A Kárpátia Borház a Kárpát-medence legjobb borait hozta Miskolcra

A szegedi központú Kárpátia Borház célja a külhoni (felvidéki, őrvidéki, kárpátaljai, partiumi, erdélyi és délvidéki) magyar borvidékek bemutatása, az ott készült borok piacra segítése. Üzletei megtalálhatók Szegeden, Debrecenben, Sopronban, Királyszálláson, Kisvárdán, Kolozsváron, és mostantól Miskolcon is.

 

Miskolc belvárosában nyitott üzletet a Kárpátia Borház

 

Stanik István, a Magyar Házak Hálózatának szakmai igazgatója elmondta a szerdai megnyitón: a Kárpátia Borház projekt célul tűzte ki, hogy újra egyesíti a történelmi Magyarország borvidékeit, segíti a külhoni borászokat, a kézműves technikával dolgozó borászokat, valamint a régi magyar szőlőfajták termesztését. Az egyedülálló kínálatot elhozza az anyaországba és szerte a Kárpát-medencébe.

 

Palackban a Kárpát-medence kincsei

 

Részt vett a nyitóeseményen dr. Varga Zoltán Gábor szegedi borszakértő és Csernus Károly felvidéki borász, akikkel szőlőfajtákról és a borász szakma kulisszatitkairól beszélgettünk.

 

„Sokáig azt gondolták az emberek, hogy a Furmint a legelterjedtebb magyar fajta, de igazából ez már jó ideje nem így van, mert a Bianca. Rezisztens fajta, rengeteget terem, úgymond ontja magából a bort” – kezdte válaszát dr. Varga Zoltán Gábor.

 

– A borászoknak ma már nagyon oda kell figyelniük, milyen fajtákat telepítenek. Olyan klímaváltozáson esünk át, amit az elmúlt néhány száz évben nem tapasztalt senki. Jó példa rá, amikor az 1990-es években elkezdtek bordeaux-i fajtákat nagyobb mennyiségben telepíteni, akkor a magyar klíma még nem volt erre alkalmas. Rengetegen kezdtek Cabernet Sauvignont termelni, mert úgy gondolták, jó borokat tudnak belőle készíteni és jól el lehet adni. Ritkán érett be azonban a Cabernet Sauvignon. Sokszor fajtajellegnek tekintették ezeket a zöldes, zöldpaprikás jeleket, ami az éretlen fürt sajátossága. Az utóbbi 10 évben nagyon extrém helyzeteket hozott az időjárás. Annyira meleggé váltak a nyarak, lerövidült a vegetációs időszak, így mostanra már mindenhol, még az északi borvidékünkön is beérik ez a fajta.

 

Az összes szőlőtőke sok napfényt igényel, de…

 

– vannak olyan fajták, amit direkt hűvösebb klímára nemesítettek. Többek között Angliában is ilyen fajtákkal indult meg a szőlőtermesztés, ott pezsgőkészítésre használták elsőként. Ma már lassan ott tartunk, hogy Angliában sem kizárólag pezsgőket, hanem rendes borokat is tudnak készíteni, jó minőségben és nagyobb mennyiségben. A magyar borászok közül sokan foglalkozni a régi őshonos magyar fajtákkal, ami azért kuriózum, mert megmutatja, milyen volt egy régi fajtából hagyományos módszerekkel elkészült bor.

 

Borászok találkozása: (b-j) Varga Zoltán Gábor és Csernus Károly

 

A Kárpátia Borházban olyan fajtákkal is lehet találkozni, amik szinte a feledés homályába merültek.

– Például a Pintes, a Pozsonyi Fehér, vagy a Kéknyelű, ami nulla egész pár tized hektárra szorult vissza, és a rendszerváltás után kezdték el újra szaporítani, most körülbelül 50 hektárral rendelkezünk. A kommunizmus időszakában rengeteg fajta majdnem kihalt, mert nagyon igényesek voltak, nem bírták a gépi művelési módot, a nagyüzemi termelést. Vannak olyan fajták, mint például a Kadarka, Kövidinka, aminek az állománya szintén drasztikusan lecsökkent. Ezekből gépesített, nagyüzemi termelési móddal rossz minőségű borok készültek. A Kadarkánál előfordul az, hogy nemhogy a szőlőtőkén van egy érett fürt, egy zöld fürt, egy rothadt fürt, hanem ez a három egy fürtben van jelen. Muszáj olyan embernek leszüretelnie, aki ért hozzá: „ezt le szabad szedni, ezt nem szabad, ebből a fürtből ezt kell kivágni”. Ha ezt nem teszik meg, akkor silány minőségű borok fognak születni belőle. Emiatt került a kihalás szélére sok fajta.

 

A Kéknyelű egy abszolút speciális eset

 

– Az nem képes önmagát beporozni, szükség van egy porzószőlőre, ami hagyományosan a Budai Zöld. Nem volt gazdaságos a termesztése, és abban az időben nem a minőségre, hanem a mennyiségre mentek rá. Csak kis gazdaságokban maradt fent néhány tőke, illetve a kutatóintézetben, és abból szaporították vissza a Kéknyelűt. A Kadarka termőterülete is nagyon visszaesett. A Pozsonyi Fehér szintén, abból országos szinten kb. 10 hektárral rendelkezünk.

