Moszkvában elutasította az illetékes bíróság a Wallenberg-hozzátartozók keresetét

Elutasította az illetékes moszkvai bíróság hétfőn a Raoul Wallenberg hozzátartozói által az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ellen benyújtott keresetét.

    A perrel a Marie Dupuy, Wallenberg unokahúga által képviselt felperesek azt kívánták elérni, hogy cenzúrázatlan formában férhessenek hozzá azokhoz a dokumentumokhoz, amelyekből kiderülhet, hol és mikor halt meg a Szovjetunióban a svéd diplomata, aki a holokauszt idején zsidók tízezreinek életét mentette meg Budapesten. Az FSZB jogásza a bíróságon elmondta, hogy az iratok titkosságát 2020 és 2022 között oldják majd fel.
Wallenberget a szovjet titkosszolgálatok 1945-ben a magyar fővárosban tartóztatták le. További sorsát azóta is homály fedi; a legelterjedtebb, egy 1957-ben közzétett hivatalos jelentésen alapuló verzió szerint 1947-ban a ljubjankai börtönben hunyt el, szívroham következében. Moszkva mindaddig tagadta Wallenberg elhurcolását.
Több, önmagát szemtanúnak valló személy ugyanakkor azt állította, hogy évekkel a halálozás hivatalos dátuma után találkozott Raoul Wallenberggel.
Az FSZB jogi képviselője a RIA Novosztyi hírügynökség szerint a bíróságon arra hivatkozott, hogy az igényelt dokumentumokban mások személyi adatai is szerepelnek, ezek pedig a törvény értelmében nem oszthatók meg a Wallenberg-hozzátartozókkal. Mint mondta, a vonatkozó archív anyagokat annak idején az orosz-svéd bizottság rendelkezésére bocsátották és azokat publikálták is.
Ivan Pavlov, Dupuy ügyvédje “cinikusnak” nevezte az FSZB-nek “az elődei általi” üldöztetések áldozatainak magánélete iránti aggodalmát.

    “Az FSZB-nek semmi köze az 1945-ös eseményekhez. Mi csak őrizzük ezeket a dokumentumokat”

– mondta a szolgálat ügyvédje, hozzáfűzve, hogy az FSZB nem utódszervezete a KGB-nek (szovjet Állambiztonsági Bizottságnak), hanem a Kémelhárítási Szolgálatból hozták létre.

    “Wallenberg (Joachim von) Ribbentrop (német külügyminiszter) felderítői rezidentúrájának vezetője volt Magyarországon és ennek a szolgálatnak a munkatársaként tartóztatták le. Sorsa úgy alakult, hogy természetes halállal halt meg, amikor a fogva tartási helyéről a krasznogorszki táborba szállították” –

állította az ügyvéd.

    “Ő szakemberként volt érdekes. Biztos vagyok benne, hogy kollégáim nem voltak érdekeltek a halálában, ha információt kaphattak tőle”

– mondta az FSZB képviselője.
A TASZSZ hírügynökségnek az ügy előtörténetéről készült összefoglalója szerint 1991 szeptemberében Oroszország Svédország rendelkezésére bocsátott öt, a KGB archívumában fellelt, Wallenbergre vonatkozó iratot. Ugyanekkor állították fel a kétoldalú bizottságot is a diplomata sorsának kiderítésére.
Az akkor publikált adatokból az derült ki, hogy Wallenberget 1946. február 6-án hadifogolyi minőségben zárták a belbiztonsági minisztérium lubjankai belső börtönébe, ahol a börtönorvos jelentése szerint 1947. június 17-én halt meg, feltehetően szívizominfarktusban. Többen, köztük külföldiek arról tanúskodtak, hogy a diplomatát

“Németország javára elkövetett kémkedéssel gyanúsították”.

    2000 decemberében az orosz főügyészség rehabilitálta Wallenberget és magyar gépkocsivezetőjét, Langfelder Vilmost. 2012-ben a svéd külügyminisztérium kérte Moszkvát, hogy segítsen megtalálni diplomatára vonatkozó dokumentumokat. Orosz szakértők akkor azt mondták, hogy sem kihallgatási jegyzőkönyvek, sem más iratok nem maradtak fenn a levéltárban, és hogy minden dokumentum, amelyet sikerült fellelni, hozzáférhető.
Az Interfax hírügynökség felidézte, hogy a Wallenberg család és a kutatókból álló Wallenberg Research Initiative (RWI-70) elnevezésű csoport tavaly októberben adott át egy hivatalos listát a nyitva maradt kérésékről az orosz hatóságoknak, ám azok “ismételten megtagadták” a levéltárakhoz való hozzáférést.
Idén márciusban a hozzátartozók három kérvényt intéztek az FSZB-hez, hogy tanulmányozhassák a ljubjankai és a lefortovói börtön 1945 és 1947 közötti időszakra vonatkozó dokumentumainak eredeti példányait, de ezt is elutasították.
Dupuy ezután kezdeményezett pert annak érdekében, hogy az FSZB-t kötelezzék a hozzáférés biztosítására. Júliusi közleménye szerint az orosz levéltárakban több olyan, konkrétan a diplomata sorsával kapcsolatos iratot őriznek, amelyekhez eddig sem a család képviselőinek, sem független kutatóknak nem volt hozzáférésük.
Wallenberg 1944 júliusától szolgált a budapesti svéd nagykövetség első titkáraként. Ebben a minőségében ezrével bocsátott ki életmentő menleveleket. A diplomata egyébként az amerikai Háborús Menekültek Bizottságának (WRB) megbízásából lépett fel a magyarországi üldözöttek védelmében.
Az anyakönyvi adatokat nyilvántartó svéd adóhatóság csak tavaly októberben, vagyis 71 évvel eltűnése után minősítette halottnak Raoul Wallenberget.
Budapesti letartóztatásával kapcsolatban a TASZSZ hétfőn emlékeztetett a Bengt Jangfeldt svéd történész által 2012 megjelentetett Wallenberg-életrajzra, amely szerint amikor a diplomatát őrizetbe vették, 15-20 kilogrammnyi arany, valamint jelentős mennyiségű készpénzt találtak gépkocsijának benzintartályában.

    “Az oroszok minden bizonnyal abból indultak ki, hogy Wallenberg náci aranyat akart előlük elrejteni. A diplomata őrizetbe vételének magyarázata tehát rendkívül banális lehet”

– idézte Jangfeldtet az orosz hírügynökség.

     “(Jangfeldt) szavai szerint ezek a Wallenberg által segített zsidók értéktárgyai lehettek, amelyeket megőrzésre adtak át. Mindemellett Jangfeldt  állítása szerint  a svéd diplomáciai misszión kollégái nem bíztak meg teljesen Wallenbergben, azt feltételezve, hogy eltulajdoníthatott értékeket”

– írta a TASZSZ.

 


Hasonló cikkek