A magyar paraszt háború vagy Dózsa György-féle parasztháború egy mindössze néhány hónapig tartó (1514. április – július), de annál véresebb megmozdulás volt Magyarország területén. A Bakócz Tamás esztergomi érsek által a törökök ellen összehívott paraszti keresztes sereg a háború beszüntetése és a korábbi kizsákmányolás miatt a saját nemessége ellen fordult. A felkelés vezére Dózsa György lett, aki erdélyi Kovászna megyében lévő Dálnokon született 1470-ben székely (lófő) családban. Apja nyomdokaiba lépve lett belőle végvári katona. Kiemelkedése is katonai pályájának volt köszönhető, mivel a déli végvárakban szolgálatot teljesítve figyelt fel hősies tetteire a király. 1513-ban már lovas kapitányi rangra emelkedett. Ezt követte híres párviadala, melyben legyőzte a kor leghíresebb török szpáhi tiszt párbajhősét Eperiosi Alit. A párbaj híre elterjedt szerte a végvárakban, és a magyar győzelem óriási lelkesedéssel és büszkeséggel töltötte el a parasztkatonák tízezreit. Dózsa ismertsége ezzel a bajvívással szinte országos lett. Törvényszerű volt a vezérszerepe.
A felkelés eredeti célját – a nemesi túlkapások megszüntetése, továbbá a már elviselhetetlen közterhek enyhítése – nem érte el. A megtorlás a kornak megfelelő kegyetlenséggel történt, a későbbi király Szapolyai János erdélyi vajda vezetésével. Szapolyai 80 ezer a felkeléssel szimpatizáló parasztot öletett meg országszerte. Az 1514 októberi országgyűlés pedig tovább növelte a jobbágyság terheit, megtiltotta a parasztok és a polgárok fegyverviselését. “Készült” az ország a Mohácsi vészre! Politikai lózungoktól mentes személye, a szegény kétségbeesett de lázadók jelképévé vált. Petőfi Sándor szavaival, vers idézetével emlékezzünk rá és bajtársaira az emberibb életért vívott harcukra.
“Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz… ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”
AL
