A fenyő rügyében rejlő titok

A fenyőrügy nem tartozott a népszerű csemegéim közé. Sokan talán elképednek azon, hogy meg lehet enni, finomságok készítéséhez ízesítőként felhasználható, hiszen az erdei fenyő is kissé egybeforr a karácsonyi ünnepkör kellékeivel, a mókusos mesék képeivel. Jómagam osztrák barátnőimnél láttam nyárleji gyógynövénytúrák alatt, hogy a sok friss zöld növény mellett szívesen rágcsálnak fenyőtűt is. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, kifaggattam őket, mert számomra akkor még teljesen idegennek tűntek a fenyőfélék a gasztronómia alapanyagai közt.

Gyantás, harsogó friss ízével a „megosztó” növények közé tartozik, de hamar meg lehet szokni, sőt megszeretni, ahogyan a zamatos turbolyát vagy az angelikát.  Ki-ki kedvére válogathat a vörösfenyő, a lucfenyő vagy az erdei fenyő rügyei, vagy harsogóan friss és zsenge tűlevelei közül – mindenképpen nyár elején szedjük, amikor üde és nagyon illatos. Azt talán mondanom sem kell, hogy szennyezett területektől távol, csak „tiszta forrásból” gyűjtsük, tartsuk be az ide vonatkozó erdőtörvény szabályait, és ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább hagyjunk fel az efféle gyűjtögetéssel – vagy hagyjuk meg azoknak, akik biztosra mennek. Rügyeket mindig mértékkel gyűjtsünk – tényleg annyit, amennyire igazán szükség van, hiszen a rügyben van a növény jövője, ne tépkedjük le esztelenül, fölöslegesen.

Készíthetünk belőle szirupot, ami a téli időszakban jó szolgálatot tesz majd a légúti nyavalyák esetén – vagyis itt is, mint annyi növénynél, jó előre kell gondolni a majdan bekövetkező és megelőzendő bajok orvoslására. A sziruphoz a hajtásvégeket, a zsenge tűleveleket annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, lassú tűzön forraljuk fel, és 5-6 percig forraljuk, majd hagyjuk hűlni. Szűrjük le, adjunk az így kapott fenyőléhez literenként 50-70 dkg cukrot, facsarjuk bele literenként fél citrom levét. Újból forraljuk fel, majd töltsük tiszta üvegekbe és hőkezeljük.

Készíthetjük úgy is, hogy a friss rügyeket vagy zsenge tűleveleket egy nagyobb üvegbe rétegezzük cukorral. Nap-nap után, ahogy olvad a cukor, esik össze az anyag, úgy tegyünk rá újabb réteg fenyőrügyet és cukrot. 7-8 nap elteltével vízzel felöltve felfőzzük, majd leszűrve palackozzuk, hőkezeljük.

Az így elkészített szirup télidőn mint „kanalas orvosság” kerülhet elő a polcról, ha felütötte fejét a köhögés, a torokfájás. Megelőzésképpen vízzel, teával hígítva érdemes fogyasztani. Ausztriai túráim egyikén különleges limonádéval kínáltak: erdei fenyő, borókabogyó, citrom, narancs és méz voltak az alkotóelemei a májusi erdő ihlette jókedvű italnak. A kész fenyőszörp ehhez kiváló alapanyag! Ugyanott kóstoltam a „fenyőlikőrt”: a fenyőhajtások hónapokig áztak tiszta szeszben, majd kandiscukorból főzött fényes sziruppal házasították.

A világhálón többször is találkozhatunk a mézbe kevert fenyőrügy receptjével. Hatásos csodaszernek nevezik, amellyel a felső légúti betegségek tüneteit lehet csillapítani. Saját tapasztalatom, hogy a mézbe kevert friss fenyőrügy, vagy apróra vágott erdeifenyőtű hűtőben 2-3 hétig tartható el, ezután, mint a friss gyógynövény legtöbbször, megerjed. Viszont, amíg friss, érdemes naponta egy-egy kanálkával elfogyasztani belőle! Tehetjük teába, meglocsolhatjuk vele a túrós palacsintát vagy a mákos tésztát is.

A „fenyőlekvár” alapja a szirup, amit aztán befőzőcukorral vagy más zselésítő szerrel érdemes a kívánt állagúra főzni. Aki elég elszánt, és szereti az egészen „zöld” ennivalókat, a szirupot szűrés nélkül turmixolhatja össze, és abból készülhet fenyőlekvár, de számítsunk arra, hogy az ízében ott lesz egy egész fenyves tömény, nehéz gyantás aromája.

Készíthetünk házi cukorkát is, amelynek kellemes ízét és jótékony hatását kakukkfűvel, gyömbérrel tökéletesíthetjük, de a fenyő itt is kaphat kitüntető szerepet.

Ha vadakkal van dolgunk, az erdő fűszereit szoktam bevetni, mert nagyon kellemesen egészítik ki egymást – ahonnan az alapanyag, onnan a fűszer is. Így nagyon megörültem, amikor egy igazán jó receptet kaptam barátaimtól, Lengyelországból. Csupán azt sajnálom, hogy mire kipróbáltuk, a Vadételek című legújabb könyvünk már a nyomdába került… így most itt az alkalom, hogy megosszam a Pannonhírnök kedves Olvasóival. A vadhús egészséges, az ember mindig keresi az új ízeket, ünnepi alkalmakra az új finomságokat, íme, tessék kipróbálni!

Vaddisznósült az erdő ízeivel

1 kg vaddisznóhús

1 liter tej

200 ml borpárlat

1 csomag leveszöldség (40 dkg)

1 közepes fej vöröshagyma

4 evőkanál olaj

6-8 borókabogyó és feketebors

2 babérlevél

3 kisebb erdeifenyő-ágacska

500 ml húsleves

500 ml búzasör

3 dkg vaj

1 evőkanál ribizlilekvár

1 citrom

3 evőkanál liszt

A húst megtisztítjuk, leszárogatjuk. A páchoz a tejet meg a borpárlatot az apróra vágott zöldséggel felforraljuk. Hozzáadjuk a fűszereket, majd ha a lehűlt, egy jól záródó edénybe öntjük. A hideg páclébe beletesszük a húst, lefedjük, és egy napon át érleljük.

Másnap a húst kiemeljük (a páclevet félretesszük), a felforrósított olajon egy vaslábosban körös-körül megsütjük. Sóval bedörzsöljük, ráöntjük a húslevest meg a sört, mellé helyezzük a fenyőágacskákat. Lefedve 60 percen át pároljuk. Ha a hús megpuhult, kiemeljük, melegen tartjuk a visszamaradt pecsenyelevet leszűrjük.

A mártáshoz a vajat felforrósítjuk. Beleszórjuk a lisztet és szép aranybarnára pirítjuk. A leszűrt pecsenyelével és annyi páclével öntjük fel, hogy kellően sűrű és sima mártást kapjunk. Ribizlilekvárral és citromlével ízesítjük. Jól illik mellé a burgonyakrokett, a párolt lilakáposzta.

 

.

 

 

Vélemény, hozzászólás?