Jesús Palacios és Stanley G. Payne „Apám, Franco” című könyve egyedülálló módon, Francisco Franco egyetlen gyermeke emlékeinek felidézésével mutatja be a spanyol diktátor pályafutását
91 éves korában Madridban elhunyt María Carmen Franco y Polo, az utolsó spanyol diktátor, Francisco Franco y Bahamonde leánya, tudatta a sajtóval az unoka, Luis Alfonso de Borbón herceg.
Carmen Franco nevét Magyarországon, a történészeken kívül, nagyon kevesen ismerik, holott hosszú élete során közvetlen tanúja és bizonyos értelemben részese volt a 20. század történelmét meghatározó legfontosabb eseményeknek. A sajtónyilvánosságot többnyire kerülő dáma csaknem pontosan egy évtizeddel halála előtt egy kivételesen őszinte és átfogó interjút adott Jesús Palacios y Stanley G. Payne történészeknek, akik ezen visszaemlékezések alapján állították össze a Spanyolországot négy évtizeden át vaskézzel irányító Caudillo minden bizonnyal legszemélyesebb életrajzát. A közel 800 oldalas könyv „Apám, Franco” címmel jelent meg 2008-ban.
A kötet sajátos módon íródott, s egyszerre tekinthető az elismert történészekből álló szerzőpáros és az őket ihlető, informáló történelmi tanú alkotásának. Palacios és Payne egy 500 kérdésből álló kérdőívet adtak át a diktátor leányának, aki meglepő őszinteséggel és nyíltsággal válaszolt s osztotta meg apja életének és személyiségének legintimebb részleteit. A kérdőívvel párhuzamosan egy hosszú interjú is rögzítésre került. Doña Carmen visszaemlékezéseit a történészek a Francisco Franco Alapítvány levéltárában fellelhető eredeti dokumentumok alapján egészítették ki.
A könyv az összeállítás mikéntjének következtében két, egymástól meglehetősen elkülönülő részre osztható. Az első 145 oldal a kérdőívre adott válaszokat részletezi, míg a mű második fele az összegyűjtött információk alapján igyekszik átfogó képet formálni Francisco Franco személyéről, rendszeréről, és Spanyolország történelmének nevéhez fűződő, megpróbáltatásokkal és ellentmondásokkal terhes korszakáról. Az „Apám, Franco” egy történelmi ismeretterjesztő munka, melynek szerkesztése során Jesús Palacios szerint igyekeztek figyelmen kívül hagyni az aktuálpolitikai szempontokat.
Carmen Franco vallomásai nem próbálják megkerülni a vitatott témákat s anélkül, hogy megtagadná a szülő iránt érzett természetes tiszteletet, kertelés nélkül beszél apja hibáiról és negatív személyiségjegyeiről. A visszaemlékezésekben elénk tárul egy rideg és keményszívű tábornok képe, aki érzelemmentesen viszonyul munkatársaihoz, s élet elleni bűncselekmények esetén kitart a halálbüntetés és a „szemet szemért” elve mellett. Carmen szintén elismeri, hogy családja tudott a megtorlásokról és túlkapásokról, de hozzáteszi, hogy otthon nem igazán beszéltek ezekről a kérdésekről.
Carmen Franco elmondása szerint, apja nagyon óvatos ember volt, aki szeretett minden eshetőségre felkészülni. Mikor 1940-ben Hendaye-ba indult, hogy találkozzon Hitlerrel, a spanyol államfő titokban egy triumvirátust nevezett ki az ország vezetésére arra az esetre, ha a németek elrabolnák.
A királyság helyreállítása és a Franco által örökösévé kinevezett I. János Károly személye is fontos témája a visszaemlékezéseknek. Carmen Franco rámutat, hogy édesapja bízott benne, hogy az ifjú király fenn fogja tartani a Franco-rendszer legfontosabb elemeit, bár bizonyos fokú politikai nyitást és demokratizálódást lehetségesnek tartott. Leánya szerint a diktátor a monarchikus államformát kiegyensúlyozó és stabilizáló szerepet betöltő hasznos politikai intézménynek tekintette.
Az „Apám, Franco” személyes visszaemlékezések alapján, de történelmi hitelességre törekedve próbálja bemutatni Francisco Franco személyét és rendszerét. Talán ennek a megközelítésnek is köszönhető, hogy a kötet nem nyerte el egyetlen politikai szekértábor tetszését sem. A diktátor leányának vallomásait feldolgozó történészek által elénk tárt Franco nem Spanyolország idealizált megmentője, de nem is véreskezű fasiszta hóhér. Megismerhetünk ellenben egy tekintélyelvű, jobboldali katonatisztet, aki kétségtelenül nacionalista a spanyol tradicionalizmus hagyományainak megfelelően, de nem fasiszta a szó legszorosabb értelmében. Mindenkivel szemben gyanakvó és bizalmatlan, nem mutat mély érdeklődést filozófiai és ideológiai kérdések iránt, s nem érti a gazdasági folyamatokat. Nem kiemelkedő politikai stratéga, de kiváló taktikai érzékének köszönhetően biztos kézzel kormányozza Spanyolország hajóját a 20. század viharos tengerén. A spanyol polgárháború félelmetes hadúra, akinek alakja az évtizedek alatt atyai figurává szelídült. Egy idejétmúlt rezsim archaikus vezetője, aki paradox módon megnyitja Spanyolország kapuit a modernizáció és europaizálódás előtt.
A diktátor egyetlen leányának halála bizonyos értelemben lezárja Spanyolország történelmének egy ellentmondásossága ellenére is meghatározó korszakát. Az utolsó kulcsfontosságú történelmi tanúk egyike távozott, azonban visszaemlékezései megmaradnak az utókor számára. A Jesús Palacios spanyol történész és Stanley G. Payne amerikai hispaniszta által gondozott kötet valószínűleg Carmen Franco hagyatékának legfontosabb darabja.
(Palacios, Jesús-Payne, Stanley G.: Franco, mi padre. La esfera de los libros. 2008.)
Cseszneky Miklós
