Andy Warhol az ötvenes években induló pop-art mozgalom egyik legkultikusabb és legnagyobb alakja. Hatása a mai napig tagadhatatlan, újító és egyedülálló látásmódjával egy teljesen új művészeti koncepció alapjait fektette le.
Warhol sosem csinált ügyet abból, hogy a művészetet a pénzszerzés formájának tekintse, az eladhatóságot a tömegtermékek és hírnév kontextusában látta. Így emelte fel pl. a Brillo mosópordobozt a művészet szintjére. A hétköznapi tárgyak efféle dicsőítése azonban felszínes, ez az ellentmondás az amerikai reklámipar felcicomázott mondandója mögötti ürességre és személytelenségre utal. Warhol a művész, mint alkotó fogalmát is kibővítette, Factory néven elhíresült studiójában közös alkotómunka folyt irányításában, ezzel átalakítva a képet arról, hogy a művész fizikailag is maga hozná létre műveit. Egyik leghíresebb kijelentése miszerint „a jövőben mindenki lehet 15percre sikeres” is mutatja mennyire ráérzett a média jövőben való felértékelődésére, ami azt is jelentette, hogy a gyorsan jött hírnév épp olyan gyorsan el is száll.
Warhol tulajdonképpen végig dokumentálta saját korát, megfestette szinte az akkori összes híres személyiséget (pl. Liz Taylor, Marilyn Monroe, Elvis Presley, Mao Ce-tung), Mickey egeret, Coca Colat, vagy hirosimai atombomba robbanást. Termékeny művészetének epehólyag műtétje utáni váratlan halála vetett véget. Még abban az évben végakaratának megfelelően megalapították az Andy Warhol Alapítványt, amely működésében a kortárs képzőművészet támogatja és mutatja be.