 

Csernus Károly felvidéki borász, a Csernus Pincészet vezetője a Felvidék szőlőfajtáiról mesélt

 

– Ipolynyéken helyezkedünk el, ahol vulkanikus az altalaj, hűvös a mikroklíma, ezáltal a fehér szőlőfajtáknak kedvez ez a régió. Megcsináltuk az első évjáratos, tradicionális eljárással készült pezsgőt, Rajnai Rizling szőlőfajtából, de mellette reduktív stílusban készítünk helyi fajtát, Peszeki Leánykát, ugyanúgy Rajnai Rizlinget és Olaszrizlinget, Sauvignon Blanc-t, Chardonnay-t, Zöld Vertelinit. Országos szinten 8.500 hektárt művelnek Szlovákiában, Ipolynyéken 150 hektár művelt szőlőterület található.

 

Fontos, hogy egy dűlő szeles legyen

 

– A jó széljárás segít abban, hogy egészségesek maradjanak a szőlők, lehessen esetleg biogazdálkodást végezni biokert módszerekkel, így a gombabetegségek nem tudnak kifejlődni, mert a szél kiszárítja a nedvességet a lombozat közül. Olyan metszéstechnikát és lombozatkezelést végzünk, ami ugyanúgy elősegíti ezt a szellőzést.

 

A szőlő esetében a legfontosabb a talaj

 

– mivel 10-15 év alatt 15-18 méteres mélységben megnöveszti a gyökérzetét, és nem mindegy, hová van kiültetve. Nálunk vulkanikus az altalaj, 5-10 méteres mélységben már tömör vulkanikus sziklák keveréke található, amelyet úgymond egy többmillió éves tengeri üledék fed be. Az egész régiót annak idején tenger borította. Ennek lenyomatait hordozza a terület: az erdőben járva nagy eső után osztrigakagylókat, fosszíliákat találhatunk. Szoktunk végezni talajtani vizsgálatokat, mely során 20 és 60 centiméteres, illetve 2 méteres rétegből veszünk talajmintákat, ezt Csehországban bevizsgáltatjuk, majd megfelelő módon szarvasmarhatrágyával és különböző műtrágyafajtákkal visszapótoljuk a káliumot, magnéziumot, nitrogént, hogy nagyon jól, dúsan meginduljon a szőlő növekedése. Tavaly kiültettünk közel 1, 5 hektár szőlőt május 11-én, ami 98 százalékos megfoganási aránnyal sikerült. Fontos tudni, hogy egy új ültetvény esetén 3 évig csak kapával lehet dolgozni, gyomirtózni nem szabad, mert tönkretesszük az új hajtásokat. Tehát mindenképpen kell a kézi erő.

 

Borvidékek a Kárpát-medencében

 

Sok generációra nyúlik vissza a szőlőtermesztés a Csernus-családban

 

– Családunk, Csernus János és három fia 1651-ben Rimaszombat mellet harcolt a törökök elleni csatában, és mintegy megköszönő ajándékként I. Lipót király 1652. február 14-én az akkori Hont vármegye központjában, Ipolyságon nemesi címet ajándékozott a felmenőimnek. Több, mint 400 éve Ipolynyéken élnek a felmenőim, foglalkoznak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel hobbi szinten, de úgymond, mint professzionális pincészet, akik palackoznak, piacra értékesítenek, 2010-től fogtunk bele közösen édesapámmal. Kis családi pincészet vagyunk, viszont nagyobb borászat, mint amennyi szőlőterülettel rendelkezünk, így több mint 30 gazdát fogunk össze a környéken, akik csak nekünk termelnek szőlőt. Nálunk, a Felvidéken a fehér borok állják meg jobban a helyüket. Szlovák piacra termelünk főleg, 90 százalékban oda értékesítünk. 5 százalékban Magyarországra, és további 5 százalékot Londonba, Japánba exportálunk – mondta Csernus Károly.

 

A szerdai megnyitón az ünnepi hangulatról Vesztergám Miklós tárogatóművész és Jacsó Pál költő gondoskodott. Köszöntőt mondott Csáky Pál felvidéki író, politikus, Badány Lajos miskolci alpolgármester és Bánné dr. Gál Boglárka, a B.-A.-Z. megyei közgyűlés elnöke. A szervezők a rendezvény résztvevőit koccintásra is invitálták egy pohár felvidéki borra.

 

A megnyitón: (b-j) Bánné dr. Gál Boglárka, Csáky Pál, Badány Lajos, Stanik István, Jacsó Pál és Mács Ildikó

 

„Szokták tőlem kérdezni, hogy melyiket szeretem jobban, a sört vagy a bort?”mesélte Csáky Pál. „Én boros vagyok. Tisztán is szeretem a jó bort. Általában a vörös borok, azon belül a szárazabb vörös borok felé húz a szívem; nagy kedvencem például a Merlot és a Cabernet Sauvignon. Örülök, hogy a fiatal felvidéki borászok aktívan itt vannak Magyarországon, tanulnak is, és hazahozzák a tudásukat a Felvidékre. Már van egy komoly, figyelemre méltó borász csapat, akik ezt kiválóan csinálják, és nagyszerű, hogy mi is itt vagyunk a nemzeti borházban Miskolcon” – osztotta meg gondolatait a felvidéki író, politikus.

 

(Fotók: PannonHírnök/Vona Ildikó)

 

Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!

 


Vona Ildikó

Híradások, beszámolók művészeti, színházi, zenei eseményekről, valamint interjúk készítése ismert művészekkel.

Hasonló cikkek