Anyagtól megfosztott szobor
A képzőművészetre az esetek többségében vizuális műfajként tekintünk, elsősorban anyaghoz, formához és színhez kötjük és utána próbáljuk meg értelmezni. Na, de mi a helyzet egy láthatatlanan szoborral ? Azt tudjuk, mert valami nem látható még nem zárja ki annak létezését, és azt is tudjuk, hogy a kortárs művészet kicsit nehezen érhető, mert az esztétikánál nagyobb hangsúlyt fektet a koncepcióra.
Tulajdonképpen ezen kiindulásból, nem is hangzik olyan meglepően a láthatatlan szobor ötlete, talán inkább az, hogy 15 ezer euróért kelt el. Az „Én vagyok” című szobor alkotója Salvatore Garau olasz képzőművész, a szobor pedig az Art-Rite árverésén kelt el, amely azon ritka olasz aukciós házakhoz tartozik, amely kizárólagosan kortárs képzőművészettel foglalkozik. Annak ellenére, hogy a szobor láthatatlan még is egy 150×150 cm-es zavartalan területen kíván, az új tulajdonos pedig egy tanúsítványt kap, amely a szobor eredetiségét garantálja.
„Az árverés sikere egy megdönthetetlen tényről tesz bizonyosságot. A üresség nem más, mint egy energiával teli tér, és még ha ki is ürítjük és semmi nem marad, Heisenberg bizonytalansági elve szerint, a semminek súlya van. Ezért tehát van energiája, ami összesűrűsödik és részecskévé alakul át, vagyis bennünk! Amikor úgy döntöttem, hogy egy adott térben kiállítom a láthatatlan szobrot, akkor ez a tér egy bizonyos mennyiségű és sűrűségű gondolatot tömörít egy konkrét pontba, létrehozva egy szobrot, amely a címéből adódóan különböző formákat tud ölteni. Végül is nem egy olyan Istennek adunk formát akit sosem láttunk?” – mondja szobráról Garau.
Valaminek a hiánya is lehet művészet
A láthatatlan szobor tulajdonképpen megint felteszi a kérdést, hogy mi határozza meg a művészetet. Az elgondolás azonban nem egyedülálló, hiszen találunk művészettörténeti előképeket. Warhol Láthatatlan szobor elnevezésű performansza, pontosan azt akarta megmutatni, hogy a valaminek a hiánya is lehet művészet. 1985-ben a felkapott New York-i éjszakai klubban, az Areában mutatta be, fellépet egy pódiumra, majd onnan elsétálva, csak a talpazatot és egy kis feliratot hagyott maga után, Andy Warhol, USA, Invisible Sculpture, Mixed Media, 1985.
Egy kicsit visszaugorva az időben egészen Yves Klein-ig, aki saját elmondása szerint élete első művét 19 évesen barátaival a tengerparton alkotta, mikor is az ujjával „aláírta az eget”. Ez a matéria nélküliségben való gondolkodás fűzhető végig egész életművén. Mint ahogyan később Warholt is, őt is érdekelte, hogy valaminek a hiánya is lehet művészet. 1958-ban az „Anyagtalan képi érzékenység, Az üresség” című installációja során egy üres, vitrinszerű szekrényt állított ki. Több ezer embert hívott meg a kiállításra, az üres fehérre meszelt szobába, ahol azt állította, hogy tér erőmezőkkel telített. Néhány ember számára annyira tapinható volt ez az erő, hogy nem tudtak belépni a kiállításba, mert úgy érezték, mintha egy láthatatlan fal megakadályozná őket ebben.
Kövessen minket: Facebook
