Hogy ne vásárolj autót!

Az elmúlt másfél hónapban időm nagy részét autók nézegetése tette ki – úgy döntöttünk leváltjuk kicsi, rozoga, ámde igencsak hűséges kicsi kocsinkat. Rozoga? Ezt azért mégsem jelentem ki ilyen határozottan, hiszen soha nem hagyott cserben: mindig elvitt A-ból B-be, télen, a legcudarabb időkben is „pöccre” indult, egyetlen hibája, hogy a kaszni már itt-ott megfogyatkozott. Rozsdás. A kicsi kocsi története azonban igencsak tanulságos és mivel az elmúlt hetekben sokszor kalandozott rajta a gondolatom, úgy döntöttem megosztom Veletek, hogy ne vásároljon senki se autót.

Döntsd el, mire akarod használni

Hiába veszed meg a legdögösebb sportautót, ha az utad 90%-át földutak teszik ki. Ennél a pontnál egyébként egészen jól választottam, egy viszonylag magas fekvésű autót szemeltem ki magamnak, igazodva a tényhez, hogy én bizony sokat járok földúton. (Bár megjegyzem vásárláskor nekem ez meg sem fordult a fejemben.) Az egyedüli probléma, hogy hely szűkében ragadtam három évre – az autó rakodó tere egyáltalán nem kicsi, csak hogy nekünk nagyon sok a pakolni valónk.

Rendszeresen járunk koncertekre – mint fellépők – nagy ládákkal és időről időre veszünk egy-egy robogót, amit utánfutó híján a kicsi kocsiba gyömöszölgetünk be. Megint le kell szögeznem, hogy eddig még mindig minden belefért a bendőjébe, igaz, volt úgy, hogy a szemellenzőt már nem tudtam lehajtani, annyira előre kellett tolnom az ülésemet.

Tehát az első aranyszabály, vedd sorba, hogy hol és mire fogod használni a verdát.

Milyen sokat vezetsz?

Nekem nincsen kilométerhiányom – igazából soha nem nézegettem milyen sokat megyek mindaddig, míg el nem kezdett érdekelni az autó fogyasztása. Ugyanis az feltűnően sok volt, de erről majd kicsit később. Nagyon nem mindegy, hogy évente 10-20.000 kilométert hagysz magad mögött vagy esetleg dupla ennyit. Ez szintén az autó típusának kiválasztásakor kulcsfontosságú tényező, főleg, hogy benzin, avagy dízel mellett érdemes inkább kikötni.

Ne kapkodd el a vásárlást!

Ha már megvan, hogy milyen típust szeretnél venni, ami nem csak a szemednek, de a pénztárcádnak is tetszik, akkor se rohanj az első autókerekedéshez, ahol épp van egy ilyen járgány. Nézz körül a piacon, ne egy hét alatt akard megtalálni az igazit és főként ne bízz meg senkiben. Én egy távoli ismerőstől vásároltam az autót, mondván, hogy ennek aztán biztos semmi baja, hiszen átnézték. Elmentem a kapott címre, beindítottam az autót, meghallgattam, hogy igen, szépen jár. Sőt, még egy kört is mentem vele, majd elégedetten rávágtam, hogy jó lesz – írjátok a nevemre és cseréljétek le az olajat.

Ez történt csütörtökön, hétfőn pedig már benne is ültem a kicsi kocsiban is indultam haza. Sötétedett. Szerencsére nem egyedül voltam, mert lehet nem vettem volna észre a jó közvilágítás miatt, hogy a bal első fényszóróm megadta magát. No nem baj, félrehúzódtunk gyorsan egy éppen útba eső szervizesnél, cseréljék ki legyenek kedvesek. Felnyitottuk a motorháztetőt, kicseréltettük az izzót és gondtalanul mentünk tovább.

Alig két kilométerre hangos sípolást hallok – nocsak, működik a benzinvisszajelző, gondoltam magamban és már húzódtunk is félre a következő benzinkútnál.

„Milyen különösen nagy a tankja” – gondoltam fizetésnél, amikor 35 literes autóba sikerült 45-t beletennem. Ekkor szinte még teljesen gyanútlan voltam, nem foglalkoztam vele sokat, bepattantam a kocsiba és indultam is tovább.

Minden gond nélkül hazaértem, leparkoltam a ház mellett, majd bezártam a kocsit. Centrálzár híján átmentem a túloldalra ellenőrizni, nincs-e nyitva az anyósoldali ajtó. Nyitva volt, de nem csak simán nyitva volt, nem volt benne zár.

Ok, gondoltam, talán még sem olyan tökéletes ez a kocsi – másnap rögvest mentem a zárashoz, hogy megoldja a problémámat. Közben persze számolgattam, hogy még alig egy napja van nálam a kocsi, de már ráköltöttem 15.000-t, egy elvileg friss műszakis autóra. Kezdtem gyanakodni.

Zárásképpen – mindig nézesd át a kocsit egy szerelővel!

Az üzemanyagom hamar elfogyott. Mint kiderült a kocsi olyan szinten rozsdás volt, hogy az üzemanyagbeömlő tömlőben egy ökölnyi lyuk keletkezett, a hátsó kerékívnél pedig simán megtudtam érinteni a földet a csomagtartóból. A keréknél lespóroltak 4-5 csavart, így maga a közlekedés is életveszélyes volt vele. Kihangsúlyozom, hogy egy éppen levizsgáztatott autóról van szó.

A történet nem azért szomorú, mert nem azt az autót kaptam, amit megbeszéltünk, hanem hogy egy műszakilag egyáltalán nem megfelelő – mondhatni életveszélyes – járművet sóztak rám. A lényeg, érdemes rászánni azt a 15-20.000 forintot arra, hogy tüzetesen átvizsgálják a járművet, mint hogy később a sokszorosáért kelljen a hibákat kijavíttatni.

Az autót később persze kilakatoltattuk, a főbb dolgokat szépen sorban helyre tettük, most pedig fájó szívvel válunk meg tőle, hisz, mint említettem, kinőttük. 🙂

(A cikk nem hirdetés jellegű, a képek illusztrációk.)

Vélemény, hozzászólás?