Szinte mindenki átesik az ezotéria hívei közül azon a fázison, amikor úgy érzi, megtalálta a választ a kérdéseire, és mindenképpen tovább kell adnia azokat másoknak. Sokszor sajnos bármi áron, átgázolva ezzel a másik önérzetén.
A bölcs egyik ismérve, hogy mer hallgatni, elmélyülni a csöndben, és csak nyitottságával, odaadó figyelmével inspirálja saját válasz megtalálására a másikat. Ám ennek felismeréséig és főleg gyakorlatáig, bizony, hosszú út vezet.
A spirituális keresők – akik ugyan már elindultak, de még valójában csak a felszíni sikerek vakítják őket -, előszeretettel osztják meg tapasztalataikat másokkal. Ez persze válhat igencsak zavaróvá azok számára, akik más utat járnak, vagy épp elakadva érzik magukat életmenetükben.
A spiritualitás lelkes híve ugyanis megváltó tippeket szór, megállíthatatlanul, amerre csak jár, és sugározza a bizonyosságot: ő már eljutott valahová, ahol a másik, nála látszólag boldogtalanabb ember még legfeljebb csak keresgél. Markánsabb esetben pedig egyenesen “leéretlenezi” azt, aki nem fogadja meg az általa nagyon is működő praktikákat, mondván: “szegény, még nem áll készen a változásra”.
A spiritualitás lelkes híve ugyanis megváltó tippeket szór, megállíthatatlanul, amerre csak jár, és sugározza a bizonyosságot: ő már eljutott valahová, ahol a másik, nála látszólag boldogtalanabb ember még legfeljebb csak keresgél. Markánsabb esetben pedig egyenesen “leéretlenezi” azt, aki nem fogadja meg az általa nagyon is működő praktikákat, mondván: “szegény, még nem áll készen a változásra”.
A felsőbbrendűség érzése, a kioktatás vágya nem a “felébredettség” jellemzője, hiszen a spirituálisan “hazatalált” ember az egységet éli, nem pedig a szakadékok mélyülését. Aki mély önismereti utat jár, alázatában erősödik, hiszen idővel megérti – mind egyformák vagyunk, az eszköztárunk hasonló, csak kérdés, mely energiát tápláljuk magukban mindennapjaink során, melyik farkas etetését tekintjük feladatunknak.
Aki úgy érzi, révbe ért, hajlamos missziót vállalni, vágyik megosztani tudását másokkal. Amire jó ügyelni: a gyorstalpaló tanfolyamok nem tesznek hiteles gyógyítóvá, varázslóvá, látóvá senkit – és ha nem vagyunk felkészültek a témában, bizony több kárt is okozhatunk jóindulatú tevékenységünkkel. A tapasztalat tesz mesterré, az életút mint tanulási folyamat megélése. Ez az egyetlen megbízható alapozás. Ahogyan a mondás tartja: a gyógyult sámán a jó sámán… És ha így értelmezzük, a spirituális út maga az ÉLET, sokszínű tapasztalatokkal, folyamatos, szüntelen tanulással, mélyüléssel önmagunkban. És ez bizony nem mindig fájdalommentes folyamat, egy azonban bizonyos: ez az egyetlen út a stabil boldogság megtalálásához.
Folytatjuk.
