Az idei Bartók Plusz Operafesztiválon Bizet operáját, a Carment állította színpadra. A művésszel a Lovagi Tornák Terénél, a Diósgyőri vár mellett beszélgettünk.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Mennyire elégedett a ma esti előadással?
Kerényi Miklós Gábor: Én azt gondolom, hogy egy igazán szép előadás volt, és a közönség is nagyon szerette.
– Kissé fel lett darabolva ez a mű. Használt neki a három miskolci helyszín?
– Nem daraboltuk fel az operát, részleteket mutattunk belőle, ezáltal ismertté tettük a nézők előtt. Ez a próbafolyamatnak nyilvánvalóan nem tesz jót, de a nézők imádták, és mi is.
– Nem érezte úgy, hogy ezzel pluszmunkát csinál magának?
– Nyilvánvalóan pluszmunka volt, de amikor megállapodtunk az Operafesztivállal, akkor benne volt a feladatban. Szívesen vállaltam, mert rendkívül fontosnak gondolom, hogy minél több embert ismertessünk meg az operával. Ebben van egy idézőjeles népművelői munka is, és ez engem érdekelt.
– Korábban Szegeden rendezte, akkor az „élményopera” szót használta a darabra, miért?
– Hiszek abban, hogy az opera élmény. Általában véve élményben gazdag, látványoperákat állítok színpadra. Olyan produkciókat, amik a széleskörű közönséghez eljutnak.
– Mi a véleménye a Bartók Plusz Operafesztiválról?
– Szerintem egy remek dolog. Nagyon sajnálom viszont, hogy nem volt most nagyobb szakmai ittlét. Azt gondolom, ez igen komoly baj országosan: a szakmában sokkal nagyobb a féltékenység, mint a kíváncsiság.
– Jöttek kritikusok, találkoztam néhánnyal…
– De nem abban a mértékben, mint kellett volna. És nemcsak a kritikusokról van szó, hanem a szakmabeliekről: zeneszerzőkről, karmesterekről, énekesekről.
– Önt hogyan érinti, amikor kap egy negatív kritikát?
– Engem nem nagyon zavar. Egyrészt azt gondolom, nekik az fontos csak, hogy írjanak-írjanak, az már közönyösebb, mit írnak. Másrészt nagyon rosszul állunk hozzáértő színház-, opera- és zenésszínházi kritikusból. Az számít, amit a közönség mond.
– Sok operát rendezett már. A Carmen hol helyezkedik el köztük?
– A kedvenceim egyike. Azért is örültem nagyon, amikor Kesselyák Gergely felkért rendezőnek. „Ezrek operája” lett, mert rengeteget szerepeltünk vele utcán, tereken, és így próbáltuk meg ezrek operájává tenni. Remélem, sikerült.
– Miskolcon nyitottak a műfajra, de mit tapasztal az országot járva? Hogyan fogadják az emberek az operát?
– Ez egy nehéz kérdés, röviden nem fogom tudni megválaszolni, kifejteni. Azt gondolom, egy opera sikere mindig attól függ, hogy akik bemutatják, milyen szándékból adják elő. Kizárólag egy szűk körnek akarnak játszani, vagy szélesebb közönségnek? Véleményem szerint az operának tömegszínháznak kellene lenni.
– Miskolchoz milyen emlékek fűzik?
– A Bartók Plusz. Rendeztem a színházban Elisabeth-et, ami nagyon-nagy siker volt, és az Operafesztiválon sokat dolgoztam. Egyébként más semmi.
