A valóságba kiterjesztett vagy másnéven augmentált valóság (AR) lényege, hogy egy speciális szemüveg segítségével a valós térbe vetíthetünk ott nem lévő elemeket, míg a virtuális valóság (VR) során, a valódi teret kizárva kerülünk egy virtuális térbe.
A Cuseum nevű amerikai start up, a technológiát felhasználva segít a múzeumoknak a látogatói élmény fokozásában. 10 hónapig tartó kutatásuk eredményét A művészet neurológiai észlelése a kiterjesztett és virtuális valóságon keresztül című tanulmányukban összegezték. Cuseum reméli, hogy sikerül megcáfolniuk azt a művészet érzékeléséről régóta fennálló feltételezést – itt különösképpen utalva Walter Benjamin A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában című esszéjének mondanivalójára – miszerint „Még a legtökéletesebb reprodukció esetében is hiányzik valami; a műalkotás „itt”-je és „most”-ja, vagyis egyszeri létezése azon a helyen, ahol van.”
A kutatók, annak érdekében, hogy minél hitelesebben környezetben vizsgálják a műbefogadás élményét, kísérletüket a bostoni Szépművészeti Múzeumban végezték. Minden egyes résztvevő Muse2 fejpántot kapott, amelyhez két EEG elektródát csatlakoztattak. Az alanyok nem voltak művészeti szakemberek és családtagjaik sem rendelkeztek művészeti háttérrel, továbbá csak elvétve rendelkeztek kiterjesztett vagy virtuális valóság élményével. Minden résztvevőt ötször teszteltek, találkoztak valódi festménnyel, annak 2D reprodukciójával, illetve egy speciális szemüveggel egy a valóságba kiterjesztett változattal is.
A tanulmány az agyi aktivitás alfa és gamma hullámait vizsgálva, megállapította, hogy nincs jelentőseb eltérés a valódi és digitális képélmény befogadása között. Az Artnet News-nak nyilatkozva Pawan Sinha elmondta, habár érdekesnek találják az eredményeket, az is elképzelhető, hogy a Muse2 fejpánt nem elég érzékeny, hogy a különböző feltételek mellett létre jövő agy jelek közötti különbséget észlelje, mivel a fejpánt csak egy kis töredékét mutatja az agyi aktivitás gazdagságának.
Viszont, ha ugyanazok a neuronok ugyanúgy reagálnak a különböző feltételek között létre jövő ingerekre, vajon ez jelentheti-e azt, hogy agyunk nem képes objektívan különbséget tenni köztük? Sinha szerint, ha két feltétel ugyanazt az idegi aktivitást idézi elő – beleértve az idegsejtjeinket is amelyek már az előzőleg megtapasztalt emlékeket is tárolják – az élmény megkülönbözhetetlen lesz.
Forrás: Artnet News
