Kitavaszodott, nyeregbe pattant, mind, aki kerékpáros. Mi pedig elindultunk felfedezni a fertő tó nyugati végét – egy majdani kerékpártúra állomásait becserkészni.
„Otthagyta fenekét szárazon… egyszer aztán más jutott eszébe a Fertőnek: kinevezte magát tónak, visszafoglalva elébbeni méltóságát, s vetések, tanyák megint eltűntek a zöld hullámtükör alatt…Ilyen tündéri játékot gyakran űzött a Fertő a halandókkal…”( Jókai Mór)
A látszat csal: ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a hazánk és Ausztria közötti határ nem követi a különböző természeti térségek határát – a Fertő tó maga határ. A tó környéke 8000 év óta különféle kultúrák találkozópontja, a természeti értékek mellett népi építészete jelentős, kastélyai érdekes látnivalók A réteken, legelőkön, a nádas- és vízi világban több száz madárfajt talál költő- és áttelelő helyet, lepke,- szöcske- és bogárfajok, valamint a tengerpartot idéző sótűrő növények és csodaszép orchideafajták édenkertje is egyben. Az Unesco Világörökség része a Fertő kultúrtáj, amely tényleg szinte mindenkinek ad felüdülést.
Ráböktem a térképre, és Ruszt városa lett az úti cél. Ez a tündéri kisvároska a nagy Magyarország legkisebb szabad városaként Sopron vármegye része volt. 1921-ben a trianoni és saint-germaini békeszerződések értelmében Ausztriához csatolták.
A település megőrizte kisvárosias hangulatát, épületei a XVI-XIX. század között épültek reneszánsz, barokk stílusban vagy historizáló homlokzattal, szép ablakkeretekkel és kapuzatokkal, erkélyekkel, címeres és stukkódíszítéssel igazi ékszerdobozzá. A városháza épületében kis helytörténeti gyűjtemény őrzi a magyar emlékeket. Többek közt egy kis dobot, amelyet az idők folyamán többször is átfestettek – attól függően, éppen melyik országhoz tartozott a város.
Több magyar nyelvű írásos emléket is őriznek. Ottjártunkkor a városháza belső udvara húsvéti pompába öltözött, a termekben pedig szintén húsvéti kiállítás és vásár várta a látogatókat: a tojáskiállításon magyar tojások is helyet kaptak.
A középkori, mesebeli hangulatú főtéren áll egy kút – vendéglátónk hívta fel a figyelmünket, máskülönben talán elsétáltunk volna mellette. A kút tetején magyar korona díszlik.
Lépten-nyomon kis borozók állják a gyanútlan kíváncsiskodók útját, a tavaszi napsütésben kellemes dolog a házak előtti padokon vagy a hangulatos kapualjakban megízelni Burgenland borait.
Bizony, meglepetés volt, hogy milyen szép borok teremnek errefelé! A napsütötte Burgenland, a fertő közelsége különleges mikroklímát eredményez, amely a szőlőnek kedvez. Házigazdánk ugyan este csak nyolc féle borral kínált, de a végén előkerült az a specialitás, amely a mi tokajinkkal vetekszik, és minden a ruszti pincék büszkesége: a Ruster Ausbruch. Édes, illatos, mézbe forduló bor, a város folyékony aranya.
1524-ben Mária királyné engedélyezte, hogy Ruszt borosgazdái hordóikon koronás “R” betűt tüntethessenek fel márkajelzésként. Ez jel a ruszti borok palackjain a mai napig is használatos. 1989-ben itt alapították a világ első német nyelvű borakadémiáját.
A városban szinte minden háztetőn gólyák fészkelnek. 64 állandó visszatérő vendége van a Rusztnak, sőt, négy gólya a telet is tölti. A helyiek a gólyák védelmére egyesületet hoztak létre, ők tartják karban és fertőtlenítik a fészkeket, és gondoskodnak télen az itthon maradt gólyákról. A gólya a város jelképe, az ajándékboltokból mindenféle formájú és kivitelezésű gólyákkal térhetünk haza, ha kedvünk úgy kívánja: van plüss, mágnes, műanyag és fagólya is. De az igaziak bátran szállnak egészen közel az ablakokhoz, az emberekhez, látszik, hogy egészen megbíznak bennünk.
Nyugalom, békesség és bizalom: visszajövünk még ide. Bátran ajánlom mindenkinek, és még nyelvtudás se nagyon kell hozzá: szinte mindenhol, mindenki beszél magyarul – a személyzet mindenhol magyar…
