A fiatalok lehetőségei előtt

Avatar

Fiatalon. Egyetemi oklevél a zsebben, s előttünk az élet. Látszólag, hiszen folyamatosan arról hallunk a híradásokban, hogy egyre kevésbé találnak munkát a frissdiplomások. Közben megalakul az új kormány, ismét ígér sok szépet, csak éppen ez a csoport az, akik számára nem tudnak hitelesen bármit is ígérni.

Pár hete láttuk, mit hoz mindez, a radikalizmus erősödését, amely legalább azoknak jó volt, akik ebből kifogást gyártottak saját érdekükben.

Lehetőség viszont akad a fiataloknak. Menekülhetünk külföldre a hazai siralmas állapotok elől. Természetesen, nem megoldás, hanem csak esély, hogy a probléma ne legyen annyira látványos. Gyakorlatilag vagy inkább gazdaságilag mindenki jól jár. Mi többet keresünk, az államnak nem kell fizetnie segélyeket és még a munkanélküliségi arány is alacsonyabban tartható.

Közben pedig észre sem vesszük, hogy az országból egyre inkább hiányzik a fiatalos lendület. Az utcák elnéptelenednek, vándorlás következik, újabb felvonásban. Családok szakadnak szét a munka miatt, s a távkapcsolatok sok esetben tiszavirág-életűek. Hányszor kérdezzük meg magunktól, milyen áldozatokat vagyunk képesek hozni az anyagi biztonságért? Esetleg még az alternatíva is hiányzik?

Azt látom, a megbecsülés hiányától szenvedő nyugdíjasok mellett, a húszas éveit taposó generáció sem elégedett. Egyetemet végezhet, reményeket kaphat, de legtöbb esetben vajmi keveset tud a mindennapokról. Álmokba ringatják őket, pedig jobb volna éberen figyelni a körülöttük lévő világot. Csak annak megismerése adhat reményt a sikerek eléréséhez. Bármerre is éljünk.

Ne feledjük, Márai tanító jellegű gondolatait: „Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba, vagy kedvesünkhöz, vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”

Rajkovics Péter közgazdász

(Megjelent a Szabad Újság március 23-i számában.)


Hasonló cikkek