A két politikai párt, az MKP és a Most–Híd egyezségre jutott – fogalmazott a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára, aki szerint a különutas politikának már nincs sok esélye. Potápi Árpád János mesélt a kialakult helyzetről.
A küzdésben van gyakorlatunk. Ön mondta a Magyar Állandó Értekezleten, hogy nincs még egy nép, amely annyit kibírt volna, mint a magyar. Mi ennek a titka? Mi az erőnk?
Szükség is van az összetartó erőre, a külhoni térségekben még inkább.
Az ukrán és a román politika az utóbbi években sem volt kegyes. Kárpátalján most is félelmetes dolgok történnek, mindennaposak a magyarokat érő retorziók, zaklatások. Romániában a jogalkotással lép fel a szélsőség a magyarok ellen. Kárpátalján a legnehezebb a helyzet, s nem csak politikai szempontból, gazdaságilag is. A fiatal ukrán állam, hogy önmagát igazolja, folyamatosan csorbítja a nemzetiségi jogokat.
A Felvidék kapcsán a magyar intézményrendszer megerősödött. Óvodákat újítottunk fel, intézményeket fejlesztettünk, beruházásokat eszközöltünk.
2020 a politika éve is volt, hiszen Horvátországtól Szlovákiáig mindenhol választást tartottak, Ön hogyan látja, mit csinálunk rosszul? Mi az oka, hogy negyedszer sem volt képes a magyar politika parlamentbe kerülni?
Eszerint a száz év sem tudta összehozni a bodrogközit a csallóközivel?
Az MKP, a Most–Híd és az Összefogás augusztustól a pártegyesítésről tárgyalt, ám az utóbbi felállt az asztaltól, így most a két párt folytatja.
Örülök, hogy a két nagy erő végre összefogott. Erre vártunk. A harmadik erő részéről pedig, de ez érvényes a másik két pártra is, bizonyos önmegtartóztatásra van szükség a kisebbségi érdekek melletti rendkívüli elkötelezettség mellett.
Amit közösségi szinten az Összefogás képviselői letettek az asztalra, elismerem. Sőt, a nemzetpolitikai államtitkárság jó néhány projektjük mögött ott állt. Tudatosítaniuk kell, hogy önállóan nincs sok esélyük, mindössze töredék szavazatuk lenne. Ilyenkor a vágyakat és a realitást nem szabad összekeverni.
A szlovák kormány felé is tenni kellene a magyar ügyek érdekében. Hiszen Matovič politikája az ígéretek ellenére a gesztus szintjén maradt.
Én a Beneš-dekrétumok kérdését túlpolitizáltnak tartom. Lássuk be, nyilván nem fogják eltörölni, mert ez nem csak a magyarokat érintené, a több mint 3 millió németnek az ügyét is megnyitná. Egy szimbolikus bocsánatkérés azonban még várat magára. Az állampolgársági törvényben pedig akkor lesz előrelépés, ha a szlovák kormányban bent lesznek a magyarok. Addig nem. És ez nem lehetetlen, a magyarság aránya még mindig bőven 8-9% feletti.
A nemzetpolitika eredményessége vitathatatlan, a magyar kormány támogatáspolitikája több mint segítség. Változik-e ezen a téren bármi?
A Kárpát-medence északnyugati régiója a legfejlettebb terület, ahol a felvidéki magyarság zöme él. Itt mindig viszonylagos jólét volt a többi térséghez képest, ahol a magyarságot nem úgy kellett megélni, mint például Erdélyben, ahol kapaszkodó is volt a közösségi élet. Felvidéken is meg kell találni azokat az újabb dolgokat, amelyek közösséggé formálnak.
A februári sikertelenséget abban is látom, hogy a politikusok egyszerűen nem végezték el a feladatot, mindenki a másikra várt. Az eredmények érdekében folyamatosan terepen kell lenni, és nem csak a kampány során. Ha Felvidék sikeres akar lenni, minden magyarnak neki kell állni dolgozni. Ne várjanak senki segítségére!
Forrás: ma7.sk
