai, akik előtte felnéztek a Szovjetunióra. A magyar nemzet élet-halál harca – majd az azt követő megtorlás – sokakat rádöbbentett arra, hogy a kommunista diktatúrával együtt élni nem lehet.

 

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben”  – írta Albert Camus 1957-ben.

 

A magyar forradalom és szabadságharc nem tudott győzni. A nagyhatalmi érdekek és a nyugati államok számára fontosabb volt a Szuezi-válság megoldása, mint a magyar ügy. Hruscsov szabad kezet kapott a magyarországi helyzet felszámolására. Az újjászervezett diktatúra megszilárdításáért folytatott harcokban 2400 magyar halt hősi halált, kivégeztek 229 főt. Az elítéltek száma huszonhatezer volt, kétszázezer magyar pedig emigrált. Bár a forradalom és szabadságharc elbukott, eredménye nem kudarc. A magyar nemzet ismételten kinyilvánította szabadság iránti vágyát, ami reményt és hitet adott minden elnyomott nemzetnek.

 

Szentkúti Ferenc: Hősköltemény egy pesti srácról

Te napköziben nevelkedett apró kamasz,

Te, akinek élete mindössze

vagy tizenöt sivár tavasz.

Te, kibe már az A. B. C.-vel

tömték az ideológiát,

A szovjet tankok vad tüzében

zengted a szabadság dalát.

A tankok acél záporában

sem remegett gyenge kezed.

Bátran markoltad meg a géppisztolyt,

és szórtad rájuk a tüzet.

Kicsiny szíved tán összerezzent,

de lábad bátran szaladt.

Kezedből nyugodt, biztos ívben

repült a benzines palack…

Te pesti srác, te hősök hőse

ontottad drága véredet,

s a kivívott szent szabadságban

megkaptad érte béredet.

Te kicsiny bajtárs – esküszünk, hogy

megvédjük ezt a drága vért,

mert nem lehet, hogy kicsiny szíved

hiába ontott annyi vért…

Te pesti srác,

Te napköziben nevelkedett apró kamasz!

Te, akinek élete mindössze

Vagy tizenöt sivár tavasz.

Téged, ki ezt a drága élted

hazádért így adtad oda,

amíg magyar él a földön:

nem felejtünk el soha!

 

 

(Forrás: Pannon Hírnök archívuma – Az 1956 szelleme máig él című írás első megjelenése: 2017. október 23.)

A nyitókép illusztráció

Fotók: Vona Ildikó/ PannonHírnök

Kövessen minket a Facebookon is!

 


Hasonló cikkek