Jo számára férje révén kinyílik egy új világ.
Johanna Bonger egy vagyonos amszerdami családból származott, amelynek baráti körébe több művész is beletartozott. Johannát egyik bátyja mutatta be 1885-ben Vincent van Gogh öccsének, Teo van Goghnak, ismert art dealernek. Teo már a második találkozás után eljegyezte a nőt, aki furcsállta a férfi lelkesedését, ám a következő éveben feleségül ment hozzá. A pár nem sokkal ezután Párizsba költözött, ahol Jo van Gogh-Bonger előtt egy új világ színe tárult fel. Belecsöppent a kulturális élet minden szegletébe, művészek, kávézók, bordélyházak világába. Teo nem akármilyen art dealer volt, az olyan fiatal művészekre specializálódott, akik dacoltak az akadémizmus realizmusa ellen. A legtöbb art dealer akkoriban még nem foglalkozott az impresszionistákkal, azonban Teo volt az ő “hősük”, aki jó érzékkel látta meg bennük a lehetőséget. Jo így találkozhatott a kor olyan művészeivel, mint, Gauguin, Pissarro, Toulouse-Lautrec.
Teo rajongásig imádta bátyját, tisztelettel tekintett rá. Mind lelkileg mind anyagilag támasza volt, hiszen egyedül ő volt képes megérteni Vincent lelkületét. Rengeteget leveleztek, amelyekben Teo folyamatosan bátorította testvért. Vincent csak néhányat tartott meg ezekből a levelekből, Teo megőrizte a számára küldötteket, amelyek sok részletet elárulnak kettejük kapcsolatáról és a művész életéről.
A testvérek kapcsolata rendkívül szoros volt, Vincent folyamatosan küldözgette festményeit Teonak annak reményében, hogy ő majd értékesíti. Teónak ez azonban csak ritkán sikerült. 1890-ben Teo szállást intézett Vincentnek a Párizstól délre eső Auvers-sur-Oise faluban, hogy közelebb legyenek egymáshoz. Ez az időszak rendkívül termékenyen telt Vincent számára és folyamatosan látogatta orvosát dr. Paul Gachet-et. Pár héttel később azonban Vincent meghalt – néhány tanulmány kétségbe vonja öngyilkosságát, miszerint a halálát okozó lőtt seb szerencsétlen balesetből származik. Vincent halála teljesen megsemmisítette Teót. Három hónappal testvére halála után pszichésen és fizikailga is teljesen összeomlott, a szifilisz utolsó stádiumában járt, amelyet még előzőleg bordélyházak látogatása során szedett össze. A testvérek nagyon fiatalon haltak meg, Vincent 37 évesen Teo rá hat hónappal, 33 évesen.
„Az egyetlen dolog amit férjem és Vincent emlékért tehetek”
Jo tehát magára maradt egy két éves gyerekkel Vincenttel, és sógora kb. négyszáz festményével és több száz rajzával. Ki kellett találnia mit kezd velük. Férje halálával Johannát a sors olyan helyzetbe hozta, amiben nem igazán volt választási lehetősége. Jo Párizst elhagyva egy hollad városba Bussumba költözött, amely rengeteg művésznek adott otthont. Itt egy vendégházat nyitott, és fordításokat vállalt, hogy el tudja Családja és férje során megszerzett művész kapcsolatai próbáltak vigasztalni és segíteni, mit hogyan is kellene tennie. Ekkor szánta el magát igazán a művészetközvetés mellett, már csak azért is, hogy fia jövőjére is gondolva anyagi biztonságot teremtsen maguknak. Jo és Teo nem pusztán elfogultságból tartották fontosnak Vincent művészetét. Vincentet kortársai is, az akkoriban már ismert Monet, Gauguin, Pissarro is zseninek tartotta. Teo, mint neves art dealer, aki többek közötti Gauguin és Pissarro műveit is értékesítette, jó szemmel ismerte fel testvére tehetségét.
Johannának hatalmas szerepe rejlik abban, hogy sikerült Vincent munkái iránt a nyilvánosság figyelmét felkeltenie. Műveiből kiállításokat szervezett, a testvérek levelezését nyilvánossá tette, amely leveleket később angol és francia nyelvre is lefordított. Jo továbbvitte férjének szívügyét. Hiszen Teo élete során csak igen kevés képét tudta Vincentnek eladni, így elképzelhető hogy az idők folyamán neve homályba veszett volna. Az, hogy idővel Vincent van Gogh a művészettörténet egyik legfontosabb alakjává vált, nagy részben Jo van Gogh-Bongernek köszönhető – annak ellenére, hogy nem rendelkezett sem művészeti sem üzleti előképzettséggel, és egy férfiak által uralt területen kellett helytállnia.
Kövessen minket: Facebook
