Furmint Február – borünnep a minőségért  

 

Bort a poharakba! / PTV Fotó: Vona Ildikó
Bort a poharakba! / PTV Fotó: Vona Ildikó

Miskolcon egyre több a borfogyasztáshoz kapcsolódó esemény: borvacsorákkal, pincelátogatásokkal igyekeznek népszerűsíteni a finom borokat. Múlt pénteken a Városháza Dísztermében került megrendezésre a Furmint Február nevű esemény, ahová két tucat borász és ötven féle bor érkezett.

Hagyományteremtő céllal hozták létre Furmint Február elnevezéssel az országos programot, amihez most a borsodi megyeszékhely is csatlakozott; találkozási lehetőséget biztosítva ezzel borászok és borkedvelők számára. Többféle fehérbort találhattunk a kínálatban, de a rendezvény elsősorban a Furmintra fókuszált, ugyanis ez az a szőlőfajta, amely kiválóan alkalmas rá, hogy felkeltse a fogyasztók érdeklődését akár itthon, akár külföldön. Tokaj-Hegyalja legzamatosabb Furmintjait készítő pincészetek sorakoztak most fel: a kisebb borászatok jellemzően 2-8 hektáron gazdálkodnak, de itt voltak a 100 hektáros nagybirtokok (Disznókő, Hétszőlő) képviselői is.

Disznókő boraiból is ízelítőt kaptunk / PTV Fotó: Vona Ildikó
Disznókő boraiból is ízelítőt kaptunk / PTV Fotó: Vona Ildikó

Dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármesterének köszöntője nyitotta a rendezvényt. Az est folyamán a vendégek – miközben minőségi borokat kóstoltak – beszélgethettek a készítőkkel, így magába az alkotási folyamatba is bepillantást nyerhettek. Akik pedig még jobban szeretnék megismerni Tokaj-Hegyalja gazdálkodóit, azok számára készült Kézdy Dániel könyve, Tokaj – emberek és dűlők címmel. Néhány gasztronómiai finomsággal is találkozhattunk, lehetett például sajtot kóstolni; a program este tíztől after partyval zárult a Szinva Teraszon. Sikeres volt az idei Furmint Február Miskolc, a szervezők ígérik a folytatást további borvidékek bevonásával, izgalmas borválogatásokkal és kitekintéssel a határon túlra is.

Furmint Február 2017 / PTV Fotó: Vona Ildikó
Furmint Február 2017 / PTV Fotó: Vona Ildikó

Miután a Furmint Február nagy hangsúlyt fektet az emberek közti beszélgetésre, közismert személyeket kérdeztem a borral való kapcsolatukról.

Demeter Ervin: „Borosgazda vagyok, nem borász, ami azt jelenti, hogy van borom, ami az én elképzelésem szerint készül. Mádon 17 éve vettünk egy hétvégi házat, persze ahhoz már egy kicsi szőlő is illett, és ebből nőtte ki magát a Demetervin Borászat. 15 szüret van mögöttünk. Nyolc és fél hektáron gazdálkodunk. Mostanra az ültetvényeink közül sok termőre fordult, körülbelül 16-18 ezer palackot tudunk megtölteni évente. Ez már sokkal több, mint amit barátokkal el tudunk fogyasztani, így aztán elkezdtünk márkát építeni. Van kettő Demeter Pincészet, akik évek óta pereskednek a név használata miatt, és gondoltam, nem állok be harmadiknak vitatkozni, ezért a DEMETERVIN-t választottuk. A tokaji borvidéken fehérborok vannak, főfajta a Furmint, értelemszerűen mi is ezt hoztunk a Furmint Februárra, de nekünk is van házasított borunk, különböző száraz és édes borokat készítünk, különböző kategóriában. Külföldön, a lengyel piacon, Tajvanban, Svédországban vagyunk jelen. A lengyelek és a svédek inkább a szárazakat, Tajvanban főleg az édes fajtákat kedvelik, de szeretik és érdeklődnek általában a magyar borok iránt is. Nekem sokféle kedvencem van, nem tudnék név szerint kiemelni egyet sem, mert alkalomtól és napszaktól függ. Az a lényeg: jó bor legyen jóivású, jól essen az embernek. Rendkívül fontos még, hogy az ételnek és a mellé felszolgált bornak mindig harmóniában kell lennie egymással.”

