A forrongó hangulat elérte Közép-Ázsiát is

A forrongó hangulat elérte Közép-Ázsiát is: Kirgiz-tádzsik határvita geopolitikai aspektusból.

Alighogy lecsillapodni látszik egy időre az azeri-örmény háború Hegyi-Karabahért, most kicsit keletebbre forr a levegő; Közép-Ázsia sziklás hegyei közt ugrottak egymásnak a kirgizek és a tádzsikok. A két nép között évtizedek óta rendszeresek az összecsapások, ám hosszú ideje nem volt ilyen nagyvolumenű konfrontáció közöttük. Április 28-án este a határ két oldalán élő civil lakosság között alakult ki először verekedés, majd másnapra már a két ország határőrsége is bekapcsolódott a konfliktusba lőfegyvereket is használva.

A helyzet végül odáig súlyosbodott, hogy gránátokat, mesterlövészeket is bevetettek egymás ellen, s a két ország katonasága egyre több haditechnikát szállított a határ mindkét oldalára. A konfliktust csak tovább bonyolítja, hogy a határmenti települések gyakran vegyesen lakottak (a feltételes határ néha egy település kellős közepén húzódik), ahol a felfokozott hangulatnak köszönhetően a civil lakosság is egymásnak ugrott, verekedésbe és gyújtogatásba torkollott a vita. A kirgizek lezárták az ország területébe beékelt tádzsik enklávéba vezető utat, míg a tádzsikok Kirgizisztán két régiójának összekötő útját. Azon kívül, hogy lakóházakat és határőrségi objektumokat gyújtottak fel a határ mindkét oldalán, eltérő adatok alapján megközelítőleg 20 halálos áldozattal és legalább 100 sérülttel jártak eddig az összecsapások. S ráadásul ezreket kellett kimenekíteni a kirgiz és tádzsik területekről egyaránt.

Csütörtökön, a nap első felére a helyzet kontrollálhatatlanná vált, a két ország külügyminisztere között pedig megindult a „ki kezdte, ki lőtt először?” vita. A harcok okául a Golovnoy vízelosztó körüli vita szolgált, mely a szovjet korszakban épült még azzal a feladattal, hogy biztosítsa a vízellátását a határ menti területeken. A kirgizisztáni Batken régió Kök-Tas nevű félig kirgiz, félig tádzsik faluban, a tádzsik oldal térfigyelő kamerákat telepített a Golovnoy vízelosztó pont közelében, a kirgiz oldal azonban ellenezte ezt. Az összeszólalkozás verekedésbe, a verekedés pedig lövöldözésbe csapott át. A nem megfelelő vízhasználat miatt számtalanszor hajba kapott már a két ország a legmagasabb szintektől kezdve a legalacsonyabbig, jelen esetben is egy ilyen vita következtében fajultak el fegyveres összecsapásokig a harcok.

A rég nem tapasztalt állapotokat követően még ugyanaznap este sikerült megállapodni a tűzszünetről és a fegyverek kivonásáról a térségből, ám ez nagy valószínűséggel nem fogja még megoldani az évszázados konfliktust a két nép között. A határon továbbra is feszült a helyzet, és bármely pillanatban újra kezdődhetnek a harcok, elég csak egy újabb nézeteltérés, vagy egy provokáció.

A probléma gyökerei nagyjából a Szovjetunió megalapulását követő időkbe vezethető vissza, mikor is az új szovjet köztársaságok közötti határvonalak megállapításakor sok esetben egyáltalán nem vették figyelembe a nemzetiségi összetételét a határ menti területeknek.

Ez történt a Kirgizisztán és Tádzsikisztán között végig futó, termékeny Fergana-völggyel is, mely felosztásakor sem az etnikai, sem a gazdasági, sem a történelmi jellemzőket nem vizsgálták meg. A régió egyetlen országa, melynek teljesen tisztázottak határ kérdései; Kazahsztán, ám még az ő esetében is felmerülnek nézeteltérések déli szomszédjával, Üzbegisztánnal.

Mivel a tádzsik és a kirgiz térképeket szovjet szokás szerint többször is újra rajzolták, a két köztársaság még mindig nem talál közös nevezőt a végleges határvonalakat illetően – mindkét fél a maga szemszögéből értelmezi a szovjet dokumentumokat. A két országot összekötő 980 kilométer hosszú határvonalból körülbelül 400 kilométer vitás. S bár számtalan alkalommal ültek már le a felek, hogy megállapodjanak a végleges határról, ám ez sosem zárult sikerrel. A helyzetet természetesen az sem segítette, hogy a kirgiz vezetés folytonos cserélődése miatt állandóan elölről kellett szinte kezdeni a tárgyalásokat. Tavaly Moszkva felajánlotta közvetítői szerepét a probléma megoldására, ám mind a tádzsik, mind a kirgiz fél visszautasította ezt.

