Interjú Bodzsár Márkkal az új magyar vámpírfilmről, a Drakulics elvtársról, amelyet október végétől játszanak a hazai mozik.
Hol maradtak eddig a magyar vámpírfilmek? Mit keres Bödőcs Tibor a kommunisták között? A Drakulics elvtárs című, Kádár-korban játszódó vámpírfilmben Nagy Ervin, Nagy Zsolt és Walters Lili mellett az abszurd humor játssza a főszerepet. Bodzsár Márk rendezővel a filmtett.ro beszélgetett.
Honnan jött az ötlet a szocialista vámpírtörténethez?
Élesen emlékszem az első vámpírfilmes élményemre: a balatoni nyaralónkban vigyázott ránk a nagymamám, és este aVámpírok bálja ment a tévében. Megragadott, mert egyszerre volt vicces és vérfagyasztó. Ahogy a filmtörténetben, úgy az én életemben is örökzöld lett és vissza-visszatért a vámpírfilm.Találkoztam a klasszikus, Murnau-féle Nosferatuval, majd a Werner Herzog-féle remake-kel, az SZFE-s szakdolgozatomat pedig a vámpírfilmek ikonográfiájából írtam. A Kádár-kort egy másik filmötlet kapcsán kezdtem kutatni, és Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor titkosszolgálati tanulmánykötetét olvasva jött a heurékaszerű gondolat, hogy érdekes lenne egy vámpírt tenni ebbe a közegbe. Beugrott, milyen ironikus, hogy megrögzötten ateista kor volt a kommunizmus, mégis egy természetfeletti lény kerül a titkosszolgálat látókörébe, aminek a semlegesítéséhez ráadásul az egyház adja az eszközöket. És a klasszikus képlet is megfordul, hiszen a Drakula-történetekben általában a vadkeletről érkezik a gróf a viktoriánus Londonba, itt viszont nyugatról jön a szörnyeteg a vasfüggönnyel elszigetelt kommunizmusba.
Miért szerettél bele a vámpírfilmekbe?
A morális ambivalenciájuk tetszett meg. Hogy a vámpír egy parazita élősködő, akinek mások életét kell elrabolnia, hogy életben maradjon. Egy felforgató, anarchista figura, aki sokszor a pestist is elterjeszti, miközben a mélyebb létezés, a nagyobb szabadság ígéretét is hordozza. A klasszikus vámpírtörténetekben van egy nagy, heves szerelem, mert a nők vonzódnak ehhez az éjszakai lényhez, aki áttöri a hazug és unalmas nyárspolgári létük falát. Nem gondolom filozofikus filmnek a Drakulics elvtársat, de ebben is egy szabadulástörténet munkál, mert annak drukkolunk, hogy a női főszereplő kiszabaduljon egy zárt, ideológiával átitatott és paranoid rendszerből a sötét erővel való találkozás révén.
Erdélyi eredetű a leghíresebb vámpírmítosz (Drakula) és magyar az egyik legismertebb vámpíralakítás (Lugosi Béla), egy elveszett némafilmen – az első Drakula-feldolgozáson – kívül eddig mégsem készült vámpírfilmünk. Szerinted miért?
A vámpírok valóban nem honosodtak meg nálunk, pedig a minket körülvevő szláv kultúrából, Romániából, Lengyelországból, Oroszországból könnyen átszűrődhetett volna a mítosz. Még Gogol is írt egy vámpírnovellát (Wij, a szellemek fejedelme), amit Balázs Béla fordított le, de sajnos beszerezhetetlen. Az irodalomban némileg jobb a helyzet, Hamvai Kornél A prikolics utolsó havában, Szécsi Noémi a Finnugor vámpírban forgatta ki a vámpírmítoszt, és a húszas-harmincas években is született pár vámpírregény, köztük A nagy vámpír ellen Kiszely Gyula tollából. Hogy vámpírfilm miért nem, azt nem tudom. Talán az tarthatta vissza az alkotókat, hogy egy vámpírfilm könnyen áthajolhat gagyiba, egyre nehezebb borzongást kelteni hosszú, hegyes szemfogakkal.
A teljes cikket ITT olvashatja.
A címlapfotó illusztráció.