(b-j) Kriza Ákos, Demeter Ervin, Csöbör Katalin, Czikora Ágnes / PTV Fotó: Vona Ildikó
(b-j) Kriza Ákos, Demeter Ervin, Csöbör Katalin, Czikora Ágnes / PTV Fotó: Vona Ildikó

Csöbör Katalin: „Kedvelem a jó borokat. Én csak szárazat iszom; mostanában vöröset, korábban fehéret, egyébként pedig inkább pezsgős vagyok. Amíg nem éltem Franciaországban, addig rendszerint hegyaljai bort ittunk, aztán a franciáktól megtanultam: nem mindegy, melyik ételhez milyen bort fogyasztunk. Bár szerintem már Bordeaux környékén sem tartják be annyira a szokást, mert ahhoz egy kemény menüre is szükség van. Nem vagyok túl bordeaux-i párti, jobban szeretem a burgundi könnyebb, világosabb borokat. Nagyapám hegyaljai volt, és nagy borivó, az ő révén ittunk mindig mi is hegyaljai borokat, de azok nagyon erősek. Aszút aránylag ritkán fogyaszt a családunk, mert édes. Apám dunántúli, ezért a Balatonon van családilag szőlőnk, illetve nekem Zsolcán.  2005 körül vettem egy 400-500 négyszögölös telket, ami szőlővel volt betelepítve, és nem akarom kivágni. Ez amolyan direkt termő. Egyszerűen kell művelni, úgy is mondhatnám „bióból”, de hallottam már: Ausztriában ezekből csinálnak habzóbort, mert jó illatosak és zamatosak. Nagyapám Abaújszántón volt lelkész (korábban még az egyháznak is volt ott szőlője), és amikor sok-sok év után elmentem Abaújszántóra kiderült, hogy az ottani pincészet korábbi gazdája már meghalt, de összeismerkedtem az új tulajdonossal, így aztán vissza szoktam járni arra a vidékre (Abaújszántó, Mád, Tarcal, Tolcsva). Nem tudok elszakadni Hegyaljától. Remélem, hogy fel fog fejlődni, és nem kis Bordeaux lesz, hanem nagy Hegyalja.”

Nagy érdeklődés fogadta a Városháza Dísztermében a Furmint Februárt / PTV Fotó: Vona Ildikó
Borozgatás és beszélgetés a Városháza Dísztermében / PTV Fotó: Vona Ildikó

Vona Ildikó: Milyen kapcsolata van a borral?

Kriza Ákos: Magyar embernek a borral mély kapcsolata van, mint nekem is.

– Van aki termeli, van aki fogyasztja…

– Én csak fogyasztom. Csak a fogyasztók körébe tartozom, de nagyon szeretem a finom borokat, különösen a fehér száraz borokat.

– Sörös vagy boros?

– Inkább boros. Nem mondom, hogy nyáron nem iszom meg egy-egy pohár jó hideg sört, de valójában a bor áll hozzám közelebb.

– Fontos, hogy az étel mellett legyen jó bor is?

– Rossz bor semmiképpen! Nincs mindennap az étel mellett bor, mint a franciáknál, de az étel és a bor közti harmónia nagyon fontos. Ha nekem valamelyik vendéglőben ajánlanak egy menüt és mellé bort is, soha nem térek el tőle. Megbízom azokban, akik ajánlják.

Van kedvence?

– Név szerint nem tudnék mondani kedvencet, viszont az édes borokat nem szeretem. Tokaj-Hegyalja sokáig az édes borairól volt híres, és nagyon örülök neki, hogy az elmúlt 15-20 évben elkezdtek próbálkozni a száraz fehér fajtákkal, és csodálatos, milyen különlegességekkel lehet most már találkozni Hegyalján. Jelen pillanatban én úgy érzem, Magyarország összes borvidéke közül Tokaj-Hegyalja az, amelyik a legnagyobb jövő előtt áll.

– Külföldön meg szokta kóstolni az ottani borokat?

– Ha külföldre megyek, akkor általában a helyi ételeket és italokat kóstolom meg. Mindig szeretem megízlelni a helyi sajátosságokat, de azt el kell mondanom, hogy külföldre leginkább magánemberként járok. Nem szeretem a nagy delegációkat. Magánemberként szoktam a kisvendéglőket, kiskocsmákat megkeresni, mert szerintem az az igazi. Nem a „flancos” nagyvendéglőkön múlik minden.

– Arra nem gondolt még, hogy elkezdjen bort termelni, borászkodni?

– Nem, de időm se lenne rá. Vannak olyanok, akik nálam sokkal jobban tudják ezt csinálni. Nem is gondolom, hogy különösebben jó borász lenne belőlem. Van nekem éppen elég dolgom, erre nem tudnék már időt szakítani, de birtok sincs hozzá, ahol lehetne szőlőt termelni, és nem is tervezem, hogy veszek. Viszont, ha jövőre megint lesz Furmint Február és meghívnak rá a borászok, szívesen eljövök.

Vélemény, hozzászólás?