A balesetek legjobb ellenszere: a megelőzés! Interjú Beresnyák Zoltánnál, a Safety-Hungary vezetéstechnikai trénerével

Kátyúk, pocsolyák, éles kanyarok és számtalan figyelmetlen a közlekedésben résztvevő sofőr – a motorosoknak nap mint nap megannyi kihívással kell szembe nézniük, hogy A pontból B-be épségben megérkezzenek. A motorok legnagyobb előnye ugyanis egyben hátrányként is szolgál: könnyen elfér, fürge, de ezzel együtt nehezen is veszik észre. Azonban a balesetek nagyrészt elkerülhetőek, ha a motoros valóban ismeri a motorkerékpár működésének elvét.

Motorosként úgy látom, hogy a legtöbbször elkövetett hiba, hogy az ember egyszerűen alábecsüli a gép erejét, illetve a figyelmetlenség. Üvöltő zene, a lenyűgöző táj vizslatása, fénykép a sebességrekordról – sajnos a váratlan helyzetek sokszor pont ezeket a pillanatokat szeretik elkapni. A vezetéstechnikai képzések természetesen erre nem nyújtanak gyógyírt; azonban arra, hogy hogyan döntsd aszfaltig a motort, hogy az ne pördüljön ki alólad, hogyan fékezz úgy, hogy a hátsó kerék ne előzzön meg, illetve hogy hogyan élj túl egy ökölnyi mély kátyúval való találkozást – na, arra igen!

A vezetéstechnikai képzések szerencsére egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert. „Minden évben maximálisan kihasználjuk a kapacitásunkat, körülbelül 1500 motorost tudunk fogadni. A frekventál időszakban, a szezon elején 1 hónapra előre be vannak telve a tanfolyamaink, amelyeken egyszerre maximum 10 fővel foglalkozunk.„ – meséli Zoltán.

Az, hogy ki hány éves, illetve mennyi kilométert tudhat maga mögött semmit nem jelent – minden motoros számára tartogat olyan feladatokat, amelyek kihívást jelentenek és hasznos tudást nyújtanak. Célszerű minél hamarabb, a jogosítvány megszerzése után jelentkezni, hiszen egy rosszul berögzült mozdulatot sokkal nehezebb korrigálni, mintha rögtön helyesen tanulná meg az ember.

Melyik a legnépszerűbb tanfolyam?

A legnépszerűbb tanfolyam az Alap I-es szint. Erre jogosítvánnyal rendelkező motorosok tudnak jönni, tapasztalattól függetlenül. A tréning 2 napos, végigmegyünk minden olyan vészhelyzeten, amivel az utca motorosa találkozhat a mindennapokban. Például vészfékezés, elkerülés, kanyarodási technikák, testtartások, stb.

Mesélnél egy keveset a tanfolyam szintjeiről?

Foglalkozunk teljesen kezdőkkel, akikben még csak a gondolat fogant meg, hogy szeretnének motorozni. A 2 nap alatt eljutunk odáig, hogy stabilan elindulni, megállni, kanyarodni tudnak motorral. Így magabiztosabban tudnak elmenni megszerezni a jogosítványt. Ezután szoktuk nekik ajánlani, hogy minél hamarabb térjenek vissza egy I-es szintre, hogy ne legyen sok rossz berögződésük. Aztán ha valaki az I-est elvégezte, és szeretné elmélyíteni az ott megszerzett tudást, tartunk egy napos gyakorló tréningeket kint az aszfaltos pályán, illetve téli időszakban a fedett csarnokban.

Amikor az I-es szint tananyagát sikerült elsajátítani, akkor tudunk továbblépni a II-es, majd a III-as szintekre. Illetve,ha már valaki elvégezte a II-es szintet, és rendszeresen utassal motorozik, együtt el tudják végezni a tandem tréninget, amikor a vezetővel és az utasával is foglalkozunk. Tartunk még un. terep tréninget, ahol azt lehet megtapasztalni milyen, amikor megcsúszik alattunk a jármű, és az itt megszerzett tudást lehet kamatoztatni az utcán egy megcsúszás estén.

A legtöbb jelentkező természetesen a szezon elején jellemző – és ez így is van jól, hiszen a több hónapos kihagyás után a legjobb döntés egy képzés keretében visszarázódni a forgalomba!

Nyár közepén érezhető egy kis „visszaesés”, de a szezon végén újra megnő a jelentkezések száma. Szerencsére a téli időszakban is egyre többen jönnek a fedett pályás tréningre.

Mi a tapasztalat, mi a fő oka a jelentkezéseknek? Felkészülés a szezonra, túrázás előtti bemelegítés, baleset megelőzés, avagy éppen egy baleset miatt?

