„ a földön békesség és az emberekhez jóakarat….”
Az ember… a maga látszólagos törékenységével és sérülékeny keménységével, a rohanó, meg-megálló, elbukó és feltápászkodó, hitét vesztett és reménykedő, Istentől távol kerülő és Istent kereső ember. Mi. Te meg én. Rólunk szól ez az egész, kezdetektől az örökkévalóságig.
Karácsony. Kimondjuk a szót és feltörnek az emlékek, a karácsonyfaillat, az omló kalács íze a szánkban, az izgalmas várakozás és angyallesés gyermekévei, az apró csalódások, a Jézusmentes évek, amikor „szépfenyőt” ünnepeltünk és még annyi minden bevillan ilyenkor. Várakozás. Sok mindent lehet várni ilyenkor, gyermekként és felnőttként egyaránt. Attól függ, hogy mire éhes a lélek, és mivel élt eddig. Ilyenkor kicsit sajnálnivaló a kirakatok, üzletek, utcák fény és villogásruhája.Valami hiányzik. A gyermek tágra nyílt szemmel csodálja a sziporkába öltözött fát, bokrot, villanyoszlopot…. Milyen szép- suttogja áhitattal…. Szép- csillan a gyerekszem a felnőttben.
Várakozás. Anyák, feleségek rohanása, üzletbe, haza, számolgatás, mennyire elég a kis pénz, jaj, még ki kell mosni a függönyt, meg kell sütni a tésztát….. Jaj, jó lesz majd hazamenni a hólepte kis faluba, és elmerengeni a ropogó tűz mellet, elbújva a világtól és a pénzhajhászó őrülettől….
Várakozás. Gyermekrajz az ablakban, autót hozzál angyalka, és még egy helikoptert és telefont és… .
Várakozás….Öregasszony lassú mozdulattal fát tesz a tűzre és felsóhajt: de jó lenne, ha itthon lennének megint, úgy mint rég…. s az idő kereke egyet fordul tovább…. Várakozás. A fáradt világ fényruha alá dugta beteg testét, s kifestette magát, hátha becsapja a csillagokat, s eljátszhatja, hogy boldog, egészséges és elégedett.
S akkor lassan elindult egy csillag, szépen, komótosan ballagott az égen, Betlehem felé. És az emberek felemelték a fejüket, felnéztek a csillagra, s eszükbe jutott a Történet. Ami beköltözve a kereső szívekbe apró mécseseket gyújt azért, hogy mi, akik vakok voltunk, lássunk, akik süketek voltunk, halljunk.
Karácsony. Fényt hozó szó, Jézust hozó szó. Ember! Állj meg egy pillanatra, s engedd a kis lángot benned világítani. És akkor fogod érezni, hogy minden „igen jó”. És lesz hely az Érkezőnek, mert szükség van Rá, ma is, minden háznál, hogy értelmet adjon az ünneplésnek, várakozásnak, készülődésnek.
„Jézus születése napján örüljünk és örvendezzünk….” „ a földön békesség és az emberekhez jóakarat….”
Bíró Erika
lelkipásztor, Szörcsei Református Egyházközség
