A Művészetek Háza adott otthont a negyedszázados jubileumát ünneplő Miskolc Dixieland Band koncertjének. A vidám hangulatú, teltházas gálán vendégként közreműködtek Illényi Katica és Deseő Csaba hegedűművészek.
A főpróba szünetében beszélgettem a zenekar vezetőjével és klarinétosával, Balla Miklóssal az eltelt időszakról.
Vona Ildikó: 25 év nagy idő, de az induláskor gondoltátok volna, hogy ilyen hosszú életű lesz ez a formáció?
Balla Miklós: Már az 1990-es éveket megelőzően elkezdtem az együttest összetoborozni, és hittem abban, hogy ebből lehet valami tartós, és képes lesz hosszú távon is működni a zenekar. A környezetem nem nagyon bízott benne, de szerencsére nekem lett igazam. A Diósgyőri várban a 80-as évek közepén hatalmas sikerrel ment a dixie fesztivál – élőben én is ott hallottam először ezt a műfajt és magával ragadott a zene-, ahogy hallgattam a Molnár Dixieland Bandet, Benkóékat, azt éreztem: lenne jövője egy miskolci gyökerekkel rendelkező dixieland együttesnek.
– Tagcserék voltak a zenekarban?
– 2002 óta, 13 éve játszanak együtt a mostani tagok. Húsz körül van a tagcserék száma, a legtöbb cserélődés a bőgős poszton volt, illetve a harsonánál történtek változások. Ez nem főállás senkinek, mindenki dolgozik valahol, és munka mellett, tanítás mellett zenélünk. Igazából az lenne most már jó, ha profi formában csinálhatnánk, és meg tudnánk ebből élni.
– Több miskolci elismerést kaptatok, mik voltak ezek?
– A Miskolci Gyémántok, 2005-ben a Múzsa Díjat kaptuk meg, illetve többször jelöltek megyei Prima Díjra, aminek a közönség díjasai lettünk 2006-ban.
– Sok külföldi fellépésetek volt, merrefelé jártatok a 25 év alatt?
– 1990-ben alakult a zenekar, és 1994-ben már jártunk Dániában kétszer, utána többször kaptunk meghívást Németországba, aztán következett Anglia és Birmingham, majd Párizsban szerepeltünk egy Európai Uniós fesztiválon, 2010-ben Rómában léptünk fel, ahová a Római Magyar Akadémia meghívására érkeztünk. Mostanra elmondható, hogy az európai országokban – egy-két kivétellel – mindben játszottunk. Csináltam egy számítást: a hazai és a külföldi fellépéseket együtt véve hatszázon felül van a koncertjeink száma.
– A fiatal zenészekkel milyen a kapcsolat?
– Bundzik István, a zongoristánk a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakának megalapítója, Kacsenyák Gábor dobos kollégánk is tanított, és sok tehetséget kineveltek, akik nemzetközi hírű zenészek lettek. Nagyon szívesen adunk nekik lehetőséget a közös zenélésre a Dixie Klubunkban, a Bartók Zeneművészetiben tanuló diákokat pedig meg szoktuk hívni, és olyankor a tanszak ad nálunk egy koncertet.
– A 25 éves jubileum kapcsán csináltál számvetést, összegzést?
– Most a 25-nél nem, a 20-nál csináltam. Majd a 30-asnál szeretnék egy jubileumi kiadványt készíteni, ami szépen összefoglalja az eltelt éveket.
– Mi a változott a 25 év alatt?
– Megtanultunk együtt játszani, hangszerrel követni egymás gondolatait, ami elengedhetetlen a dzsesszhez, meg az improvizációhoz. Bölcsebbek is lettünk: megtanultunk helyzeteket kezelni, már nem annyira hevesen reagálunk dolgokra.
– További Tervek?
– Szeretnénk még 25 évet együtt zenélni, növelni a koncertszámot és tovább „cserkészni” a fiatalságot, hogy szeressék ezt a muzsikát. A 2015/16-os évadban a Filharmóniával közösen csinálunk egy rendezvényt, ami három részből áll; ez egy ifjúsági sorozat, ami felhívja a fiatalok figyelmét a jazz értékeire.
– A mostani koncert DVD-én elérhető lesz majd?
– Készítünk belőle egy szép képanyagot. Még nem tudjuk, hogy annak mi lesz a sorsa, majd meglátjuk. Ha anyagilag lesz rá lehetőség, akkor természetesen kiadjuk DVD-n.
Szöveg és fotó: Vona Ildikó
