„Szeretem, amikor színes a paletta”- beszélgetés Cser Krisztián operaénekessel

PannonHírnök/Vona Ildikó: Egyre több helyen énekled Bartók Kékszakállúját, nemrég Milánóban és Kijevben jártál vele. Milyen volt a fogadtatás?

Cser Krisztián: Óriási sikere volt. A kijevi előadásnak külön érdekessége, hogy Ukrajnában most először találkozhatott a közönség A kékszakállú herceg vára című operával. Szántó Andrea énekelte Judit szerepét, egy ukrán karmester vezényelte az ottani zenekart, akik erőteljesen húzták és mindent remekül megcsináltak. Milánóban német ajkú Juditom volt: egy óriási hangterjedelmű énekesnő, aki ügyesen megbirkózott a magyar nyelv nehézségeivel. A siker ott sem maradt el.

–  Mindig más Judittal énekelsz?

– Általában igen. Persze ezt a “mást” úgy kell érteni, hogy csak akkor más, amikor először találkozunk. Rálik Szilviával, Miksch Adriennel kétszer énekeltem már, Meláth Andreával háromszor. Ő az, akivel Kínába vittük a Kékszakállút. Az, hogy változik Judit személye egyáltalán nem baj, mert mindig mást hoz ki az emberből. Sőt, ha szakmailag nézzük, akkor kifejezetten jó. A rendezői megközelítés is különböző. Például a KERO®-féle rendezésben óriási lángolás volt a Herceg és Judit között, míg a kínaiaknál egy ottani rendező próbálta a kínaiak lelkivilágához közelebb hozni ezt az egész történetet. A keleti világra jellemző visszafogott érzelmek jellemezték inkább a darabot, nem pedig az itthon megszokott szenvedély.

– 2010-ben láttalak először Kékszakállúként, azóta beutaztad a fél világot ezzel a szereppel…

–  Igen, a Bartók Plusz Miskolci Operafesztiválon énekeltem először, azóta jártam vele Kínában, Rómában, Kijevben, Milánóban. Óriási élmény azt látni, hogy bárhol adjuk elő, Bartók mindenhol sikert arat. Végre Pesten is fogom énekelni: az Operaházban a jövő évadban a Mario és a varázslóval együtt mutatjuk be, ahol én leszek Cipolla. Nagyon ütősnek ígérkezik együtt a Kékszakállú és Cipolla. Megint más Juditom lesz, de egyáltalán nem bánom: ezúttal Komlósi Ildikóval fogjuk előadni, aki Polgár László kedvenc partnere volt, és azt hiszem ez kölcsönös náluk, így nagy kihívás előtt állok, hiszen Polgár Laci nagy példaképem.

 

A kékszakállú herceg vára (b-j) Cser Krisztián, Rálik Szilvia (Fotó: Éder Vera)

 

– Fellépések tekintetében a május hónapod sűrű volt…

– Az volt benne a vicces, hogy a német irodalmat végigjártam (Wagner már márciusban megvolt): Bach, Beethoven, Haydn, tegnap Webertől A bűvös vadászt játszottuk, ma Mozart Don Giovanniját. Szeretem, amikor színes a paletta, de például az április ennek ellentéte, ott csak a Figaro házassága volt, az viszont sokszor. Figaro nagyon nagy szerep és olyankor jó, ha csak arra kell koncentrálni. Tavaly énekeltem először és most megyünk Japánba turnéra ezzel az előadással.

– A Rajna kincsében milyen volt szerepelni?

– Nagyon jó. A harmadik Wagner-szerepem Fasolt, az óriás, és igazából ez a legjelentősebb eddig. A rendezés érdekes, kicsit megosztó ugyan, de mindenképpen figyelemre méltó. A kritikusok nem mind örültek ennek a feldolgozásnak, de a nézők szerették, náluk nagy sikere volt.

– Évadonként 40 előadást énekelsz, a kondíciódat hogyan tudod tartani? Sportolsz valamit?

