1912. május 9-én született Ottlik Géza, József Attila- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító.
Budapesten látta meg a napvilágot, régi nemesi család leszármazottja volt. Apját már egészen korán, mindössze másfél éves korában elveszette, és a családi hagyományokhoz híven őt magát katonai iskolákba járatták. 1930-ban érettségizett le, majd a budapesti egyetem matematika-fizika szakára iratkozott be, melyet később sikeresen el is végzett.
1931-től kezdett el publikálni folyóiratokban, nagy hatással voltak rá Kosztolányi Dezső és Márai Sándor művei. A háború alatt légoltalmi szolgálatot látott el, közben pedig menekülteket menekített, amiért 1989-ben ki is tüntették.
A háború után eltökélt szándéka volt a magyar szellemi élet megújítása, dolgozott a Magyar Rádió dramaturgjaként, fordított rádiójátékokat is. A Rákosi-korszak alatt kiszorult az irodalmi életből, és kénytelen volt fordításokból megélni. 1957-ben jelent meg újradolgozott kisregénye, a Hajnali háztetők, majd 1959-ben egyik leghíresebb műve, az újraírt Iskola a határon.
Bár Ottlik irodalmi életműve nem nagy, annál jelentősebb. 1981-ben József Attila-díjat, 1984-ben Déry Tibor-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat majd 1988-ban Szép Ernő-jutalmat kapott.
1990. október 9-én hunyt el Budapesten.
Forrás: ezenanapon.hu
Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!
