PannonHírnök/Vona Ildikó: Téged az emberek főként a Unitedből ismernek, most viszont az új zenekaroddal léptél fel, ráadásul a koncert a Cseh Tamás Program része. Mit kell tudni a B the First formációról és a projektről?
Pély Barna: 11 helyszínből álló turnét terveztünk a Cseh Tamás Programon belül, három együttessel: B the First, River of Lust, Bonus Track– ami egy feldolgozás zenekar-, és közösen megyünk végig ezeken az állomásokon. A Cseh Tamás Program olyan támogatás, amire pályázni kell. Én ehhez a koncertsorozathoz kerestem segítséget, és nagyon szerencsések vagyunk, mert megnyertük. 3-5 hónap alatt kell teljesíteni a koncerteket- ez feltétele a pályázatnak-, mi ezt az időtartamot rövidebbre vettük, mert a zenészek egy része dolgozik máshol is.
– A honlapotok szerint a B the First egy „önmegvalósító” formáció. Hogy kell ezt érteni?
– Az egész úgy indult, hogy elkezdtem dalokat szerezni, amiket a United keretein belül nem tudtam integrálni. Egyik alkalommal, amikor éppen játszottam valamit, Péterfi Attila barátom ült mellettem és megkérdezte: „ Ezt ki írta?” Mondtam, hogy én. Beindult a fantáziája: ő majd játszik basszusgitáron, csak egy dobos kellene még. Jött Kottler Ákos, és megalakultunk.
– A Uniteddel elérted azt, ami valamennyi zenész álma: a Keserű méz, vagy a Hófehér jaguár dalotokat mindenki ismeri. Milyen céllal hoztad létre a B the First-öt?
– Boldog szeretnék lenni. Ez egy baráti társaság, akik rendkívül szeretik a hangos rockzenét és a gitárokat. Ugyanakkor mindhárman professzionális zenészek vagyunk, többfajta stílust ötvözünk és próbálunk keresni egy olyan irányt, ami esetleg egy újfajta iránymutatás lehet, akár az utókor számára is.
– Miskolcon egymás után két koncertet adtatok. A Helynekem klubban beszélgetünk, de ma már játszottatok egy másik szórakozó helyen. Gyakori, hogy egy nap több fellépés is van?
– Velem többször előfordul, de megmondom őszintén: rockzenekarral ritkán szeretek így játszani, mert ott olyan magas az energiaszint, hogy nagyon nehéz kétszer megugrani.
– Holnap este már Nagyváradon léptek fel. Miskolctól eléggé messze van…
– A B the First a főzenekar és nekünk sokkal jobb, ha egymáshoz közeli időpontban játszunk, mintha szétraktuk volna a dátumokat. Jobban kijön energiában, sokkal jobban benne vagyunk a vibrálásban, ha több koncertet megcsinálunk egy héten. Szeretünk zenélni, és a távolság nem jelent akadályt.
– Gitársulija is van ennek a csapatnak…
- Erről most csak múlt időben tudok beszélni. Ez egy internetes suli volt, teljesen az alapoktól indulva. Nagyon jó volt ezt csinálni, de megmondom őszintén, hogy rengeteg energiát vitt el a filmek elkészítése. Nagyon szeretek tanítani, amit egyetemi szinten is csinálok.
– Igen, a Kodolányi Főiskola jazzének szakos tanára vagy. Ez mekkora elfoglaltságot jelent, az idődből mennyit vesz el?
– Időben nem annyira sok a tanítás, mint inkább energiában. Én eléggé 100 %-os energiaszintű tanár vagyok, szeretek mindent maximálisan megcsinálni. A tanításban ugyanúgy, mint a koncerteken.
– A Megasztárban zsűritag voltál. Pont most indult a tévében megint egy hasonló, de vajon miért ennyire népszerűek ezek a tehetségkutató versenyek?