Az itt leírtak mindegyike igaz. Sokan érzik úgy, hogy a jogosítványszerző tanfolyamon nem igazán készítették fel őket a mindennapokra, és szeretnének biztonságosan közlekedni az utcán. Sokan vannak olyanok is, akik régen motoroztak, aztán a családalapítás miatt kimaradt jó pár év, és úgy gondolják, hogy akkor nálunk kezdi újra a motorozást. Szerencsére az derül ki a tréningek elején a bemutatkozásokból, hogy a megelőzés a jellemző. Kevesebben vannak azok akik, esés után jönnek el hozzánk.

Milyen gyakori, hogy valaki többször elvégzi ugyanazt a képzést?

Van sok Hallgatónk, akiket már személyesen is ismerünk, annyiszor voltak már nálunk. Ők már 15-20 tréningen is túl vannak akár. Egyre többen jönnek vissza a szezon elején vagy télen felfrissíteni a tudásukat, bemelegíteni. Ez egy vég nélküli folyamatos tanulás. Mi is folyamatosan tanulunk a tréningeken, amikor együtt motorozunk a pályán a Hallgatókkal.

Az első Safety képzésemen számomra a legmeglepőbb az volt, hogy alig néhány kilométert megtett – mondhatni vadonatúj – motorokon tanultunk. Alacsony magasságom miatt először tartottam is tőle, hogy nem jut számomra megfelelő gép – persze aggodalmam alaptalan volt. 🙂 Miért nem engedélyezett saját motorral részt venni a képzésen? Volt valaha ezzel kapcsolatban negatív tapasztalat?

Sehol a világon egy Safety központban sem lehet felmenni a pályára saját motorral. Ennek az egyik oka, hogy ezek a motorok bukócsővel vannak felszerelve, hogy egy esetleges esésnél a motoros ne tudjon a jármű alá szorulni. A másik, hogy ezekkel a motorokkal tökéletesen elsajátítható a tananyag, mert ez fizika. Alapjaiban minden motor felépítése azonos, így a kezelőszervekre is ugyanazokat a reakciókat adják. Teljesen mindegy, hogy egy japán vagy egy olasz, esetleg egy chopper vagy sportmotor nyergében ülünk. A kezelőszervekre adott reakció mértéke az, ami változik, vagy hogy például mekkora fordulókörrel rendelkezik egy motor. Éppen ezért nem lehet egy saját motoros tréningen felrakni egy olyan pályát, amelyen egy 125-össel motorozó még talál kihívást, viszont a nagy chopperen ülő motoros nem vért izzadva halad végig a feladatokon.

A tréningeken CB500F-eket és ezek X-es verzióját használjuk leginkább, ezekre a motorokra van szabva a pálya mérete. Kisebb motorként pedig CBF125 illetve VTR 250-est lehet választani a jelentkezésnél.

De vajon honnan tanul az oktató? Az a gyakorlott, profi motorozás, amit a vendégeknek alkalmuk van megcsodálni – lenyűgöző. Honnan származik ez a képzési rendszer, hogyan képzik az instruktorokat?

A képzés gyökerei egészen a 70-es évekig nyúlnak vissza. Elsőként a japán motorosrendőröket oktatták ezekkel a technikákkal, amit később megkaptak az utcai motorosok is. Japánban például már ez a tréning számít a motoros rutinvizsgának. Később a Honda motorok terjedésével elindult a képzési rendszer is, hazánkba 2007-ben érkezett meg. Ekkor kezdődött az instruktorok kiválogatása, majd kiképzése. Első útjuk Törökországba vezetett, ahol megtanították őket ezekre a technikákra. Ez egy hétig tartott, utána egy kis pihenés majd utazás Szingapúrba, az ottani központba. Ott tovább finomították a tudásukat a vezető japán instruktor felügyelete alatt, majd megcsinálták a különböző vizsgákat, és 2008 év elején indultak el a tréningek.

Én 2011 óta dolgozom együtt a srácokkal, tőlük kaptam a képzésemet. Olyan képesítést szereztek a külföldi tréningek alatt, hogy ők itthon instruktort képezhetnek. Nem a motorozás a leginkább nehéz része ennek a munkának. Előadói, pedagógusi képességekre nagyobb szükség van, mint a motoros tudásra, így ez nem is szempont a felvételinél. A motorozás tanulható, a pedagógusi véna kevésbé, úgyhogy mindenkinek a prezentációs képességeit kell bizonyítania első körben, és utána jön a motorozós képzés.

 


Hasonló cikkek