Mindannyian szeretjük, különösen így a téli hónapokban. A méz már az emberiség történelmének hajnalán is nagy tiszteletnek örvendett.
A finom édes nedűt már több tízezer éve alkalmazzák az egész világon táplálékként és gyógyszerként. Újév napján az emberek fehér csuprokban mézet ajándékoztak egymásnak, halottak napján pedig tej – és méz áldozatot mutattak be a síroknál. Ma a méznek számos gyógy – és roboráló hatását ismerjük, és gazdag vitamintartalmát istenítjük.
A méhek ajándéka szinte minden kultúrában jelen volt, és nem csupán élelmiszerként és gyógyanyagként tartották számon, hanem a kultikus szertartások részeként is igen fontos szerepet játszott.
Habár a régi idők embere sokáig nem tudta pontosan megmagyarázni, honnan is származik a méz, a méheket ennek ellenére tisztelte, és az édes nedűt számos nép az istenek eledeleként tartotta számon. A méz sok mítosz és szokás forrása és kelléke. A maják például a szertartásainkon a lándzsahüvelyfa (Lonchocarpus) kérgéből és mézből készült főzetet fogyasztottak, a görögök pedig mézből és lisztből sütöttek érdekes kis holdsarló formájú édes kifliket Artemisz és Szeléné tiszteletére. Rómában mézeskalács volt a díja az ünnepi játékok győzteseinek, és a lakodalmas ház vendégeinek is ezt adták emlékajándékba.
Ezen túl még számos babona és ősi mítosz kapcsolható a különös nedűhöz, melyet a késő középkorig Európa szerte, mint az egyetlen, egyedüli édesítőszert tartottak számon. (a változás csupán a keresztes hadjáratokkal kezdődött meg, amikor is a portyázó harcosok legelőször találkoztak India – és az arab országok – édes ételeivel és italaival.
A velencei kereskedők a XII. századtól kezdve a kelet fűszerei mellett a cukrot is portékáik sorába iktatták, ám akkor még az tízszer annyiba került, mint a méz – melyet éppen ennél fogva sokáig a „szegények eledele”-ként, – vagyis inkább édesítőjeként – tartottak számon.
A cukor, az ipari élelmiszer-termelés és a magasan fejlett orvostudomány korában a méz szerepe jelentőségteljesen megváltozott. Egyedi és jellegzetes íze, folyékony-ragacsos állaga miatt a pékáruk és cukrászsütemények készítéséhez csak korlátozott mértékben lehet alkalmazni, és mára pedig már drágább, mint a cukor, és fajtáinak bősége sok fogyasztót zavarba tud hozni. Ma, ahogyan a gyorsuló élet szokásainak megfelelően egyre kevesebbet főzünk, és ételeinket minél gyorsabban készítjük el, sokan vélik úgy, hogy nem praktikus a méz konyhai használata, alkalmazása. A régi mézes receptek lassan-lassan feledésbe merülnek. Kenyérre kenve és teák ízesítőjeként ugyan általánosan közismert a méz, azonban az ételeink elkészítésére és ízesítésére, valamint betegség-megelőzőként szinte semmilyen szerepet nem játszik ma már.
A méz – ahogy, mondhatni, divatjamúlttá vált, – egyre inkább a kritikák kereszttüzébe került. Egyesek ugyanis meg vannak arról győződve, hogy a cukorral szemben semmiféle pozitívumot nem kínál, sőt, akár egészségkárosító hatása is lehet – például a fogszuvasodás és az elhízás. Ellenzői továbbá a vitamin – és ásványi anyag tartalmát egészen jelentéktelennek állítják be. Önjelölt „táplálkozástudományi szakértők” olyan állításokkal rémisztgetik a követőiket, amely szerint a méz „a vért savassá, a testet forróvá teszi”. Bizonyos prosztatabetegségekért is próbálják a mézet felelőssé tenni, de még olyan elgondolások is felütötték fejüket, hogy a méz még a magas koleszterinszintért is felelős lehet.
Azután pedig itt van a mézet védő ellentábor – akik közül többen is hiszik, hogy a méznek köszönhetik szervezetük jó ellenálló képességét, és azt, hogy az átlagosnál sokkal ritkábban betegszenek meg. Vagyis, a méz kiváló immunerősítő hatását dicsérik. A méznek az emésztőszervi problémák terén kifejtett jótékony hatása mellett sokan a szív-és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, a különféle allergiák és idegbetegségek kezeléseiben is számos sikerről számolnak be. Sok idős ember állítja, hogy jó erőnlétben megélt, magas korát a rendszeres mézfogyasztásnak köszönheti, ahogyan a rosszul gyógyuló sebeiken és lábszárfekélyeiken is segített a mézes kötés.
Mára tehát igencsak időszerűvé vált a kérdés: hogy vajon a méz akkor most egészséges-e vagy sem?
