Szent Koronánk ünnepe Ipolybalogon – A felvidéki magyarság legszentebb és legnemzetibb eseménye

1304-ben, Károly Róbert és Vencel cseh király trónviszálya idején nemzeti ereklyénket, a Szent Koronát egy éjszakán át az ipolybalogi Árpád-kori erődtemplomban őrizték, rejtegették. Hiteles más(olat)a az eseményre emlékeztetve került, Mátyás király rendelete alapján, az Istenháza tornyának csúcsára.

Az Ipolybalog önkormányzata, valamint a község római katolikus plébániahivatala szervezte ünnepség, az Ipolybalogi Művészeti Alapiskola, továbbá Morvai Máté, Hlavács Réka, Lőrincz Aranka Sarolta, valamint az ipolybalogi Szent Korona Kórus részvételével, az idén is a falu főterén kezdődött. A Szent Korona hiteles másolatát az erődtemplomból lovas hintón szállították a térre. A csodás szépségű ereklyét György Ferenc ipolybalogi plébános a Szent Korona Őrség tagjai által közrefogott ékes gyaloghintóba helyezte.

A település legjelesebb napjának, eseményének megünneplésére érkezőket Bálint Péter polgármester köszöntötte.

„A hagyomány szerint a magyar és a cseh király közti trónviszály idején a Szent Koronát egy éjszaka az ipolybalogi templomban őrizték – emlékeztette a jelenlévőket –, ezért templomunk tornyát, kereszt helyett, a Korona mása ékesíti. Ez által falunk történelmi emlékhellyé is vált, és az eseményre a mapi napig büszkék vagyunk. A Szent Korona ugyanis nem csupán szakrális tárgy, hanem hatalmas erkölcsi érték is. Történelmünk, kereszténységünk, nemzeti összetartozásunk jelképe. Fontosnak tarjuk hát, hogy ezt a jelképet, s mindazt, amit képvisel, továbbadjuk. Ezért indította el a község a Szent Korona ünnepséget.”

A népes gyülekezet a veresegyházi Katonai Hagyományőrző Egyesület lovascsoportja és parádés, korhű egyenruhába öltözött gyalogcsapata kíséretében, ünnepi szentmisére a Kápolna-dombhoz vonult. A vonulókat a templom előtt is köszöntő György atya külön is kihangsúlyozta: „Immár tizenkettedik alkalommal vonul a mi drága Szent Koronánk a falu főteréről a Kápolna dombjára, ahol együtt, közösen imádkozhatunk megmaradásunkért, magyar népünkért, jövőnkért.”

A szentmise főcelebránsa Snell György, Esztergom-budapesti segédpüspök, a budapesti Szent István-bazilika plébánosa prédikációjában kiemelte: „Szent Istvánról az akkori pápa mondta, hogy nem apostoli, hanem apostol, ezért is küldte számára az apostol kettős keresztjét… Sokszor kértem már és kérem ma is Istvánunkat, hogy mutassa meg nekem az utat, amelyen visszavezethetjük mai magyarjainkat Istenhez. Jézus Krisztushoz… A mai emberben rengeteg a bizonytalanság, a félelem. Félünk a jövőtől, megélhetési gondokkal küszködünk, a munkanélküliség réme fenyeget, fiataljaink külföldre mennek, pedig hát az az út, ami Jézus Krisztus útja, mindenkinek ott, abban az országban, ahol él, megadja a lehetőséget, hogy megtalálja az életét itt a Földön. Jézus mondja az evangéliumban: ne gyűjtsetek múlandó kincseket, amit a rozsda megemészt, vagy a moly megrág, Istenben gazdagodjatok, mert az ember élete nem a vagyonban bővelkedéstől függ. Ezt nagyon pontosan tudta István király, és ezért igyekezett nemzetét elvezetni Jézushoz… István utat mutatott, hisz mint családfő, mint édesapa is nagyon pontosan tudta, hogy a hitet, ami a szívében él, át kell adnia, tovább kell adnia a családjának. Nem volt személyválogató, fiának azt mondta, mindenkit szeretettel fogadjon be, és mindenkiben lássa meg a jót, lássa meg azt, amivel közelebb kerülhetünk egymáshoz. Azt a koronát ünnepeljük, amely elsőként Szent Istvánnak a fejét érintette, mely azóta a nemzet egységét jeleníti meg, és a mai napig az együvé tartozás biztos jele. A Szent Korona annak a jele, hogy maradjunk meg kereszténynek és magyarnak.”

