A Szekszárdi Törvényszék 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azt a harmincas évei elején járó férfit, aki 2018 augusztásban otthonukban bántalmazta az édesanyját.
Az ítéleti tényállás szerint a vádlott édesanyjával, a sértettel élt közös háztartásban családi házukban. A vádlott rendszeresen, heti két-három alkalommal fogyasztott alkoholt, amely esetekben ittasságából eredően veszekedett, kötekedett a sértettel, főként pénzt követelt tőle. Ezen alkalmak olykor tettlegességig fajultak, ilyenkor a vádlott megszorított a sértett karját, meglökte a mellkasát, de előfordult, hogy a fején ütötte meg.
A vádlott 2018. augusztus 15. napján késő estig egy helyi kocsmában italozott, ahonnan éjfél körül ittas állapotban tért haza. A sértett ekkor már a saját hálószobájában aludt. A vádlott bement hozzá és kiabálva számonkérte őt, hogy miért alszik, illetve vacsorát követelt tőle. Miután a sértett felkelt az ágyból, a vádlott a jobb lábának talpával a sértettet a mellkasának bal oldalán egy alkalommal megrúgta. A sértett a rúgás erejétől visszazuhant az ágyra és érezte, hogy „roppant egyet a bordája”.
A sértett a bántalmazás következtében többek között a bal oldali VIII. borda elmozdulás nélküli törését, illetve lépének zúzódását és szakadását szenvedte el. A sértettet ért sérülések tényleges gyógytartama együttesen 4 hét, de a lépszakadás nála közvetett életveszélyes állapotot eredményezett.
A sértett másnap a szekszárdi kórházba utazott állapotának rosszabbodása miatt, ahol sürgősséggel műtétet hajtottak végre rajta, a lépét eltávolították, amely nála maradandó fogyatékosságot eredményezett. A sértettnél a közvetett életveszélyes állapot orvosi ellátás hiányában közvetlen életveszélyes állapotot, halálos végű heveny vérvesztéses shock-ot eredményezhetett volna.
A törvényszék a váddal egyezően bűnösségét beismerő, a tárgyaláshoz való jogáról lemondó vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, és a fenti büntetés kiszabása mellett rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról is.
A büntetés kiszabása során a bíróság nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott beismerő vallomását, az eljárás során tanúsított őszinte megbánását, a büntetlen előéletét, valamint megromlott egészségi állapotát, míg súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott cselekményét saját édesanyja sérelmére követte el, önhibából eredő ittas állapotban, továbbá a sértett gyengébb fizikumát, illetőleg a bántalmazás során nála kialakult maradandó fogyatékosságot. A bíróság mindezek eredményeként a 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmény büntetési tételének alsó határával megegyező szankció kiszabását látta elegendőnek és célravezetőnek a vádlottal szemben.
Az ítéletet mind az ügyész, mind a vádlott és védője tudomásul vették, így az jogerős.
