Oldalamon a farkasréti tarsoly …

Az utóbbi húsz évben megnőtt az érdeklődés a magyar régmúlt történései, az ősök által használt eszközök: fegyverek, ruhák, kellékek iránt.  A XXI. századi Magyarország utcáin közlekedő hazánkfiai közül egyre többen hordanak övtáska helyett tarsolyt, amely meghatározó a magyar viselettörténet eszköztárában. 

A belső-ázsiai ősöktől kezdve a legutóbbi időkig a puszták népének fontos kelléke volt a tarsoly, és ha huszárokat látunk régi ábrázolásokon, akkor náluk is használatos volt e becses holmi.  Vásárokban, a hagyományőrzők által működtetett üzletekben a visszacsapó íjak, fokosok széles választéka mellett lehetőség nyílik az érdeklődőnek, hogy válogasson az ügyes kezű mesterek által készített tarsolyokból, amely a vásárlás után felkerül a szíjra. Igaz, hogy nem acél és kovakő merül el mélyébe, hanem személyi, jogosítvány, dohányosnak cigaretta, mobiltelefon és sokaknál a „székely igazolvány”, amit nemes egyszerűséggel bicskának lehet nevezni. A tarsollyal kifejezhetjük hovatartozásunkat itthon és külhonban is, ahol csak akkor láttak tarsolyt, ha eleink látogatták őket, többnyire háborús ügyekben eljárva.

tarsoly2

Komolyra fordítva a szót, hivatalos álláspont szerint a tarsoly a tűzszerszámok tárolására szolgált. A tarsoly fedelét lemezzel díszítették, amely legtöbbször ezüstből készült, és aranyozták. A tarsoly az övön függött, záródása bújtatós, vagy csatos volt, ugyanis többször előfordult, hogy a lemez alatt csatot és szíjvéget találtak. Veretes tarsolyoknál a záródáshoz használt bőrszíj a tarsoly fedelén kívül volt, míg lemez esetén belül.

Tudós főktől lehet tudni, hogy őseink közül, a vagyonosabb, vezető harcos réteg díszes szablyát hordott, és gazdagon ékesített ruhájukon ott lógott az ezüstlemezes, sokszor aranyozott fedelű tarsoly, amelyre eleink mesterei a perzsa-iráni szaszanida és a közép-ázsiai szkíta-szogd díszítményekkel rokonítható szimbólumokat varázsoltak szerszámaikkal. A világ teljességét idéző végtelen palmetta hálók, az indák és tulipánok játékos tekergéséből kirajzolódó életfák, a növényből állattá, majd állatból növénnyé átlényegülő csodalények egy évezred távolából őrzik e lemezeken, eleink világképét, hitük és lelkük megkapóan harmonikus gazdagságát.

A 25 eddig előkerült tarsolylemezből 10 díszítetlen, egyszerű ezüstlemez, a többi azonban a korabeli magyar ötvösművészet legismertebb darabjai közé sorolható.

A díszített fedőlemezű tarsolyok közé tartozik a farkasréti is, amelyet 1909-ben találtak a Farkasréti temetőben, rendhagyó módon sírásás közben. Az aranyozott ezüstlemez töredékekből adódóan készítettek a Nemzeti Múzeum régészei leírást, miszerint a vereteket ezüstből öntötték, majd aranyozták. A felerősítésre aklaszegeket használtak, de ezeken kívül még hegyes, kúpos szegek is voltak a veretek hátoldalán. A munka dél-oroszországi, IX. századi leletekhez kapcsolódik. A tarsolylemeznek gazdag képi világa van. A tarsoly bőr lapjának közepén sarkára állított, áttört, négyzetes veret állt, felső szegélyét egy feltehetően széles háromszögű veret díszíthette. A két veret között jobbról és balról is egy kisebb négyzetes, a tarsoly alsó ívén pedig további két köríves veret volt a bőrlapra szerelve. Mindegyik veret közepe áttört volt, ahol egykor ékkő vagy üvegpaszta berakás ülhetett. Hogy ki lehetett a tulajdonosa? A régészek, a Vág menti honfoglaló nemzetség egyik tagját és az udvar rangos képviselőjét sejtik a viselő személyében.

A fenti sorokból kiderül, hogy a Farkasrét környékén élő, nemzetünk múltja után érdeklődő férfiaknak nem kell válogatniuk a vásárokban, amikor tarsolyt akarnak választani. Kíváncsi ismerőseiknek el is regélhetik, az oldalukon függő tarsoly szemléltetésével, hogy mi célt szolgált és miért pont ilyen mintázatút választottak.


Hasonló cikkek