Így zajlott Navracsics Tibor EP-meghallgatása

Navracsics T-meghallgatása_20141001PHT72407_original
Illusztráció

A támadó kérdésekre adott válaszaival Navracsics Tibor a maga oldalára állította a hallgatóság többségét – írja a BruxInfo. A magyar biztosjelölt szerda esti EP-meghallgatása szakmai és politikai kérdések között zajlott. A meghallgatás után a szakbizottságban jelen lévő frakciók koordinátorai csütörtök reggel mérik fel, hogy lehetséges-e egyhangú véleményre jutni a jelöltről.

A magyar biztosjelölt szerda esti EP-meghallgatásán az oktatásról az európai versenyképesség kulcsaként beszélt, és visszatérően méltatta az unió kulturális sokszínűségét. Visszautasította, hogy valaha is EU-ellenes nyilatkozatot vagy lépést tett volna, és az alkalmasságát politikai szempontból megkérdőjelezőknek az európai értékek iránti lojalitás hangoztatásával felelt.

A közel háromórás meghallgatás az EP kulturális és oktatási szakbizottsága előtt zajlott, amelyen meghívottként részt vettek a “társmeghallgató” ipari bizottság delegáltjai is. (Az utóbbiból a többség a Navracsicséval párhuzamosan zajló energiapolitikai biztos meghallgatásán ült.)

A kérdések mintegy fele szakmai, másik része az előre sejtett módon inkább politikai jellegű volt. Szakmai kérdés főként a néppárt és részben a szocialista képviselők részéről érkezett, kiegészülve néhánnyal a Frage-féle Szabadság és Közvetlen Demokráca Európája (EFDD) frakcióból.

Politikailag meglehetősen kihegyezett – a jelölt magyar kormányzati múltját felhánytorgató és ahhoz képest biztosi hitelességét kétségbevonó – kérdések hangzottak el minden esetben a liberális és több esetben is az európai konzervatív párti oldalról. Viszonylag ritkább volt ez az alapállás a szocialisták részéről, de akadt már-már vádló kérdésfeltevés független és zöldpárti képviselőktől (az utóbbi magyar volt).

A politikai kérdések kapcsán a magyar jelölt mindvégig szilárdan megőrizte azt az alapállást, hogy a meghallgatás nem Magyarországról és nem a magyar kormányról, hanem kizárólag az ő alkalmasságáról szól. Ennek megfelelően minden ilyen kérdésből csak annyit vett tudomásul, ami közvetlenül személyére volt vonatkoztatható.

Volt, ahol ez kifejezetten jól sült el, és a túlzottan támadó élű kérdésre adott válasz láthatóan a jelölt oldalára állította a hallgatóság többségét. Ilyen eset volt az, amikor Martin Sonneborn (német, független) azzal kezdte kérdését, hogy a magyar iskolákban “olyan antiszemita szerzők könyveit is olvastatják, mint Wass Albert”. Vajon, ha a jelöltből oktatási biztos lesz, kell-e arra számítani, hogy Európa iskoláiban a Mein Kampfot kell majd olvasni?

Navracsics Tibor válaszában leszögezte: büszke a magyarországi zsidó közösséggel ápolt kapcsolataira. Emlékeztetett, hogy a kormányzat részéről ő volt az, aki elismerte Magyarország felelősségét a holokausztban, és utalt rá, hogy családjában – ahol a felmenők között horvátok és németek egyaránt vannak – bizonyára fordultak elő zsidók is. “Hiszek abban, hogy a zsidó közösségeknek helye van, és mindig is helye lesz Európában” – szögezte le, spontán tapsot aratva.

Máskor – és ez volt inkább a jellemző – tapsok elsősorban frakcióvonalak mentén (kérdést – vagy bíráló megjegyzést – honorálva, vagy a jelölt részéről elhangzott jól sikerült választ üdvözölve) csattantak fel. A szakbizottságon belüli megosztottság az említett két nagyobb tábor között lényegében a meghallgatás során mindvégig megmaradt.

A magyar biztosjelölt ünnepélyes nyilatkozattal és programhirdetéssel kezdte szereplését. Kinyilvánította, mekkora megtiszteltetésként éli meg, hogy biztosként Európa, az európai érdekek és az európai polgárok érdekében dolgozhat, ha megerősítik funkciójában. Vitatta, hogy leendő portfóliója másodlagos lenne, és utalt arra, hogy az általa kezelni készült témák a fiatalok jövőjét, Európa közvetkező generációjának életét, a gazdasági versenyképességhez alapot adó oktatást és tanítást, valamint az európai kultúra sokszínűségének megőrzését, és az uniós állampolgárság kiteljesítését szolgálja.

