Mindennek sokféle oka van, s épp ezért lehetséges egymás mellett, párhuzamosan sokféle magyarázat is elfogadható. Ezúttal megpróbálkoznék a magam véleményének felvázolásával, egyelőre csak a legfontosabb szempontok számbavételével. (Meglehet, hogy a következő hetekben ehelyütt majd egyenként is végigveszem a tényezők mélyebb, belső összefüggéseit.)Nem csoda, ha nem értjük, miért megy lassan minden tönkre körülöttünk, mert e mostanihoz hasonló társadalmi/gazdasági/politikai helyzetre nagyon régen nem volt példa. Talán csak a nyolcvanas évek első fele mutat némi hasonlatosságot mindazzal, amit az elmúlt évek során elszenvedünk, de ez már régen volt, a harminc-harmincöt évvel ezelőtti folyamatokra legfeljebb a mai magyar társadalom kisebbik része emlékezik. Ráadásul e kisebbség fejében a fontos részleteket utólag szétmossa a korabeli változások gyors politikai végkifejletének hihetetlen ereje.Mai helyzetünk megértését pedig valami hasonló képződmény teszi átláthatatlanná: többféle válság egymásra halmozódása. Egy-egy válságos szituáció még csak-csak megérthető, feldolgozható, de az már nem, amikor még ki sem lábalunk az egyikből máris ott a nyakunkon a következő, majd a harmadik, negyedik stb. Kezdődött 2006 őszével, a váratlanul kirobban politikai válsággal, ami a megoldhatóság legkisebb jelei nélkül sodródott, mélyült tovább. S a következő évek zűrzavarai elébb maguk alá temették a politikai térfél baloldalát, majd aránytalanul nagy hatalmi lehetőségekhez juttatták a jobboldalt, amely képtelen volt bemérni e túlhatalom reális lehetőségeit és valós feladatait.Folytatódott azzal, hogy a váratlanul és elemi erővel kitört világgazdasági válság 2008 októberében úgy szakadt rá Magyarországra, hogy kis híján majdnem belerokkantunk. S amelynek következményeit – minden diadalittas propaganda ellenére – máig nem hevertük még ki.Lappangva érlelődött már hosszú ideje egy szociális válság is, amelynek legfontosabb összetevőit a 2010 utáni gazdaságpolitika egyre sarkosabban teszi láthatóvá és elviselhetetlenné. Ennek lényege a mai magyar társadalom egyre vészesebb polarizálódása, az egyre szűkebb csoportok szembe tűnően növekvő jóléte, s az egyre tágabb körökben elszegényedők reménytelen helyzetének tartóssá válása.Talán nem annyira szembe tűnő, mint amennyire veszélyes a szellemi szféra mindinkább elhatalmasodó válsága, amelynek rengeteg fontos összetevőjét ehelyütt meg sem próbáljuk számba venni. Csak utalni tudunk arra, hogy a korábbi szellemi műhelyek többsége leépült, az oktatási rendszer tartósan a csőd szélén botorkál, a média egészét pedig egyszerre zülleszti szét a kormányzati propagandává silányulás és az olcsó bulvárosodás talmi öröme.Egy utolsó válságövezetként érdemes megemlíteni azt, hogy – főként az említett négy válságtényező halmozott következményeként – Magyarország egyre mélyebb és szégyenteljesebb morális válságba zuhan. Olyan közállapotok váltak uralkodóvá, ahol a legszemérmetlenebb, milliárdos lopások sem váltanak ki semmiféle felzúdulást, ahol a nyílt jogtiprásoknak semmiféle következményei nincsenek, ahol kicsiben és nagyban a pillanatnyi erőfölénnyel való visszaélés normális és elfogadott állapottá válhatott. S nem csoda, hanem érthető, ha a tehetségesebb, fiatalabb, képzettebb Magyarország többszázezres nagyságrendben menekül el az országból.Végül egy bekezdésnyi terjedelemben lehetséges csak ezúttal arra utalnunk, hogy a körülöttünk érzékelhető nemzetközi környezet kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen és egyre fenyegetőbb következményekkel megterhelt, sok ismeretlenes egyenletként telepszik rá a külső meghatározottságainkra. Kezdve az átláthatatlan menekülthelyzettől, folytatva az Unió válságával, a kiszámíthatatlan orosz ambíciókkal, az általános európai közhangulat erőteljes jobbratolódásával, az egyre reménytelenebbé bonyolódó közel-keleti véres állapotokkal stb. Mindezek alakulásába semmi esélyünk sincs beleszólni, ám a következményeit aligha háríthatjuk el magunktól.Nem kell talán külön még mondani, de ez így, együtt túl sok. Egyénnek is, politikai osztálynak is, nemzetnek is. Persze, ezzel az átláthatatlan helyzettel vissza is lehet élni, nem mindenkinek érdeke a tisztán látás. A következő hetekben ezért megpróbálom ezt a hat tényezőt egyenként is részletezni, bízván abban, hogy nem mindenkit boldogít a tudatlanság- és az átláthatatlanság-teremtette biztonság védelme.
Miért nem értjük?
