Október 22-ére halasztotta a döntést a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a Raiffeisen Lízing kontra magyar állam perben szerdán.
A Raiffeisen Lízing másodfokon azt kérte a bíróságtól, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz és az Európai Unió Bíróságához, mert szerinte több ponton alaptörvény-ellenes az első devizahiteles törvény (2014. évi XXXVIII. törvény). A felperes fellebbezését azzal egészítette ki, hogy álláspontja szerint az időközben elfogadott elszámolási törvény is alkotmányellenes, többek között azért, mert sérti a jogbiztonság elvét.
Az alperes magyar állam jogi képviselője ugyanakkor kiemelte: a per nem lehet “a törvény kritikájának fóruma”, és úgy vélte, hogy a felperes nem bizonyította a tisztességtelenség törvényi vélelmének megdöntéséhez szükséges tényeket, ezért kérte a fellebbezés elutasítását.
A bíróság az Ab-hez és az Európai Bírósághoz fordulásról sem döntött a szerdai tárgyaláson, ezekkel kapcsolatban vagy az október 22-i ítélethirdetéskor, vagy az előtt hoz végzést – mondta a bíró.
A Raiffeisen Lízing Zrt. fellebbezésében részletesen kifejtette, hogy az általa alkalmazott valamennyi szerződéses kikötés hogyan felelt meg a Kúria jogegységi döntését törvénybe foglaló 2014. évi XXVIII. törvényben (első devizahiteles törvény) rögzített hét elvnek.
Az alperes magyar állam ellenkérelmében utóbbit alaptalannak nevezte, és kérte az ítélőtáblát, hogy utasítsa el a Raiffeisen Lízing fellebbezését. A bíró ismertetése szerint az alperes úgy vélte, hogy a pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességtelenek voltak, valamint, hogy az első devizahiteles törvény elfogadásával a parlament nem alkotott új jogot.
A felperes szerint az időközben elfogadott elszámolási törvény is alaptörvény-ellenes. Kifejtette: a törvény sérti a jogbiztonság elvét, mert újonnan meghatározza, mely jogviszonyok tartoznak a törvény hatálya alá és melyek nem, miközben az első törvény hatálya sem volt meghatározható. Hozzáfűzte, hogy az elszámolási törvény azon része is alaptörvény-ellenes, amely kimondja, hogy nincs helye perújításnak. Ezzel a jogalkotó egy folyamatban lévő eljárásban fosztja meg a felperest egy olyan jogától, ami az eljárás megindításakor még megillette, és ezzel “szükségtelenül és aránytalanul” korlátozza a felperes jogait – vélekedett a Raiffeisen Lízing jogi képviselője.