Törekvéseit hat prioritás köré csoportosította. Elsőként említette, hogy az oktatást – amit jövőben megtérülő beruházásként jellemzett – a növekedést és munkahelyteremtést célzó európai uniós tervek középpontjába állítsák. Másodikként szólt a sokszínű európai kultúra megőrzéséről “egy digitalizált világban”. (Ennek kapcsán láthatóan tetszést aratva szögezte le, hogy semmilyen nemzetközi kereskedelmi tárgyalás nem áshatja alá az európai kultúrát és annak fontosságát.)

Harmadik célkitűzésként említette, hogy tegyék az európai egyetemeket a világ legjobb felsőoktatási műhelyeivé. E vonatkozásban a későbbiekben is, kérdésre válaszolva többször visszatért az egyetemek modernizálásának a szükségességére, átkonvertálva a képzés, a kutatás és az üzleti élet közötti “tudás háromszöget” “igazi partnerséggé”. Ez utóbbi kapcsán kiemelten kitért a Magyarországon székelő Európai Innovációs és Technológiai Intézetre, valamint a Marie Curie akcióprogramra.

Negyedik prioritásként hangzott el az ifjúsági munkanélküliség elleni harc, amihez a kezdet szerinte szintén már az oktatásban és képzésben van, midőn ezek modernizálásával a 21. századi munkaerőpiac valós igényeihez igazodó felkészítés folyhat az oktatási intézményekben. Ötödik pont volt az a szándék, hogy az európai ifjúságot érdemben is bevonják a politika formálásába, míg hatodikként szólt arról, hogy megújítsák az európai állampolgárság értelmét, túllépve azon, hogy az utóbbiban csak egy szót vagy útlevelet lássanak, és elvezetve oda, hogy a minden napi életet átható tényezővé válhasson.

Külön – utóbb a kérdésekre adott válaszokban is – kiemelten szólt az Erasmus programról, amelynek új verziója hét év alatt négy millió fiatal más tagállambeli oktatását készül megfinanszírozni.

Az európai értékek gyakori hangoztatása az EU-ellenes EFDD soraiból olyan kérdést provokált, hogy ha nincs “európai nép” – és ezt úgymond Jean-Claude Juncker a frakcióval találkozva “megerősítette” -, akkor miért tekinti magát a jelölt mindenáron európainak. Navracsics Tibor válaszában elmondta, hogy a rendszerváltás előtti Magyarországon élve “az volt az álmunk, hogy európaiak lehessünk”. Az álom mára valósággá vált, “benn vagyunk”, egy nagyon összetett közösség, a közösségek közösségének tagjaként, aminek azonban vannak közös hagyományai, örökségei, értékei, és ami együttesen az európaiság. “Büszke vagyok arra, hogy európai vagyok” – szögezte le, elnyerve az első nyílt színi tapsot.

A politikai élű kérdések, támadások lényegében minden esetben az Orbán-kormány politikájának úgymond elfogadhatatlanságából indultak ki. Ehhez képest kérték számon a jelölttől az egész közelmúltig tartó szoros érintettségét e kormány munkájában, megkérdőjelezve, hogy ilyen háttérrel lehet-e hiteles EU-biztos is. Több kérdés konkrétan felhozta média-törvény ügyét, még többen a kormány és egyes civil szervezetek konfliktusát, megint mások általában kérdőjelezték meg, hogy “egyik napról a másikra” válhat-e egy Fidesz kormánytag hirtelen és őszintén európai uniós tisztviselővé.

“Biztosként, ha elfogadnak, úgy fogok viselkedni, ahogy az Európai Bizottság tagjának viselkednie kell” – szögezte le Navracsics Tibor. “Bizottsági tagként az EU alapszerződés egyik őrzője leszek. Ha olyan országgal akad dolgom, amelyik az én területemen megsérti alapszerződést, akkor tenni fogom a kötelességemet. Tudatában vagyok, hogy biztosnak lenni milyen jogokkal és kötelességekkel jár, és kész vagyok élni a jogokkal, és teljesíteni a kötelességeket” – jelentette ki a magyar jelölt.

A meghallgatás után a szakbizottságban jelen lévő frakciók koordinátorai csütörtök reggel mérik majd fel, hogy lehetséges-e egyhangú véleményre jutni a jelöltről. Ha nem, úgy – valószínűleg jövő hétfőn, vagy kedden – a bizottság egésze fog szavazni a végső véleményről.

 
Kapcsolódó hanganyagok:

  • Összefoglaló 
  • Elemzés 

Forrás: http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-670745


Hasonló cikkek