Anne Cathrine Bomann dán pszichológus, akinek az Agathe az első regénye. Közel 20 nyelven jelent meg.
A könyv fülszövege az alábbi:
Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin.
Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével.
Rövid, mégis tartalmas történet, melyben láthatjuk, egy terapeuta nyugdíjba vonulása előtti változásait. Rájött, hogy életében addig még senkit sem szeretett, hogy nem tudja, milyen a halál, és mennyire fél tőle. A titkárnője férje meghalt. Az ezt megelőző haldoklásának ideje alatt egymagában dolgozott, mely idő alatt teljesen szétesett, mert a titkárnője szabadságot vett ki, hogy szenvedő férje mellett lehessen. Érdekes, ahogyan látjuk, terapeutaként mások hogyan voltak az ő terapeutái. Végül megjelenik az Irvin D. Yalom Egzisztenciális pszichoterápiájában olvasható gondolat, miszerint ha nincs már életcél, keresni kell egy újat a folytatáshoz. És ez hogy jelenik meg? Olvassák el, és minden kiderül.
