Kiskorában ugyan volt Barbie babája, de muszáj volt, hogy legyen egy jó kis kabrió járgánya vagy motorkerékpárja. Szerette a robotokat és az építőkockákat, viszont mindig csodálta a szomszéd srác autós játékait. Andrea elismert, külföldön is ismert autóversenyző, a futamokon inkább az autóját félti, mint saját magát.
Hogyan kezdődött az autós élete, eleinte egyéb sportágakat is kedvelt?
Kocogni jártam, illetve edzőterembe, de nem szigorú napi terv alapján. Viszont lelkes focirajongó vagyok, voltam nevezetes stadionokban és meccseken is Angliában, illetve Brazíliában. Ha alkalmam nyílt utazásra, meglátogattam a sportpályát és a versenypályát. Egy sportoló sokkal jobban megérti, amikor arról beszélek, hogy egyenes arányosság van a nyerni akarás és a hibázási lehetőségek száma közt. Már az első autóm vásárlásakor éreztem, hogy a benzin a véremben van és magabiztosan vezetek. Ezután sokat mozogtam autós körökben, különféle szakmai találkozókon, kiállításokon és versenyeken vettem részt. Nővéremmel megalakítottuk az Opel Team Slovakia Polgári Társulást, ami mára nemzetközivé nőtte ki magát. A különböző összejöveteleken ügyességi versenyeket is rendeztünk, amelyeket női kategóriában gyakran nyertem meg. Ekkor érintett meg a gondolat és az elhatározás, hogy mi lenne, ha más versenyekre is beneveznék. Így került képbe az osztrolukai amatőr hegyi megmérettetés és a nyitrai autósszlalom.
Akkorra már a profi próbatételek gondolata is felötlött?
A jelenlegi tanárom javaslatára – aki már 12 éve száll harcba a hazai versengéseken –, valamint a kitűnő eredményeimen felbuzdulva, megéreztem a győzelem ízét és beneveztem a szlovák hegyi bajnokságba. Kiválasztottuk a járművemet, majd jöhetett a versenyautóvá való átalakítás. Bukószerkezetet, áramtalanítót, homologizált sportüléseket és ötpontos biztonsági öveket kapott. Leginkább mégis akkor éreztem, hogy kész a kocsi, amikor a névmatricám felkerült az ablakra.
Ezt követően már csak az eredményekért kellett izgulni.
Elsőre 10 versenyzőből 4. lettem, pedig az én járművem nem volt versenyautó, hanem egy közel 30-éves hétköznapi kocsi. Most egy 200 lóerős Hondán repesztek. Legbüszkébb a csehországi Ústecká 21 elnevezésű, immár legendásnak számító versenyen elért sikerre vagyok, ahol kategóriámban a dobogó 2. fokára állhattam fel. A 2019-es, férfiakkal közös bajnokságban a 13-résztvevős mezőnyben az 5. helyen végeztem, míg a nők között az összesítésben 2. lettem. Tavaly két viadalból egy-egy 1. és 2. helyet sikerült kiharcolnom. A legjobban annak örülök, hogy nem rozsdásodtam be a hosszú kényszerpihenő alatt.
Versenyidőszakban hogy telnek a napjai?
Áprilistól szeptemberig tart egy szezon az országos bajnokságokban, amely 9 versenyhétvégét foglal magába. Ezek jelentős része dupla futam, ugyanis szombaton és vasárnap is pályára lépünk. A 9 hétvégéből 4 külföldön, Ausztriában, Csehországban és Lengyelországban zajlik. A mi „munkaidőnk” már csütörtök délután kezdetét veszi, amikor előkészítjük az autót, ellenőrizzük a gumikat, a benzin mennyiségét és elvégezzük a versenyzéshez szükséges teendőket. Többnyire pénteken felállítjuk a saját kis bokszunkat a helyszínen. Szombat délelőtt két edzésre kerül sor, délután pedig jöhet a két éles futam. Ugyanez a forgatókönyv vasárnap is lejátszódik. A díjkiosztást követően hazavontatjuk az autót, a lakhelyünk felé tartó út serleggel az autó ablakában rendkívül élvezetes tud lenni.
Akadnak szurkolók is?
Számomra is hihetetlen, de bizony vannak egy páran, akik ha tudnak, a versenyeken is szorítanak értem. Sokan a közösségi hálókon is megkeresnek és gratulálnak az eredményekhez.
Tervek, elképzelések?
Ha minden jól megy, áprilisban Rechbergben kellene kezdenünk, ami egyébként Európa-bajnokság is lesz. Májusban valószínűleg még nézők nélkül ismét sor kerül a Slovakiaringen a versenyre, majd a Pezinská baba elnevezésű viadal van tervben. Nagyon szeretném elhódítani a szlovák női, valamint a közép-európai bajnoki címet. Mindehhez viszont támogatókat kell szereznem, mivel önerőből ez igencsak nehéz feladatnak tűnik. Versenyeznem kellene többek között Ausztriában, Horvátországban, Lengyelországban és Olaszországban is. Amennyiben mindez sikerülne, a győztesnek járó díjat a Forma–1-es Ferrari egykori csapatfőnöke, Jean Todt személyesen adná át, aki egyúttal a FIA elnöke is. Van egy olyan érzésem, hogy a versenyzés számomra egy egész életre szól, és nem is tervezem, hogy valaha is kiszállok belőle.
Forrás: ujszo.com
