A művészet lélekre ható hatását, már az ógörög is felismerték, elég ha csak Arisztotelész által megfogalmazott katarzis élményre gondolunk, vagyis amikor valamilyen megrendítő esemény hatására érzelmi megtisztulást, megkönnyebbülést élünk meg.
A művészetterápia, mint speciális terápiás foglalkoztatás a 20. század közepén alakult ki, amikor az orvosok megfigyelték, hogy a különböző betegséggel küszködők szívesebben fejezik ki önmagukat a vizualitás nyelvén.
A demencia nem betegség, hanem tünetcsoport amely mind a memóriára, gondolkodásra és érzelmekre is hatással van. Különböző tanulmányok szerint a művészet alkotása és megfigyelése azonban javítja a demenciával élők életminőségét, mivel csökkenti a stressz mértékét és a kognitív funkciók hanyatlását, illetve előnyösen hat az aktivitás valamint szociális interakció fenntartására. A csoportos foglalkozások során különböző módon megválasztott művészeti darabok ösztönzően hatnak a műről való újabb gondolatok kialakulására, valamint lehetőséget adnak a csoporton belüli diskurzusnak.
Az még nem teljesen tisztázott, hogy a művészet, a szociális interakció avagy ezek kombinációja az amely segíti a demenciával élők mindennapjait, azonban a pozitív hatás tagadhatatlan.
