Nagy József kilépett a pártból, Cséfalvay Katalin a héten távozik, Martin Fedor elhagyta a parlamenti frakciót. Milyen kondícióban van ön szerint most a Híd?
A párt óriási előnye az, hogy viszonylag sokszínű a tagsága és a választói bázisa. Akárcsak a tátrai szélvihar: amikor egynemű az erdő a hegyoldalban, minden fa egyforma, s egy időben lett kiültetve, akkor jön egy szélvihar, s az egészet ledönti. Nálunk viszont nagyon sokrétű a párt összetétele. Vannak konzervatívok, nemzeti liberálisok, balliberálisok, sokféle politikai irányzat képviselője. Vannak magyar, szlovák, ruszin és roma tagjaink, választóink. Az egyik dolog tehát ez a sokrétűség, a másik pedig az, hogy mondjon bárki bármit, a Híd megalakulása óta, magyar vonalon, Dél-Szlovákiában ez az egyedüli reális nagypolitikai kormánytapasztalat. Itt azért nem egykét évről beszélünk, hanem egy évtizedről. Egy évtizede a nagypolitikában a Híd képviselői vannak jelen. Azzal pedig, hogy most megmutatta a párt, hogy hajlandó a fiatalokat is bevonni, összetudjuk ezt a tapasztalatot kapcsolni a fiatalos, progresszívabb rálátással a dolgokra.
A parlamenti választás viszont minden jel szerint február 29-én lesz, nem késő ez erre az újításra, a fiatalok bevonására?
Ezt nehéz megmondani. A párt négy alelnöke közül én vagyok a második legidősebb a magam 41 évével. Ez masszív fiatalítás, ami jó ideje ért a belső beszélgetésekben és folyamatokban, erre pedig idő kell. Amikor egy párt eldönti, hogy ezt meg kell lépnie, azért az nem egy nap alatt történik meg. A többség döntött erről a cseréről, nem két-három ember.
Tíz év alatt a Híd eljutott oda, hogy jelenleg a parlamentbe jutásért harcol, támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint 4 százalék körül mozog. Mi történt?
A Híd ezzel nagyon nagy árat vállal, de a régióinknak csak ez az egy lehetősége volt komoly segítséghez jutni a következő években. De nemcsak a Híd vállalt nagy kockázatot, hanem Bugár Béla is, aki ezzel a lépéssel addigi képét is kockára tette. A másik dolog pedig nyilván a Kuciak-gyilkosság volt, amely után volt egy töréspont. Akkor én magam is arra biztattam az országos tanács tagjait, hogy támogassák a kilépést. De sajnos a belső folyamatok, a matematika, a politikai számvetés miatt ezt mégsem lehet meglépni.
Hibaként könyveli el, hogy a Kuciak-gyilkosság után kormányban maradt a Híd?
Akkor még nem lehetett látni az összes következményt és azt, hogy mi fog még előkerülni, de azért mindenki érezte, hogy fordulóponthoz értünk.
Az elmúlt hetek témája volt az MKP-val való összefogás, a tárgyalások azonban zátonyra futottak. Nem gondolja, hogy hiba volt nem megegyezni?
Amikor a Híd megalakult, akkor az MKP megörökölte a korábbi közös időkből a teljes társadalmi struktúrát. Gondolok itt a Csemadokra, a pedagógusszövetségre, mindenféle civil szervezetre, amelyeket a magyarországi támogatásokkal a mai napig az MKP táplál és működtet. Ez a széles körű, ilyen típusú társadalmiasítás nehezen ellensúlyozható egy közös listán. Ha közösen szerzünk 14 helyet, szinte lehetetlen, hogy nagyjából fele-fele arányban legyenek a végén a parlamentben az embereink.
A megállapodás, ha jól tudom, azon bukott meg, mert nem tudtak megegyezni, milyen arányban lesznek a közös listán a két párt képviselői…
A százalékokról való vita szerintem egy kicsit fedőtörténet volt. Teljesen csak technikai síkon folyt a vita, rövid volt és sekélyes. Azt gondolom, hogy sokkal mélyebbre kellett volna menni a tárgyalások során, s ez mutatja azt, hogy későn kezdődött a tárgyalás. Ha ez a vita elindul egy bő fél évvel vagy másfél évvel ezelőtt, akkor lehet, hogy ma megegyeztünk volna egy szigorú együttműködési szabályrendszerben.
Mindeközben pedig a háttérben újabb mozgalmak formálódnak, egyre több párt kapcsolódik be a magyar szavazatokért folytatott harcba. Ennek pedig minden jel szerint az lesz a végeredménye, hogy az egyes mozgalmak kisakkozzák egymást a parlamentből.
Úgy gondolom, hogy túlzott a taktizálás a túloldalon. Úgy tűnik, mintha ez az egész egy szétszóródás és majdani összegyűjtés játék lenne a részükről. Az újonnan alakuló formációkban mindig megjelennek mostani vagy egykori MKP-sok, akik mintha azt készítenék elő, hogy majd a végén meg lehessen mutatni az összefogást, azt, hogy nélkülünk is össze lehet fogni. Ha ez véletlenül tényleg így van, és nem akarok konspirációkat gyártani, akkor csak eljátsszák az összefogást, amelyről tudjuk, hogy a valóságban nem történik meg. Ez politikai marketingfogásnak jó lehet, de nem szolgálja azt a célt, amelyre az emberek vágynak.
Milyen reális esélyt lát arra, hogy a Híd a következő választáson bejut a parlamentbe?
Nagyon remélem, hogy bejut. Az utolsó felmérés 4,2 százalékot mutatott, ami az előző mérésekhez képest kicsit jobb. De ez még így is egy nagyon soktényezős játék lesz.
Forrás: ujszo.com
Fotó: Somogyi Tibor