Részben a hasonlóan rosszul átgondolt területadományozások, határvonal alakítások miatt sodródott válságos helyzetbe Oroszország és Ukrajna kapcsolata a Krím, vagy a donyecki, luganszki régiók miatt, Azerbajdzsán és Örményország viszonya a Hegyi-Karabah és a környező járások miatt, illetve Oroszország és Grúzia kapcsolata is a  dél-oszét és abház területek kapcsán.

Hasonló területi viták jellemzik a közép-ázsiai országokat is; Üzbegisztán-Kazahsztán, Kirgizisztán-Üzbegisztán, vagy Tádzsikisztán és Kirgizisztán között is vannak nem tisztázott határvonalak, beékelt területek.

A szovjet időkben sikerült az ilyen területi vitákat általában rövidre zárni, mivel az összes adminisztratív és gazdasági folyamatot felülről, a pártközpontból szabályozták. Ennek ellenére míg az azeri-örmény konfliktust sikerült 1987-ig jegelnie a szovjet vezetésnek, a tádzsik-kirgiz összecsapások időnkénti kiújulását nem sikerült mindig megakadályozniuk. 1930-ban, 1975-ben, 1989-ben, legutóbb pedig 2016-ban és 2019-ben is voltak kifejezetten súlyos összecsapások a két nép között, ám a Szovjetunió szétesése nem segítette elő a megbékélést, sőt.

A szovjet orosz birodalom összeomlását követően kialakult új határok három súlyos problémát eredményeztek a kirgiz-tádzsik határ szempontjából. Először is a szovjet határvonal megállapításkor az etnikai megosztottság sokszor nem felelt meg a közigazgatási szempontoknak, ennek oka, hogy a nomád életmód miatti folytonos vándorlás a tádzsikok, kirgizek és üzbégek lakhelyét állandóan változtatta. Másodszor az egyik legnagyobb természeti kincs e kietlen vidéken a víz, aminek a forrása sok esetben a határ másik oldalára került. Harmadrészt az állattartás és terelés továbbra is lényeges megélhetési tényező ezeknél a népeknél, éppen ezért a legelőkért folytatott harcok is elég rendszeresek.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy Kirgizisztán és Tádzsikisztán politikai rendszerei sem túl hatékonyan működnek, a jellemzően korrupt klánságok vezette kormányok nem segítik elő a megegyezést, illetve az állandó belpolitikai instabilitás kiütközik a szomszédság politikában és a rendvédelmi szervek fegyelmezetlen működésében is. Aggasztó ráadásul a közeli Afganisztán és Pakisztán irányából érkező hatások, illetve a fegyveres szélsőséges szervezetek, terrorcsoportok megjelenése is, akik a hegyek közti láthatatlanságot használják sokszor menedékül, illetve útvonalként a Közel-Kelet és Ázsia között. A régióban az Iszlám Állam csapatainak megjelenéséről is beszámoltak már, ami nem meglepő, hiszen Tádzsikisztán szomszédos Afganisztánnal, ahol megtalálható az ISIS is. A helyzetet a határon pedig súlyosbíthatja, hogy az illegális drogkereskedelem és a fegyverek folytonos áramlása következtében a helyi lakosok is gyakran rendelkeznek komoly fegyverekkel, akár gránátvetőkkel is.

A víz és termőföldhiány, illetve a megfelelő infrastruktúra, oktatás és egészségügy hiányának következtében a lakosság sajnálatosan rossz társadalmi-gazdasági helyzetben tengődik, s ez tovább növeli a terület konfliktuspotenciálját. A határ mindkét oldalán a mélyszegénység uralkodik jellemzően, ami miatt népszerű a különböző termékek csempészése a vámok kikerülése érdekében. A demográfiai adatok is feszültségre adnak okot – legalábbis Biskek számára – hiszen a határ közelében, valamint a Kirgizisztánon belüli tádzsik enklávéban élő tádzsikok száma évről évre növekszik, míg a kirgizeké csökken.

A tavalyi kirgiz kormányválság és tüntetések is tovább nehezítik a megegyezést, hiszen a kirgiz ellenzék, bármelyik klán is legyen éppen ebben a szerepben, rendszeresen tüntetéseket szervez a tádzsikokkal történő megegyezés ellen. Nagy sikere pedig nem lehet annak a politikusnak ma Kirgizisztánban, aki megegyezik a tádzsikokkal, mivel azonnal nemzetárulónak fogják titulálni, aki eladta az ősi kirgiz földeket Tádzsikisztánnak. Nem népszerű és nem is hálás feladat, nem véletlenül nem is szeretik előtérbe helyezni a kirgiz vezetők ezt egy olyan társadalomban, ahol csettintésre lehet leváltani és bebörtönözni a vezetőket.