– Szerintem ez egy trend. Most már ezzel kell együtt élnünk. Talán meg fog szűnni, talán nem. Mindig is voltak tehetségkutatók, csak azok sokkal szakmaibbak voltak. Azt megmondani, mekkora esélye van annak, hogy valaki befusson, nem lehet. Én azt gondolom: a legtöbb embernél szerencse, meg rátermettség kérdése, és persze az, hogy mennyi mindent tud feláldozni a céljai eléréséért. A kapcsolatrendszer is nagyon fontos; sokat segít például, ha olyan családba születsz, ahol vannak zenészek. Ha mondjuk szobafestők a szüleid, akkor nehezebb, viszont ott megvan az a plusz belső töltet, hogy kitörsz valahonnan.
– 15. születésnapját ünnepelte a United. A jubileumi koncerten nyolc rézfúvóssal is kiegészült a csapat. Hogy jutottak eszedbe a rezesek?
– Nagyon sok barátunk van, akikkel együtt jártunk a jazz főiskolára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Régóta gondolkodtunk már ezen a fiúkkal, és a Művészetek Palotája volt az a helyszín, ahol meg tudtuk valósítani azt a fajta hangzást, amit elképzeltünk. Nagyon jól sikerült. Teltház volt, és december elsejére vissza is hívott bennünket a Müpa. A Nagyteremben lesz hallható a produkció, de még fejlesztünk rajta: 8 tagú vokállal is kiegészítjük.
– Amilyen műfajokban játszol, ott nagy szerepe van az improvizációnak. A koncertjeiden mennyit imprózol?
– A B the First-ben rengeteget improvizálok, ott óriási lehetőségek vannak. A United már „kockább”, ennek nyilván a popzenei mivolta az oka.
– Találtam videót a Gitárpárbajról, ahol Borsodi Lacival, Király Istvánnal, Mohai Tamással játszol. Lesz még ilyen?
– Igen, igen lesz! Májusban a Szegedi Borfesztiválon csinálunk egy ilyet.
– Milyen érzés Radics Béla utódjának lenni?
– Nem gondolom, hogy én lennék „Radics Béla utóda”, de mindent beleadok, amikor játszom. Óriási gitáros volt, és korszakalkotó, amit ő a magyar rockzenében letett az asztalra. Nagyon nehéz hangszerrel energiát mozgatni. Ha ezt valaki meg tudja csinálni – és szerintem Radics is ilyen volt-, akkor az fantasztikus.
– A „Csináljuk a fesztivált” műsorban Máté Péter-számot énekeltél. Mi a véleményed a régi dalokról? Alaposan megváltozott a könnyűzene azóta…
– Nagyon érdekes dolog, mert én nem a sanzonkultúrán nőttem fel. Bluest hallgattam gyerekkoromtól fogva, és csak később ismerkedtem meg a magyar sanzonkultúrával, aminek ikonikus alakja volt Máté Péter. Fantasztikus volt az ő slágerét, a Hull az elsárgult levelet elénekelni. Eredetileg nem az én dalom lett volna, hanem egy lányé, aki az adás idején nem ért rá, ezért a szerkesztők „rám tolták” a számot. Mondtam, hogy nem jó a hangnem, ez nem az én hangnemem, de ragaszkodtak hozzá. Elénekeltem, és furcsamód ez lett az a felvétel, amit a legtöbben néztek meg tőlem a Csináljuk a fesztivált!-ban.
– Ha végignézzük a zenei pályád és amit eddig elértél, elégedett vagy?
– Ha elégedett lennék, már nem csinálnám. Igazából soha nem vagyok elégedett. Engem az hajt, hogy benne legyek a pillanatban. Minden pillanat más. Mivel te is változol, a pillanatjaid is változnak. Ha ezt meg tudod élni, és olyan mélyre tudsz kerülni az érzelmekben, hogy képes vagy teljesen átengedni magadat ezeknek; ha valami zavar, azt el tudod lökni magadtól; ha ezt őszintén csinálod, és úgy írsz belőle dalt, az tényleg meg tudja érinteni az embereket. Ha nem így van, akkor az kamu.
– Már énekelsz angolul is. Külföld felé kacsingatsz?
– A B the First zenekarral egyenlőre a belföldet szeretnénk bevenni. Magyarország nagyon jó bázis, és azt gondolom, hogy ki kell először építeni azokat a kapcsolatokat, amivel aztán el lehet indulni akár külföld felé is.
