A tövis

Avatar

Az október 18-ai The New Yorkerben Masha Gessen terjedelmes interjút készített Alekszej Navalnijjal. A beszélgetés legérdekesebb részleteiből adunk rövid összefoglalót az alábbiakban.

Alekszej Navalnij jelenleg a legfájdalmasabb tövis Vlagyimir Putyin körme alatt. Egy évtizeddel ezelőtt Navalnij fiatal moszkvai ügyvédként nyilvánosan hozzáférhető információkat kezdett gyűjteni az orosz kormány korrupciójának és hatalommal való visszaélésének dokumentálása érdekében. Eleinte internetes blogját használta erre a célra, később egyszemélyes projektje Korrupcióellenes Alapítvánnyá nőtte ki magát, egy multimédiás társasággá, több tucat aktivistával. Eszközeik a tényfeltáró újságcikkektől az adatbányászaton át a drónfelvételek készítéséig terjedtek. Ami az utóbbiakat illeti, az orosz hatóságok mindent elkövettek azért, hogy e filmeket eltávolítsák a YouTube-ról. A Kreml bírósági ügyek és letartóztatások sorozatával próbálta rács mögé juttatni Navalnijt és társait. Többnyire sikerrel.

Idén augusztus 20-án Navalnij hirtelen megbetegedett, amikor szibériai Tomszk városából, visszatért Moszkvába. Ennek részleteiről több alkalommal is írtunk Világtükör rovatunkban.

Mi történt a repülőgépen?

‒ Amikor kiléptem a mosdóból, éreztem, hogy nem tudok eljutni az ülőhelyemig. Közöltem a légiutas-kísérővel, hogy meghalok, ott a gépükön, és lefeküdtem a padlóra. Azt mondták: „Uram, maradjon velünk, kérem, ne veszítse el az eszméletét!” De én elújultam.

Egy utastársa rögzítette mobiljával az ön sikolyait.

‒ Nem emlékszem ezekre. Lehet, hogy hallucináltam.

A következő emléke csaknem egy hónappal későbbi…

‒ Egy idő után meg voltam győződve arról, hogy kórházban vagyok, elvesztettem a lábaimat, és vártam, hogy újakat készítsenek nekem. A feleségem, Júlia, és Leonyid Volkov (Navalnij legközelebbi munkatársa – W. B.), valamint az orvosok folyamatosan azt mondogatták, hogy balesetet szenvedtem, és új lábakat hoznak nekem, nem kell aggódnom. Nyilvánvalóan nem voltak ilyen beszélgetések. Szörnyű hallucinációim voltak. Fokozatosan kezdtem kapcsolatba lépni a valósággal. Később Júlia és Volkov elmondták, hogy volt egy hosszabb időszak, amikor én csak bámultam, de nem tudták megállapítani, hogy felismertem-e őket. Emlékszem arra az iszonyatos érzésre, amikor nem tudtam beszélni és írni. Júlia mesélte, hogy először mindenkit angolul szólítottam meg. Adtak nekem egy darab papírt. Mondták, írjam le, hogy Mása. Emlékeztem arra, hogyan néz ki a szó. Az első betű az „M”, a második az „á”. Az első betű, amit leírtam, az „S” volt. Ráadásul a betűket egymás alá, oszlopszerűen írtam. Néha bekapcsolták a tévét, hogy szórakoztassanak. Egy idő után már el tudtam olvasni a feliratokat.

‒ Mit mondtak az orvosai?

‒ Először azt, hogy szokatlanul hosszú ideig voltam kómában. És azt, hogy nemigen volt arra példa, hogy valaki túlélte volna a Novicsok-mérgezést. (Kivételnek számít Szergej Szkripalnak és lányának esete 2018-ban, Londonban – W. B.)

‒ Ön szerint Putyin legtámadhatóbb tulajdonsága, hogy korrupt?

‒ Megszállottja a hatalomnak, megszállottja a pénznek. Személyesen ő dönti el, mennyit kapjanak az emberei. Kétségtelenül ő a bolygó leghatalmasabb embere, mert senki és semmi sem tartja kordában. Putyin egy olyan országot vezet, amely nem különösebben erős, de egyáltalán nincsenek korlátok. A korrupció ellen küzdöttem, mert a korrupció ennek a rendszernek a politikai alapja.

‒ Teljes felépülése után visszatér Oroszországba?

‒ Természetesen visszamegyek. Ha nem teszem meg, akkor az lenne az ideális megoldás a számukra. Szeretnék, ha egy újabb politikai emigráns lennék. Már tehetek hosszabb sétákat, de a koncentráció még nehezemre esik. A német, a svéd és a francia laboratóriumok minden kétséget kizáróan bizonyították a Novicsok jelenlétét a szervezetemben. Az orosz hatóságok újabban olyan őrült állításokat tesznek, hogy CIA-ügynök vagyok.

(forrás: The New Yorker)

 

 


Hasonló cikkek