– Csak szabadidős tevékenységként. Biciklizni nagyon szeretek, azt gyakran szoktam, és gondolkozom rajta, hogy tollasozni be kéne iratkozni valahová, azt is kedvelem. Jó lenne edzeni egy kicsit.

 

Don Giovanni: (b-j) Haja Zsolt, Cser Krisztián (PTV Fotó: Vona Ildikó)

 

– Eredetileg fizikus vagy, miért váltottál?

– Fokozatosan alakult így. Eldöntöttem, hogy énekes leszek, de még egy jó ideig a kettőt együtt csináltam. A Zeneakadémiát is úgy végeztem, hogy közben fizikusként kutatómunkát végeztem.

– Igen, a fotoszintézist kutattad. Miért pont azt?

– Az egyik legalapvetőbb, legrégebbi olyan folyamat a Földön, ami az életünket befolyásolja. 3 és fél millárd éve szinte változatlan. Kevés olyan folyamat létezik, ami ennyire változatlanul maradt meg. Tudományos dolgokat most is olvasgatok. Itt van velem az Élet és Tudomány újság és szabad perceimben olvasom, sőt találtam egy könyvet a prímszámokról, az is nagyon érdekel.

– Könnyű volt választani a fizika és a zene között?

– Könnyű, mert nem radikális döntést kellett hoznom. Nem úgy volt, hogy tegnap még fizikus voltam, a következő nap pedig már énekes. Előtte évekig dolgoztam mindkettőn és számtalanszor kerültem olyan szituációba, ahol döntenem kellett: többet tanulok fizikát, vagy éneklek? Hogyan osztom be az időmet? Mire többet?

– Gyorsan határozol, ha olyan helyzetbe kerülsz?

– Dolgozik bennem a fizikus véna és okosan próbálom megoldani a dolgokat. Szeretek mindent körüljárni, leellenőrizni az információkat, és sokszor nem hallgatok a megérzéseimre. Az agyammal meg akarom magam nyugtatni, pedig egy sugallat sokszor segítene a döntésben, de a „földhözragadt” részem mindig utána számol.

– Horoszkópot szoktál olvasni?

– Nyilas csillagjegyben születtem, így nyitott vagyok az efféle dolgok iránt is. Néha elolvasom a horoszkópot, de nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Itt most a napi horoszkópra gondolok, ami az újságokban jelenik meg. Az igazi horoszkópkészítés tudomány. Sokkal komolyabb, meg mélyebb annál, mint „holnap szerencséje lesz a nyilasoknak”.

 

Figarocska: (b-j) Cser Krisztián, Herczenik Anna, Cseh Antal, Rendes Ágnes (Fotó. Miskolci Nemzeti Színház)

 

– Évad vége van, de merrefelé hallhat mostanában a közönség?

– Japánban lesz egy 5 előadásból álló Figaro házassága-turnénk, aztán Pilsenbe megyünk a miskolci Don Giovannival. Pécsett az Europa Cantat rendezvényen Kodály Missa Brevis-ében éneklek, utána pedig augusztus 15-én a Pesti Vigadóban a Szent Erzsébet legendában, amit az eredeti szövegével adunk majd elő. Milánóban az Expón bemutatjuk a Spiritiszták operát, majd a Művészetek Palotájában Kocsis Zoltánnal két Strauss operát játszunk. Aztán már kezdődik az új évad, az Operaházban fogom énekelni Mariót, a Kékszakállút, a Don Giovanniból Leporellót, A varázsfuvolából Sarastrót. Kortárs operabemutatónk is lesz, illetve a tavalyi repertoárból átkerül A bűvös vadász, a Hunyadi László. Nagy vonalakban ennyi, nem tudok most minden felsorolni. Szerencsére bőven lesz mit énekelni.

 

 

Nyitókép: Herman Péter fotója


Vona Ildikó

Híradások, beszámolók művészeti, színházi, zenei eseményekről, valamint interjúk készítése ismert művészekkel.

Hasonló cikkek