Sosem volt rám jellemző, hogy utazás közben fülhallgatón hallgassak valamit vagy otthon feltegyek egy lemezt a lejátszóra. De időnként azért mégis, akkor viszont igen körültekintő vagyok. A műfajok között nem teszek különbséget, hiszen véleményem szerint mindegyiknek megvan a krémje, azok a darabok, amelyeket bárhol bármikor szívesen meghallgat az ember. Kevés az a zene, amelyet igazán befogad a szívem, azonban, amit péntek este egy pesti pubban hallottam, úgy éreztem, cikket kíván.
A nyári fesztiválok idején havonta többször is járok különböző rendezvényekre, mint „zenekari segéd”, a párom ugyanis egy egyre nevesebb székesfehérvári együttes gitárosa. Ezeken a bulikon felül azonban ritka, hogy másfele is eljárjak. Erre az estre is meghívottként érkeztem egy barátom részéről, aki ragaszkodott hozzá, hogy márpedig ennek az énekesnek a hangját hallanunk kell.
Nem csalódtam. Az Egyesült Államokban többször is díjban részesített GUP – Gébert-Ulbert Project és Ferenczy András egy olyan előadást tartott, ahol az emberek kivétel nélkül csendben figyelték őt. Nem azért, mert nem lett volna lehetőség a beszélgetésre, a hangja valóban mindenkit megbabonázott. Energikus, változatos és korántsem unalmas Jazz-Blues néhány saját alkotással és számos feldolgozással, amelyek csak még inkább odakovácsolják a közönséget.
Mit érdemes tudni a GUP-ról?
„2015-ben megnyerték a zenekarok számára megrendezésre került XX. Peronmusic országos tehetségkutató versenyt. A zenekar 2016-ban különdíjat kapott a Wild Butterfly című dalukkal a „The 32nd Mid-Atlantic Song Contest of Washington” nemzetközi dalszerző versenyén. A díjat a januárban megtartott gálán Washingtonban vették át. A dal helyet kapott az együttes első nagylemezén is, ami 2016 februárjában jelent meg Gébert-Ulbert Project címmel.”
András egyébként nem kizárólag a GUP-ban csapatát egészíti ki, többször hallhatjuk Vikukel Dániel, Bypass Project és a Dream Team együttesében is.
Nem is húznám tovább, a koncert végénél észbe kaptam, hogy talán nem biztos, hogy szavakkal vissza lehet adni azt az élményt, amit személyesen kaptam, így készítettem egy rövidke videót a fellépésről:
Tényleg rövid, de a Youtube-on még számos más felvételt is találhatsz róla, illetve lemezen is szerepel. Azonban kivétel nélkül mindenkinek ajánlom, hogy egyszer látogasson el egy élő koncertre, nem fog csalódás érni. 🙂
Andrást az est pozitív élményei végett másnap felkerestem, hogy meséljen a zenei múltjáról, hogyan indult és osszon meg az olvasóinkkal pár szót arról, hogy hogyan is indult be a pályafutása.
„1981-ben kezdtem el a jazz –ének szakot a Bartók Béla jazzkonzervatóriumban, melyet 84-ben végeztem el. Azóta az éneklést hivatásszerűen végzem – persze nem csak jazz, hanem számos más műfajban is.”
András véleménye szerint egy zenekar életben szinte elengedhetetlen egy profi menedzser, aki kézen fogva a zenészeket helyet teremt az előadásoknak. És való igaz, a médiába bekerülni, szimplán tehetségre alapozni azt, hogy kinyíljon a világ és más-más nevesebb helyekre invitáljanak, önerőből nehéz. Rengeteg idő, befektetés, ami csak nagy sokára térül vissza, amikor a közönség már felfigyelt és látja, hogy valóban érdemes megjelenni az adott koncerten.
Utána azonban nincs megállás! „Nekem speciálisan nincs szükségem, hogy a hangomat szinten tartsam ez a gyakori éneklésekből adódik.” – újságolja András, mikor a próbák gyakoriságáról kérdezem.
Még egy kis ízelítő 🙂
Ha kedvet kaptál, Andrást nyáron többfelé és lehetőséged van élőben, akár nagyobb színpadon is meghallgatni, többek között Füreden, Agárdon és természetesen Pesten is.
Köszönöm szépen és további sok-sok fellépést kívánok! 🙂