A szentmise végén Batta György, Magyar Örökág-díjas író, újságíró mondott ünnepi beszédet.

„Sodródó kortársaink alkoholba, ajzószerekbe, szórakozási maratonokba menekülnek tanácstalanságuk elől – mondta egyebek mellett –, feszültségeikből félelem gerjed, kapzsiságuk folyamatos háborúskodásokat eredményez, ma-holnap lángba borulhat az egész bolygó, de már nem csak a zsákmánylesők, a katonák és terroristák háborúznak, a családokon beül is megütköznek egymással az emberek. Ipolybalogon azonban béke van, sőt ezekben az órákban kegyelmi idő, mert ide, a Kápolna-dombra egyszerre három Szent Korona küldi simogatását a közeli, ősi kis templomból. Az egyik, a valódi, angyalok hozta, hétszáztizenkét esztendeje itt töltött egy éjszakát, igaz, nem önszántából, a cseh király orozta el tőlünk, és menekült vele Prágába. Az itteniek azonban nem felejtenek, bár éppen olyan hányatott volt az életük, mint Szent Koronánké. Mátyás király 1464-es rendeletének hála, a Korona itt tartózkodásának emlékére már évszázadokkal ezelőtt egy másolatot helyeztek el a torony sisakján, tizenkét esztendeje aztán másik hasonmást is készíttettek a helyiek. Ez a cselekedetük a lehető legékesebb bizonyítéka Istenhez való hűségüknek és nemzeti öntudatuknak. Az azóta minden évben megrendezett Szent Korona Ünnep a felvidéki magyarság legszentebb és legnemzetibb eseménye.”

Ipolybalog Önkormányzata és a település plébániahivatala ezúttal Csáky Csongornak, a Rákóczi Szövetség főtitkárának és a falu labdarúgócsapatának adományozott Szent Korona Emlékérmet. Csáky Csongor „az elcsatolt nemzetrészek – Felvidék, Délvidék, Kárpátalja és Erdély – magyarságának megmaradása érdekében kifejtett szolgálatáért, mindennemű erkölcsi és anyagi támogatásért, hogy gyermekeink magyar nyelven tanuljanak, megismerjék igazi történelmünket, egyúttal magyar népünk öntudatos tagjaivá váljanak” meghatározással kapta az emlékérmet, a labdarúgó együttes pedig az évek során elért sikeres sporteredményeivel, Ipolybalog jó hírének öregbítéséért érdemelte ki a rangos elismerést.

A szentmisén ezúttal is közreműködött (a Salgótarjáni Doráti Kamarazenekar kíséretében) az ipolybalogi Szent Korona Kórus, és a szólóénekes Híves Mária is.

Az ünnepet megtisztelte jelenlétével Csáky Pál Európa-parlamenti képviselő, Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Batta György, Pásztor Béla, Veresegyház ipolybalogi gyökerű polgármestere, és többek között Csámpai Ottó, a Szent Korona Lovagrend Felvidéki Nagypriorja is.

A délután folyamán az „Ipoly-udvarban” szólóénekesek, dalárdák, néptánccsoportok, hagyományőrző együttesek, gyermekkórusok váltották egymást a színpadon. De persze kézműves foglalkozások is zajlottak. Mások meg lovagolhattak, vagy íjlövést próbálgathattak és fotókiállítást vagy éppenséggel baranta-bemutatót nézhettek meg. Az Árpád-kori templomban hangverseny zajlott.

A délután külön színfoltja, érdekessége a pörköltfőző verseny volt. A bográcsokban, jókora üstökben főtt, rotyogott, finomnál-finomabb „palóc ízes” ételeket, példának okáért Mics Ottó és szakács fia, Richárd ízlelőbimbóinkat csigázó csülkös-gombás-pacalpörköltjét, a zsűri értékelése után, a résztvevők meg is kóstolhatták. Este pedig Fenyő Miklós adott élő koncertet.

Zolczer László

A szerző felvétele

Megjelent a Szabad Újság augusztus 17-i számában.


Hasonló cikkek