Az egy hónapja beiktatott új szlovák államfő feladta a leckét Budapestnek. A magyar támogatóinak anyanyelvükön üzent, tiszteletét teszi a felvidéki magyar egyetemisták legnagyobb nyári rendezvényén, ugyanakkor Budapesten tett látogatásán Göncz Árpádot dicsérte, és alig burkoltan beszólt Orbán Viktornak.
Matus Tibor írása
Az új államfő kettős táncot jár, gesztusai egyszerre szólnak a felvidéki magyaroknak és a nemzetközi közvéleménynek, a V4-es együttműködésnek és az attól torkig levő nyugatiaknak. Tokár Géza a válaszonline.hu-n veti fel a kérdést: „Vajon a 2020-as szlovákiai választás lesz az első, amikor szlovák pártok gyűjtik be a magyarok voksait? A veszély – mindenki érzi – reális. De miért is kellene, hogy így legyen.”
Tokár Géza írása a szlovák államfő budapesti útját figyeli, amelyről a száraz hírügynökségi híreken kívül csak a DennikN vágyvezérelt kommentárjai jegyzik meg, hogy Čaputová gyakorlatilag hadat üzent az orbáni rezsimnek. Tokár Géza szerint a szlovák államfő szerint a jogegyenlőséget garantáló liberális demokrácia a kisebbségvédelem leghatásosabb eszköze. „A mečiarizmusról vagy a kommunizmusról biztosan sokkal rosszabb emlékei vannak a magyar kisebbségnek. A gyakorlatban viszont elmondhatjuk, hogy huszonegy év liberális demokráciája sem volt képes megoldani Szlovákia kisebbségi problémáit.”
Pontosan erről van szó. Miként is működött a szlovák liberális demokrácia, miként is működött a szlovák liberális elit a felvidéki magyarsággal szemben – akik, szerintük még a 10 százalék alattiságban is a szlovák államiságot, a szlovák szuverenitást veszélyeztetik? Az eredmény egyértelmű. Szlovákia nem volt képes átlépni árnyékát, a felvidéki magyarokat érintő sorsdöntő kérdésekben felvették a szlovák mélynemzeti álláspontot, és aszerint döntöttek.
Tokár Géza látványos különbségként megemlíti, hogy a visegrádi négyek Európai Unión belüli szerepének értelmezésével véleménykülönbség alakult ki. Čaputová úgy fogalmazott: „szeretné, ha a visegrádi négyekre az Unión belül nem bomlasztó elemként tekintenének, továbbá ha a demokrácia és a jogállamiság terén is példát tudna mutatni a régió” – miközben a jogállamisággal kapcsolatos problémák hosszabb ideje a Magyarországot (és Lengyelországot, kisebb mértékben pedig Csehországot meg Szlovákiát) érintő külföldi kritikák mozgatórugói. Ettől a kijelentéstől a hideglelés verheti ki a történelmét ismerő köztes-európai halandót, akárcsak azért, mert megérezheti, hogy az évszázados ékeket, és érveket – melyeket eltartott kisujjal, oly demokratikusan és sikerrel használtak – újra leporolták, és alkalmazni készülnek.
Cáfolhatja Čaputová a budapesti sajtótájékoztatón újságírói kérdésre a Soros-ügynöközés vádját, sajnos, amit kimondott, az nem a köztes-európaiak, az nem a szlovák polgárok érdeke. Minden térségünkből való értelmiséginek – az elmúlt évszázadok viharos konfliktusait leszűrve – fel kellene ismernie, hogy nem egymással kell küzdenünk, hanem egymásért, a közös boldogulásért, érdekérvényesítésért. Ezt vagy valaki felismeri, vagy nem.
A legjobb példa erre a Kína és a 16 köztes-európai országok együttműködése. Kína nem hajlandó az egymás közötti konfliktusokat oldani, kényszeríti arra a történelmi viszályokkal terhelt keleti blokk országait, hogy egyezzetek meg. Az elvakult liberalizmussal a klasszikus európai értékeket lecserélhetik a féktelen szabadságra vagy szabadosságra. Az egységes Európa modell pedig mindaddig hiteltelen, míg a gazdag európaiak nem válnak szolidárissá a szegényebb polgáraikhoz. Amíg a nyertesek nem hajlandóak többet áldozni az elmaradottabbakra, a vesztesek felemelésére, addig a modell csak arról szól, hogy a gazdagok még gazdagabbá váljanak.
Ennek ma egyetlen ellenszere van a nemzeti szuverenitás megőrzése. Tokár Géza jól látja: „a problémáknak Čaputová népszerűsége és a szlovák alternatívák feltünedezése csak a tünete, nem pedig az okozója.” Viszont azzal, hogy ekképp interpretálja a valóságmagyarázatot, egyetlen egyet bizonyít: nem voltunk képesek leszűrni a történelem által felkínált tapasztalatot, ezlrt újra át kell élnünk, hogy valóban megtanuljuk a leckét.
Forrás: ma7.sk
