Nem csak fűszer: a snidling

A metélőhagymaként is ismert snidling származása vitatott, egyes feltételezések szerint a Földközi-tenger vidékén őshonos, míg más források Közép-Ázsiából származtatják; Európában a XV. századtól termesztik. A fűszer szerepel az egyetlen, ókorból ránk maradt szakácskönyvben, az Apicius-féle receptgyűjteményben is.

Mire jó a snidling? 

Az erősen aromás fűszernövény meglehetősen széles körben felhasználható: többek között leveseket, hús- és halételeket, köreteket, salátákat, szószokat, mártásokat, tészta- és tojásételeket, túrókat, sajtokat ízesíthetünk vele. Fontos, hogy mindig nyersen adjuk az ételhez, mert hő hatására íze mellett vitamintartalma is elvész.
A snidling jelentős mennyiségű A- és C-vitamint tartalmaz, ezen kívül – többek között – kálium és vas is található benne.
Antibakteriális és étvágyfokozó hatása mellett hatékony segítséget nyújthat különböző eredetű bélbetegségek kezelésében, tisztítja a vért, fokozza a vérkeringést, csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint a vérrögök kialakulásának esélyét. Az ókori Rómában napégés és torokfájás enyhítésére használták.

A snidling termesztése 

A hideg-, árnyék- és szárazságtűrő metélőhagyma szaporítása magról, vagy tőosztással történik; a magról történő szaporítás lényegesen egyszerűbb és gyorsabb módszer, mint a tőosztásos eljárás. Márciusban cserépbe vetett magjaiból májusra kapunk kiültetésre érett növényeket, melyeket “csokronként” 30 cm-es távolságra ültetünk egymástól. Lakásban, cserépben az év bármely szakaszában nevelhető.

Képek forrása: pixabay.com, wikimedia.org


Hasonló cikkek