Nem csak fűszer: a rozmaring

A mediterrán térségben honos, napfényigényes, szárazságtűrő rozmaringot az ókori görögök és rómaiak az emlékezés és a hűség jelképének tartották; ezen kívül gyógyhatása is ismeretes volt: a sárgaság ellenszereként tartották számon a mai olasz konyha egyik kedvelt fűszerét.

Mire jó a rozmaring? 

Ezt a keserű, aromás ízű növényt ma elsősorban fűszerként használjuk: különféle mártásokat, szárnyas- és vadhúsokat, gomba- és halételeket ízesítünk vele, a rozmaringból készült ecet felhasználásával pedig pompás pácok és salátaöntetek készíthetők.
A rozmaring – rendszeresen fogyasztva – védi az immunrendszert, élénkíti a vérkeringést, és méregteleníti a szervezetet. Antibakteriális, gyulladáscsökkentő, valamint fájdalomcsillapító hatása mellett enyhíti a gyomorpanaszokat is. Serkenti az agy vérellátását, ezáltal javítja a memóriát. Hatékony segítség lehet a migrén kezelésében. Javítja a hangulatot, enyhíti a stresszt, öregedésgátló hatásának köszönhetően pedig kedvezően befolyásolja a bőr egészségét. Jó hatással van a hajra, a fejbőrre, és még korpa ellen is bevethető.

A rozmaring termesztése

A legtöbb fűszernövényhez hasonlóan a rozmaring is jól érzi magát kertben és cserépben egyaránt. Magról való szaporítása meglehetősen időigényes, olykor akár több hét is eltelhet, mire megjelennek az apró növények.
Ennél sokkal egyszerűbb és biztosabb módszer, ha akár egy boltban vásárolt, cserepes példányról levágunk egy (vagy több) ágacskát, aminek az alsó leveleit leszedjük, vízbe állítjuk, és félárnyékos helyre tesszük; az időközben elpárolgott vizet pedig naponta pótoljuk. A levágott szárakon körülbelül két hét elteltével megjelennek a gyökerek, röviddel ezután az új növényeket el lehet ültetni, akár cserépbe, akár szabadföldbe.

A rozmaring szereti a napfényt, és jól tűri a szárazságot, nem bírja viszont a pangó vizet, ezért – főleg a cserépben tartott példányok esetében – ügyeljünk arra, hogy a növényeket ne öntözzük túl!

Vélemény, hozzászólás?