A Minority Safepack elnevezésű kezdeményezés megfogalmazása az Európai Nemzetek Föderális Uniója (FUEN) szervezethez köthető, amely az RMDSZ-szel és a Dél-Tiroli Néppárttal karöltve 2011 óta dolgozik azon, hogy az iniciatíva elindításával a nyelvi és nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek hatékonyabb védelemben részesüljenek Európa-szerte. Az Európai Unió jogrendszere a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta teszi lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek – ennek lényege, hogy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel.
A Minority Safepack célja, hogy a szükséges számú aláírás támogatása mellett felhívja az Unió figyelmét a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek érdekvédelmére. A program küldetése, hogy az Unió a kisebbségi személyek védelme érdekében a megfelelő jogszabályokat fogadja el a nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, valamint a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén.
Az Európai Bizottság 2013 őszén illetékesség hiányában elutasította a FUEN és az RMDSZ által kidolgozott kezdeményezés bejegyzését. A Bizottság álláspontja szerint a testület nem rendelkezik hatáskörrel a kisebbségvédelmi jogszabályok esetleges kidolgozásában, így a FUEN és az RMDSZ által elindított iniciatíva csupán a papírformáig jutott el, a Bizottság döntése miatt az egymillió polgári aláírás összegyűjtése sem kezdődhetett meg. Az elutasító határozat ellen az Európai Nemzetiségek Föderális Uniója és az RMDSZ pert indított a brüsszeli testülettel szemben. A határon túli magyar kisebbség jogvédelme számára igencsak jelentős eljárásba Szlovákia májusban elsőként kérte beavatkozását a Bizottság oldalán, míg Magyarország júniusban a kezdeményezés elindítóinak pártján jelezte az eljárásba való belépési szándékát.
A kibontakozó román belpolitikai feszültség
Kelemen Hunor, a kezdeményezést jegyző RMDSZ elnöke és Victor Ponta román miniszterelnök között március elején született megállapodás a koalíciós kormányzásról. A törékeny szövetség stabilitását azonban tovább erodálhatja Titus Corlatean román külügyminiszter egyoldalú döntése a perbe való beavatkozásról. Románia ugyanis belépett az eljárásba – azonban nem az RMDSZ, hanem a Bizottság oldalán. A román külügyminiszter nyilatkozata szerint „ebben a jogi procedúrában az EU – Románia által is helyeselt – álláspontja ütközik a perbe belépő Magyarország álláspontjával, amely az Európai Unió révén kívánja megvalósítani azon célkitűzését, hogy az uniós országokban élő magyar etnikai kisebbségek nemzetközi gyámjává váljék”.
A román kormány beavatkozásának hírére a FUEN állásfoglalást adott ki, amelyben Hans Henrich Hansen, a szervezet elnöke a román kormány hozzáállását merevnek és a 20. század elejére jellemzőnek nevezte. A szervezet közleménye szerint a román álláspont egy idejétmúlt nemzetállami reflexió, amely nem egyeztethető össze a 21. századi európai államok erőfeszítéseivel, érdekeivel és globális perspektívájával. A FUEN állásfoglalásában abbéli reményét fejezte ki, hogy Victor Ponta román kormányfő az eljárásból való kilépéssel orvosolja majd a keletkezett problémát.
Valódi megoldás született?
Románia beavatkozásával rendkívül kedvezőtlen helyzetbe került az RMDSZ, amely a kormány tagjaként egyrészt az ügy felperese, Kelemen Hunor révén pedig annak alperese is egyben. Az RMDSZ az ellentét miatt kilátásba helyezte kilépését a kormányból – a múlt héten azonban Kelemen Hunor és Victor Ponta közt megegyezés született, amely alapján a koalíció egyben maradhat. A megállapodás értelmében az RMDSZ elnöke lemond a román kormányban betöltött tisztségeiről – a kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi posztról – pártja azonban a kormány része marad.
Bár úgy tűnik, Romániában az RMDSZ részvételével megmarad a koalíciós kormány, a hatalom stabilitásáért azonban nagy árat fizettek a kisebbségek. A 2013 őszére visszanyúló problémát megvizsgálva jól látszik, hogy sem az uniós intézmények, sem pedig a jelentős számú magyar kisebbségnek otthont adó országok – Szlovákia és Románia – kormányai nem érdekeltek abban, hogy uniós döntéshozatali szintre kerüljenek a kisebbségvédelmi kérdések.
