A médiának köszönhetően az egész világ szembesült a Matthew – hurrikán ámokfutásával. Szinte minden napra jut egy hír, ami a természet rendellenességéről szól, legyen az eddig nem tapasztalt vihar, óriási mennyiségű csapadék, melyet földcsuszamlás követ.
Máshol szárazság, a vízgyűjtő területek gyors ütemben történő lecsökkenése. Mondhatnánk azt is, hogy mindig is voltak kegyetlen viharok és lesznek is. Az is tény, hogy a napjainkban megtörténő természeti katasztrófákat tekintjük a legnagyobb pusztítást okozónak és sorra jelennek meg az újságokban az ilyen és ehhez hasonló címek: „Emberöltők óta nem láttak ilyen vihart.”
A természetért aggódó tudósok pedig hozzáteszik, hogy ez a klímaváltozás miatt van és egyre rosszabb lesz. Ezért felelősek vagyunk mi is. A másik oldal pedig hangoztatja, hogy a történelem folyamán is voltak olyan időszakok, amikor egy-egy tűzhányó kitörése kapcsán annyi gáz és más, a környezetre, időjárásra kellemetlen hatással bíró anyag került a levegőbe, hogy az is egy klímaváltozással ért fel. Ez is igaz, és minderre a tudósok bizonyítékokkal is előálltak. Most akkor kinek van igaza?
Újabban a közösségi oldalakon megjeleni az a nézet is, hogy a klímaváltozás egy összeesküvés elmélet és üzleti érdekek húzódnak mögötte. Tény, vannak bizonyítékok arra, hogy régen is voltak hasonló viharok, környezeti változások, amelyek hosszú időre negatívan hatottak a bioszférára. Befolyással bírt a történelem menetére. Birodalmak omlottak össze ez-egy nagyobb, hosszabb ideig tartó szárazság következtében, majd következett az éhínség, járványok. Népek indultak meg új hazát keresni, ami háborúval járt.
A mostani helyzet annyiban más, hogy az emberiség is benne van a klímaváltozás előidézésében. A csúcsra járatott ipari termeléssel járó károkozás, az erdők soha nem látott kiirtása, az átgondolatlan folyószabályozások, vizeink mértéktelen felhasználása, szennyezése, ésszerűtlen beavatkozások, hatalmas kezeletlen hulladékmennyiség miatt felelősek vagyunk. Mindennapi életvitelünk nyomot hagy a Földön. Életmódunk, döntéseink befolyásolják, mennyit élünk föl a Föld javaiból. Nagyobb az ökológiai lábnyomunk, mint a Föld biológiai eltartó képessége, vagyis olyan ütemben használjuk az erőforrásokat, amivel a természet regenerálódó képessége már nem képes lépést tartani. Minden évben megállapítják, hogy mikor éljük fel a Föld egy évre szánt, megújulni képes erőforrásait. Idén augusztus 8-án van a túlfogyasztás napja. Mindazzal, amit a következő naptól az év végéig fogyasztunk, már a bolygó tartalékait éljük föl. Itthon egy évben 1,3 Magyarországnyit fogyasztunk Összességében az emberiség jelenlegi életmódjának fenntartásához 1,5-1,7 Földre lenne szükségünk.
Van sok pozitív példa a folyamat ellensúlyozására, de inkább féljünk, mint egyszer nagyon megijedjünk.
A klímaváltozás jelen van az életünkben és lecsap a “jóléti társadalmakra” is mind Amerikában, mind Európában. Megtanulunk félni, ezért még többet fogunk tenni környezetünkben a természet tisztaságáért.
El kell ismerni, hogy Lajtától nyugatra komolyabban is veszik és jóval előrehaladottabb ez a folyamat. Nálunk is vannak pozitív jelenségek és egyre jobban bővül azoknak a száma, akik felelősséget éreznek Földünk jövője iránt. Kellő tudatossággal, odafigyelve cselekedeteinkre sokat tehetünk az ügyért. Van mit tennie az átlagpolgárnak és a döntéshozóknak egyaránt. Már az óvodában, iskolában, sőt az otthonunkban kell elkezdeni a környezettudatosság kialakítását. A közösségi összefogásra is van számtalan példa. Az egyre tudatosabbá váló társadalomnak összefogva kell lépnie azok felé, akik a politika és a haszonelvűség elefántcsonttornyaiban tervezik a jövőt. Meg kell érteniük, hogy ők is ugyanazt a levegőt szívják. Nekik is vannak gyermekeik és unokáik. A klímaváltozás pedig nem ismer határokat. Itt van velünk, nem futhatunk el előle.
