A történelmi Magyarország tájegységeit néprajzi szempontból áttekintő sorozatunkban most a Dunántúlra látogatunk, amelynek a XXIII. Sárközi Lakodalom hagyománya ad aktualitást.
A sárközi lakodalom hagyománya
Július közepén a jegyespár kézfogójával kezdődött Tolna megye egyik legnagyobb folklór programja, a XXIII. Sárközi Lakodalom Sárpilisen. A sárközi tradíciók szerint a pár bejelenti, hogy egy évig jegyben járnak. A lakodalmat 2017-ben tartják; addig is a tájegység hat településének mindegyikén havonta rendeznek hagyományőrző programokat.
Az elkövetkező egy évben a tájegység gasztronómiai programoknak, népzenei előadásoknak, konferenciáknak ad otthont. Ennek sorában Decsen lakodalmas ételek főzőversenyét és sárközi csárdásversenyt tartanak majd, Pörbölyön sárközi népdal- és népzenei fesztivál idézi a múltat, Bátán sárközi borok versenyét rendezik meg és szintén Báta lesz a helyszíne a sárközi népművészet örökségének jelenéről és jövőjéről szóló konferenciának.
A Sárköz páratlanul gazdag népművészetének köszönhetően 2012-ben került fel a szellemi kulturális örökség hazai listájára. A sárközi lakodalmat 2005 óta először évente, majd kétévente más-más helyszínen rendezik meg, legutóbb 2015-ben Őcsény volt az esemény házigazdája. A hagyományápoló programot Sárközi Napok néven először 50 éve, 1966-ban rendezték meg Bogár István tanító, néprajz-kutató vezetésével.
A Pannon táj gazdag kulturális értékei
A Dunántúl gazdag történelmi múltjából és természetföldrajzi sokszínűségéből adódóan ezen a területen változatos paraszti kultúra alakult ki. E terület is több jellegzetese kisebb tájegységet foglal magába. A ma is itt élő sokféle nemzetiség őrzi és ápolja hagyományait.
A már említett Sárköz pompás népviseletéről híres: a település ma is az élő népművészet, a zene és a néptánc, valamint a népi kismesterségek kínálatával szolgál. A sárközi hímzés története halotti párnákkal kezdődött, de később főkötők, ingujjak, főkötők és kendők is gyönyörű mintákat kaptak. A Sárköz nagy múltú szőttesei, hímzései, színes, gazdag népviselete és folklórhagyományai hatását a szomszédos tájak is átvették.
A Dél-Pannon vidék vonatkozásában például kiemelhetjük Szenna Europa Nostra díjas falumúzeumát, mely a Zselic népi építészetét, a somogyi parasztság életét, használati eszközeit mutatja be. A Somogy-vidéken a földműveléssel foglalkozó falvak viszonylag hamar polgárosodtak. Jellegzetes a táj pásztorművészete, gazdag és változatos a népviselete, hímzései messze földön ismertek.
Ami a fából készített eszközöket illeti, a dunántúli, somogyi, zalai pásztorfaragások témája a legváltozatosabbak. Itt leggyakoribb az emberábrázolás. Elsősorban a romantikus balladákban is megénekelt bakonyi betyároké.
A Bakony-vidék lakossága mestere volt a famegmunkálásnak: a földműveléshez, háztartáshoz szükséges eszközöket nagy mennyiségben készítették, messze földön, egészen a Balkánig vásároztak velük (gereblye-, favilla-, talicska- stb. készítés).
A rábaköziek korán kifejlődött paraszti polgárosulása eredményezte a vidék jellegzetes építkezési jellegét, különleges fehér hímzéseit, gazdag népviseletét. A Kisalföld népi kultúrájának szintén viszonylag gazdag hagyományanyaga maradt fenn.
A Dunántúl tájegységei, néprajzi értékei közül természetesen csak a néhány legjellemzőbbet tudtuk itt kiemelni. A népművészet kincseit bemutató sorozatunk előző részét itt olvashatják:
Tájak – Korok – Régiók sorozat – 1. rész
Fotó: Illusztráció
