Párkapcsolati kommunikáció

Különös rituálé, mikor a nő lehajol a szőnyeg fölé, és egyenként szedi fel róla a szöszöket. A férfiaknál is van ilyen: „ne szólj bele a vezetésembe!” Ez mindkét nem számára érthetetlen.

Jelentős különbség van férfi s nő között, és ennek megnyilvánulási formája leginkább a kommunikációban, az önkifejezésben keresendő. Egyszerű példának okáért tegyük fel, hogy egy pár utazik egy kocsiban. A hölgyemény meglát az út szélén egy éttermet, éhségre gerjed a látványtól, és így szól: „Kicsim, nem vagy éhes?” Mire a férfi azt mondja, hogy nem, és továbbhajt. Fordított esetben, ha a férfi látja meg az éttermet az anyósülésről, így szól: „Éhes vagyok, álljunk meg!”

Úgy vélem, ez jókora kommunikációs különbség a két nem között, míg egyes szakértők szerint a hosszú és békés kapcsolat titka egymás önkifejezési szokásainak dekódolása, azaz, hogy már a jelekből tudjuk, hogy a kedvesünk mit vár tőlünk, a porszívózástól egészen a gyengédségig, akkor is, ha szótlanul jelzi a fél, és akkor is, ha körülírással: „mekkora por van a lakásban…”

A kérdés-felelet élethosszat tud boldogítani egy párt, hisz aligha van két ugyanolyan nap, vagy hangulati állapot, míg ha igazán érdeklődőek és őszinte válaszadók vagyunk, kiderül az is, hogy ki mire vágyik, mit akar a kapcsolatban.

A legtöbb szakítás, válás a meg nem beszélt félreértéseknek köszönhető. „Ha nem vett nekem fogkefét az új lakására, és nem húzott tiszta ágyneműt, nyilván nem szeret…” A belső, és kifelé tisztázatlanul maradt monológok mindenkit megmérgezhetnek, de ha figyelünk a részletekre, az érzelmi „veszteségek” elkerülhetnek minket.


Hasonló cikkek