Visszás tényező, hogy mindkét ország tagja az orosz vezetésű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének és a kínai-orosz Sanghaji Együttműködési Szervezetnek, melyek fő feladata a regionális biztonság garantálása. Egy-egy ilyen konfliktus a tagállamok között rontja a két szervezet megítélését és hatékonyságát is, így a tagállamok közötti konfliktus minden tagot érint ezáltal. Az erős orosz kapcsolatok is jellemzőek a két országra, Kirgizisztán az Eurázsiai Gazdasági Unió alapítótagja, ráadásul Oroszország rendelkezik katonai támaszponttal mindkettő országban. Dusanbe is kifejezte már csatlakozási szándékát az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz, ám a felvételi folyamatokat nehezítik az ilyen határvillongások.

Kína számára is rendkívül fontos a térség stabilitása, két okból is. Az egyik biztonsági, a másik leginkább kereskedelmi-logisztikai. Kirgizisztánnal és Tádzsikisztánnal is határos a kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, mely otthont ad megközelítőleg 10 millió muzulmán ujgurnak. A kínai kormány általi erőszakos asszimilálási folyamatok ellen számos ujgur szervezet jött létre, beleértve a nyugati jogvédő szervezeteket, de a szíriai és más közel-keleti fegyveres szervezeteket is. Ezen utóbbiak komoly veszélyt jelenthetnek Kína belső stabilitására, hiszen a több ezer kilométer hosszú, vadregényes határvonalakon átszivárgó fegyveres csoportosulások célja az ujgurok függetlenségének kivívása Kínától. Minél instabilabb a biztonsági helyzet a határos Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban, annál könnyebben tudnak mozogni az ujgur és őket támogató erők. A másik oka a kínaiak stabilitás pártiságának a közép-ázsiai régióban az Egy Övezete-Egy Út kezdeményezés, mely ezeken az országokon is átívelő útvonalakkal, központokkal tervez, hiszen Közép-Ázsia szárazföldi útvonalairól jól megközelíthető Irán és a Perzsa-öböl, illetve a Kaukázus, Törökország is, ami többszörös kaput nyit a nyugati világ felé.

Mind az oroszok, mind a kínaiak együttes érdeke, hogy ezen politikailag ugyan nem túl fajsúlyos, ám biztonsági és kereskedelmi szempontból lényeges közép-ázsiai országokban rend és stabilitás legyen. Nem véletlen, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjainak javarészét ők adják (Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán). A szervezettel próbálja Moszkva és Peking fenntartani az ellenőrzést a közép-ázsiai országok fölött, illetve garantálni a stabilitást is.

Az oroszok álláspontja a kérdésről egyébként az, hogy a belső tényezők mellett külső tényezők is növelik az eszkalációt Közép-Ázsiában. Szerintük az elmúlt években a nyugati országok aktivitása jelentősen megnőtt a térségben, főként az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és számos EU ország, köztük leginkább Németország van jelen.

A jelenlegi határmenti konfliktusnak és Közép-Ázsia általánosságban elmondható instabilitásának több oka is van. A népsűrűség radikális változása, ezáltal a különböző nemzetiségek fölénybe kerülése, vagy éppen megfogyatkozása az elvándorlás miatt fontos faktora a problémáknak. (Megfogyatkozó kazahok helyére üzbégek, csökkenő számú kirgizek helyére pedig tádzsikok jönnek.) Emellett az erőforrások hiánya – elsősorban a víz és termőföld – illetve a nem megfelelő szociális hálózat is súlyos szegénységet eredményez. Az ingatag belpolitika, a korrupció és az elszabadult bűnözés megoldása is komoly feladatot jelent, de az is egyértelmű, hogy önmagában a két állam nem képes felszámolni ezeket a veszélyforrásokat, szükségük lenne külső segítségre. Itt szóba jöhet természetesen Oroszország, de a térségben egyre aktívabb Kína is, illetve az Egyesült Államok és az Európai Unió is.

Közép-Ázsia összességében problematikus térség – Afganisztán és Pakisztán közelsége, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, csempészet, és a radikális iszlamisták mind fenyegetik a régiót. Ilyen veszélyek közepette, a mostanihoz hasonló konfliktusok csak növelik a bizonytalanságot a térségben, ami pedig már nem csak ezen országok belső problémáivá válnak. Elég, ha csak a terrorizmus növekedésében és térfoglalásában rejlő világszintű kihívásokra gondolunk.

forrás

 

Világ tükör | Pannon Hírnök

Kövessen minket: Facebook


Erbszt Adrienn

Geopolitikai, külpolitikai kutatások és elemzések magyar szemmel, közérthetően a PannonHírnök VilágTükör rovatában.

Hasonló cikkek