A fehér akác: átok vagy áldás?

Bizonyára legtöbbünk által jól ismert faj a fehér akác, melyet összetett leveleiről, szürkés-repedezett kérgéről és illatos fehér virágairól ismerhetünk meg. Számos gazdasági előnyt hozott hazánkba, de jócskán akadnak negatív hatásai is jelenlétének, elsősorban a természetvédők szemszögéből. Cikkemben szeretném bemutatni, miért is olyan megosztó e faj megítélése.

A fehér akác őshazája Észak-Amerika délkeleti részén: az Appalache-hegységben található. A 17. században került be Európába, legelőször Franciaországba. Mára majdnem minden földrészt sikeresen meghódított. Magyarországon nem őshonos, hazánkba először parkfaként került be, és egyre fontosabb szerepet kapott: az alföldön fásítani kezdtek vele, a futóhomokot szerették volna megkötni segítségével.

Az akác mára a legnagyobb elterjedési területtel rendelkező fafajjá vált hazánkban. Ez két dolognak köszönhető: jelentős gazdasági haszonnal jár, illetve a faj szinte kiirthatatlan. Az akác hosszú élettartamú, akár 250 évig is élhet. Gyors növekedésű, és kemény faanyagú, ezért felhasználása igen sokoldalú: jó tüzelő, s többek között oszlopok, födémek, parketta gyártására alkalmas. Az akác nagyon jó mézelő, az akácméz különleges minőségű, keresett exportcikk. Érdekesség, hogy az akác őshazájában nem lehet tiszta akácmézet termelni, mert virágzása egybeesik más növények virágzásával. Hazánkban az akác virágzásakor nem nyílik más mézelő növény virága, így különlegesen tiszta akácmézet termelünk, mely kiérdemelte a hungarikum címet. Az akácot gyógynövényként is számon tartják: szárított virágjainak főzete csillapítja a köhögést, csökkenti a gyomorsav túltengést, görcsoldó és nyugtató hatású.

A pozitívumok után lássuk a történet árnyoldalát! A fehér akác a pillangósvirágúak családjába tartozik, melyekről ismeretes, hogy Rhizobium baktériumaik megkötik a levegő nitrogénjét. Ez, illetve nagymérvű párologtatása az akácültetvények esetében a növényvilág elszegényedéséhez vezet. Az akác környezetében tulajdonképpen csak gyomnövényeket találunk. A természet nem bontható különálló egységekre, minden mindennel kapcsolatban áll, így például egy ilyen, mondhatni leromlott élőhely bizonyos állatfajok fennmaradását is veszélyeztetheti az adott területen. Az akác sokféle környezeti feltétel közt képes fennmaradni, ebből következően sok élőhelyet veszélyeztet jelenlétével. A természetvédők nagy erőfeszítéseket tesznek visszaszorítására a természetvédelmi területeken, ám ez a feladat korántsem egyszerű. Magjai több mint fél évszázadon át életképesek, s egyetlen fa akár 15000 magot is teremhet évente. A magok jellegzetessége, hogy csírázásukhoz szükséges a maghéj fizikai megsértése, amit okozhat taposás, vagy akár tűz is. Az akác irtásának másik sarkalatos pontja, hogy kitűnően szaporodik gyökérsarjakkal és tősarjakkal: ha elvágjuk kiterjedt gyökérzetét, azzal egy újabb egyed létrejöttét segítjük. Az ellene való leghatékonyabb védekezés a vegyszerezés.

A fentiek alapján mindenki eldöntheti, hogy az akácot támogatók, vagy ellenzők táborába tartozik-e. Te mit gondolsz?

Vélemény, hozzászólás?