Kémiai összetételét nézve, a méz a különböző cukorvegyületek (szénhidrátok) és a víz telített oldata, amely egyrészt növényi eredetű, másrészt pedig méhektől származó alkotóelemeket tartalmaz. A szénhidráttartalom 80-85%, míg a víz aránya 16-19% között mozog. Legfontosabb cukrai a gyümölcscukor (fruktóz) és a szőlőcukor (glükóz). A legtöbb mézfajtánál az előbbi aránya a nagyobb. A mézben egyébként több, mint húszféle ilyen, többszörösen összetett cukor mutatható ki, és ami még szintén nem elhanyagolható, hogy tápanyagai között a szénhidrátok mellett különféle fehérjéket (proteinek) és ezeknek az építőanyagait képező aminosavakat is találhatunk.
Vajon milyen értéket mutat a méz glikémiás indexe?
A glikémiás index azt fejezi ki, hogy az egyes élelmiszerek mennyi idő alatt emelik meg a vércukorszintünket. Mivel a szőlőcukor vércukorszint-emelő hatása a legerősebb, a szőlőcukor esetében ezt az értéket a 100-as számmal fejezzük ki. A 70 és 100 közötti értékek közé eső GI indexű élelmiszerek nagy, vagyis magas glikémiás indexűnek számítanak. Ilyen például a háztartási cukor, a malátacukor (maltóz), valamint az iparilag előállított cukorpótlók. Az 50-70 érték közé esnek a közepes, míg az 50 alatti értékekkel a kis glikémiás indexű élelmiszereket tartjuk számon. A vércukorszint tehát nem maga az elfogyasztott élelmiszer, hanem a felvett szénhidrátok mennyiségétől függ. A méz a maga 61-es glikémiás indexével a középső tartományban fekszik. A Memphisi Egyetem sport-táplálkozástudományi laboratóriumának 2000-ban végzett vizsgálata kimutatta, hogy közepes glikémiás indexű szénhidrátként a méz kíméletesebben befolyásolja a vércukorszint alakulását és az inzulintermelést, minta többi édesítőszer. A mézet kis mértékben a cukorbetegek is fogyaszthatják, azonban az ő étrendjükben a felhasznált mézet be kell számítani a nap folyamán elfogyasztott tejes szénhidrát-mennyiségbe – ehhez mindenképpen hasznos lehet egy táplálkozási tanácsadót felkeresni, és az ő véleményét kikérni.
A méz segíti a cukoranyagcserét!
A szénhidrátok fontos energia-ellátó szerepet töltenek be táplálkozásunkban. Az egyes szervek és szövetek- például az agy az idegek, a vörösvérsejtek vagy az agyvelő – kizárólag a cukoranyagcsere-folyamatok során jutnak a szükséges energiához. A táplálék szénhidráttartalma ezért a testi és a szellemi teljesítőképességet is befolyásolja. Szervezetünk optimális működéséhez a vércukorszintnek folyamatosan tartania kell a 3,6 – 5,8 mmol/L értéket. (A gyakori vércukorszint ingadozás kedvezőtlenül hat az egészségi állapotunkra.) A méz az egyetlen olyan édesítőszer, amely többféle cukrot tartalmaz; ezek a cukrok pedig eltérő sebességgel kerülnek a véráramba. A glikogén például az az anyag, amely formában a májunk tárolja a szükséges szénhidrátokat Ha hosszabb ideig nem tudunk enni, a glikogén ismét szőlőcukorrá alakul és ebben a formában kerül a véráramba. Ha fokozott igénybevétel esetén mézet fogyasztunk, a máj rendkívül gyorsan meg tudja újítani glikogénraktárait. Ez egyrészt a gyümölcscukor nagy arányára, másrészt pedig a méz kolintartalmára vezethető vissza. Erős testi vagy lelki igénybevétel esetén rendkívül hasznosnak bizonyulhat a mézzel kevert túró – ez a tejtermék ugyanis metonint tartalmaz, amely a kolin hatását fokozva segíti a glikogénképződést.
A méz gazdag vitamin-és ásványianyag tartalma
A méz számos fontos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, melyek a növényi nedvekkel együtt jutnak be az édes végtermékbe. Persze, minden méznek más-és más az ásványianyag-tartalma, általánosságban viszont elmondható, hogy az édesharmatmézeké nagyobb, mint a virágmézeké. Míg 1 kg virágméz általában 100 mg ásványi anyagot tartalmaz, ez az érték az édesharmatmézeknél a 400-1000 mg-ot is elérheti.
Legnagyobb arányban a kálium képviselteti magát a mézben – utána jön a sorban a nátrium, a kalcium, a magnézium és a klór. A nyomelem közül táplálkozásfiziológiailag a vas, a cink, a mangán, valamint a réz és a króm játszik jelentősebb szerepet.
A vitaminok közül a vízben oldódó B1 és B6 vitamin, illetve a pantoténsav és C-vitamin van jelen még kisebb mennyiségben. Ezek a méz többi alkotóelemével együttesen fejtik ki pozitív hatásukat – hiszen a méznek még számos más ö9sszetevője is nagymértékben hozzájárul az egészséges táplálkozáshoz – ide tartoznak a különféle savak enzimek és flavonoidok. A különböző mézeknek – hiszen számtalan féle és fajta létezik – a színe, állaga és tápanyagtartalma is eltér. Ennek az a nagy előnye, hogy nemcsak az íz és állag, hanem akár tápérték, és egészségvédelmi megfontolás alapján is választhatunk mézet.
Nyitókép: Illusztráció
