A „magyar gyermek”, aki gyűlölte a magyarokat – Mária Valéria főhercegnő

Mária Valéria híd – Párkány-Esztergom

Mária Valéria

Mária Valéria I. Ferenc József és Erzsébet királyné (becenevén Sisi) negyedik, egyben utolsó gyermekeként látta meg a napvilágot Budán 1868. április 22-én. Erzsébet, aki nagy rokonszenvvel viseltetett a magyarok iránt, abban reménykedett, hogy trónörököst adhat szeretett népének, ám csalatkoznia kellett. Elhatározását azonban, hogy gyermekét magyar szellemben neveli, továbbra is szilárdan tartotta: a kislányt magyar nevelőkkel vette körbe, kizárólag magyar nyelven szólt hozzá, és a császárt is megkérte, hogy ezt a nyelvet használja, ha legkisebb lányával beszél.

Tagadhatatlan, hogy ő volt az anyja kedvence. Erzsébet – nem természete, mint inkább a szerencsétlen körülmények hatására – korábbi gyermekeivel nem tudott közeli, szeretetteljes kapcsolatot kialakítani, így a legkisebb lányán élte ki minden anyai ösztönét.

híd-hatterben-a-bazilika

Mária Valéria nem viseltetett túl nagy rokonszenvvel a magyarok iránt, főként, miután eljutott hozzá az a pletyka, mely szerint nem Ferenc József, hanem gróf Andrássy Gyula az apja. S bár ez a hipotézis a mai napig tartja magát, semmilyen bizonyíték nincsen rá. Hogy többet ne is mondjunk: Mária Valéria hasonlít az összes gyermek közül legjobban a császárra, mind külső, mind belső tulajdonságait tekintve. Édesanyja halála után megkérte a császárt, hogy a jövőben kettejük között használhassák inkább a német nyelvet, amit Ferenc József meg is engedett neki.

Erzsébet számára nagyon fontos volt, hogy legkisebb gyermeke boldogságát semmi se veszélyeztesse, így személyesen járt közben Ferenc Józsefnél, amikor Mária Valéria beleszeretett Ferenc Szalvátor osztrák főhercegbe. A főhercegnőnek megadatott tehát, ami ezekben a körökben nem volt szokványos: szerelemből mehetett férjhez. Szülei házasságával ellentétben az ő frigye valóban boldognak tűnik, hiszen tíz unokával örvendeztette meg a császári párt.

Mária Valéria köztudottan szívesen és sokat jótékonykodott. Szenvedélyesen segített a rászorulóknak, az első világháború során saját kastélyában rendezett be szükségkórházat a katonák számára. A Monarchia széthullását követően ő is lemondott trónigényéről, mikor aláírta az 1919-es Habsburg törvényt. Vagyonát megtarthatta és Ausztriát sem kellett elhagynia. Wallsee-i otthonában hunyt el 1924. szeptember 6-án.

forrás: Brigitte Hamann: Erzsébet királyné (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1988), www.sisi.eoldal.hu,

Vélemény, hozzászólás?