Az Angliában élő Willard Wigan olyan aprócska szobrok készítésére specializálódott amelyek, szabad szemmel észrevehetetlenek. A művész rizsszemekből faragja ki formáit, a legkisebb darabok még az egy millimétert sem érik el. A picike szobrokat tűlyukba, vagy szögfejre applikálva mutatja be, megszemlélni azonban csak mikroszkópon keresztül lehet őket.
A kicsi szobrokat 5 éves korában kezdte el készíteni, amikor tanulási nehézségei elől akart valamilyen módon elmenekülni. Tanárai akkoriban még nem ismerték fel az autizmus jeleit, így folyamatosan lekicsinylően, megalázóan bántak vele. A szobrok picike mérete nagyban reflektál iskolai éveire, amikor tanárai hibáztatása miatt többször is az kívánta bárcsak eltűnhetne vagy láthatatlanná válhatna.
Az aprócska szobrok elkészítéséhez azonban testét is be kellet tanítania. Különböző meditációs technikák tanulmányozásával érte el, hogy testének mozgását minél inkább kontrollálni tudja, lélegzetének és szívdobogásának figyelésével tudja figuráinak részleteit kidolgozni.
Többek között kifaragta Betty Boop-ot, a Szabadság-szobrot, Burja Kalifa-t, amelyre azonban a legbüszkébb, Leonardo Utolsó vacsora című festményének megalkotása, amely hét heten át készült, és amely a legnagyobb kihívást jelentette számára.
