Vértessomló – „Maradjon jövőnk, ha bukott a szabadság”

Vastapssal köszönték meg a vértessomlói megemlékezés résztvevői a Berky Béláné vezette színjátszó kör, az 1848-as szabadságharc és forradalom előtt tisztelgő előadását kedd este a Művelődési Házban. Az ünnepségre ezúttal is Kossuth nótákat énekelve érkezett a felvonulás, s a világháború hősei tiszteletére állított emlékműnél és a művelődési intézmény ajtajában is felcsendült a „Kossuth Lajos azt üzente…”

somló-0314_14

Mindeközben a fiatalok már lázas izgatottsággal készültek az emlékműsorra, amely előtt Berky Zsuzsanna köszöntötte a megjelenteket, felidézve a ’48-as forradalomhoz vezető utat, a nemzetért és szabadságért vívott harcot, az ismert és ismeretlen hősök hitét az igaz ügyben.

somló-0314_22

Az ifjú színjátszók „Az utolsó vár: Komárom” című előadásukkal visszaforgatták az idő kerekét, s a zsúfolásig megtelt teremben mintha valóban az akkori események kockái peregtek volna. A fiatalok műsorukkal Klapka Györgynek állítottak emléket, aki életről, halálról döntött, mikor már minden veszve volt. A kiváló katona és politikus alakja elevenedett meg a színen, aki utolsóként adta át a komáromi várat az ellenségnek. Addig a napig azonban vívódás és gyötrődés jellemezte mindennapjait. De nem csak az övét. „Átkozott legyen a háború, mely férfit bolondít. Átkozott legyen az a harc, mely népeket pusztít el. Átkozott legyen a kín és minden szenvedés. És átkozott legyen a kor, amelyben oly sok anya temeti el a gyermekét.” – hangzott az asszonyok fájdalmas panasza, miközben Klapka Györgyöt kérdések marcangolták: „Választhatok sok-sok vért, pusztulást. De kell ennél több vér, áldozat, az élő magyarokért? …Az eljövő hogy néz vissza rád? A nagy hadvezér, ki eladta a hazát, mondanák… Feltétel nélkül a várat nem adom fel. Maradjon jövőnk, ha bukott a szabadság…”

Klapka György végül 1849. szeptember 27-én aláírta a komáromi vár megadásának feltételét képező megegyezést.

somló-0314_47

A vastapssal záruló műsort könnyes percek követték Vértessomlón. A színjátszók első alkalommal 2006 őszén léptek színpadra a helyi közösség előtt. Igaz, akkor még csak hárman. Aztán a létszámuk egyre nőtt, egyre több fiatalt, gyermeket ragadott magával Berky Béláné lelkesedése, megható és elgondolkodtató dramaturgiái, forgatókönyvei, ünnepi előadásaikkal pedig azóta is zsúfolásig megtöltik a Művelődési Házat. Csakhogy, ahogy telnek az évek, úgy cseperednek fel a gyerekek, s tanulmányaik, egyéb elfoglaltságaik mind többüket szólítja el. Kedden Barabás Biankát és Pfiszterer Melisszát, valamint egy egykori alapító tagot, Krüpl Alexet búcsúztatta el a színjátszók vezetője könnyeivel küszködve, de – mint mondta – az már mosolyra és örömre ad okot, hogy évről-évre érkeznek új gyerekek, utánpótlásban nincs hiány.

 

Vélemény, hozzászólás?