„Aki zenésznek született, csak a zenéből tud táplálkozni” – interjú a Pannon Cigányzenekar elnökével

Baranyai Lajosnak, a Pannon Cigányzenekar Kulturális és Közreműködési Egyesület elnökének gyakorlatilag az egész élete a zene köré fonódott. Bár nem tagadja, kisgyermekként, amikor először feltették neki a nagy kérdést, mi szeretne lenni, ha majd felnő, azonnal rávágta, hogy traktoros, esetleg lelkész. Azonban hiába, a szívét a mai napig igazán csak a zene tudja megdobogtatni. És vajon még hányan vagyunk vele így?

Lajos annyi szerencsével indult, hogy zenész családba született – már az édesapja is muzsikált. Persze zenélésből már akkor is csak nagyon keveseknek adatott meg, hogy valóban meg lehessen belőle élni, így maga a muzsikálás a hétvégékre tolódott ki.

Hogyan válhat híressé egy zenész?

Sok kitartással és annál is több tanulással, gyakorlással. Lajos már kilenc éves korától a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolában ismerkedett a klarinét fortélyával és nem is sikertelenül. Ugyanis néhány évre rá már felvételt is nyert az akkor világhírű Rajkózenekarba.

Ez mondhatnám, hogy ugróléc volt Lajos számára – bejárta a világ legnagyobb színpadjait. Világszerte adott koncerteket, mindene megvolt, amiről csak egy zenész álmodhat: megtapasztalhatta az érzést, amikor az ember felmegy a színpadra, szerte néz és csillogó szemek, éhes fülek várják az első dallamokat!

Pannon Cigányzenekar

Világjárásból azonban sajnos tényleg nehéz megélni – közbe szólt a munka, a vendéglátózás. Így tehát visszakényszerült először Bükre, majd Budapestre, hogy megkezdhesse a nagybetűs Életet.

Budapest persze a pezsgéséről híres, így talán nem meglepő, hogy a költözéstől függetlenül a zene szólt tovább! Jobbnál jobb zenekarokkal hozta össze a sors – köztük Lakatos Sándorral, Dáki Lakatos Sándorral és Ifj. Déki Lakatos Sándorral. Megannyi munkát fektetettek bele a lemezfelvételekbe, stúdiózásokba, ami persze egyenes belépő a médiába – a rádiós és televíziós munkák sem maradtak tehát el.

Pannon Cigányzenekar

Hogy maradhat meg egy cigányzenész?

Nehezen. A vendéglátóhelyeknek ugyanis kétszer meg kell gondolniuk, hogy ha – akárcsak egy magnóról szóló – zenével szeretnék becsábítani a vendégeket, hiszen engedélyköteles és keményen megfizettetik.

Azonban van egy dolog, ami miatt minden igazi, elhivatott zenészt tisztelek – hogy nem adják fel! Mikor szerkesztőségünk Lajost a szabadságérzetéről kérdezte, Ő csak ennyit felelt:

„A szabadság az nagyon sokat jelent – nem csak nekem, hanem minden Zenész számára! Igen, szabadnak érzem magam, de a legszabadabbnak akkor érzem magam, amikor hangszer van a kezemben.

Így hát 2006-ban megalapította a jelenleg 33 fős Pannon Cigányzenekart, amely a kihívások, a kevés fellépési lehetőség ellenére bizakodóan várja, hogy minél több embernek adhasson egy kis szeletet zenéjük gyümölcséből.


A teljes interjút itt olvashatja részletesen:

Baranyai Lajossal beszélgettünk életről, családról, hitről és álmokról. A Közelképben Baranyai Lajos a PANNON CIGÁNYZENEKAR KULTURÁLIS ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET elnöke!

(Gyermekkor – Család – családi környezet)

Milyen családba született?

 Zenész Családba születtem.

Mivel foglalkozott az apa, mivel az anya?

Mikor én születtem 1961-ben, hiszen ez nem titok, ugyan olyan korszakát élte a Cigányzene mint napjainkban, vagyis Édesapám  hétköznap segédmunkásként dolgozott hétvégén Zenészként muzsikált a helyi vendéglőben, Édesanyám mosónő volt.

Hányan voltak testvérek?

Hárman vagyunk testvérek, egy öcsém van, aki szintén zenész (cimbalmos) és egy húgom, aki nem zenész, de maradt a vendéglátásban.

Életutak? Művészet, polgári foglalkozás?

1970-ben kezdtem el Klarinétozni a Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolában, majd 1975-ben felvételt nyertem az akkor világhírű Rajkózenekarba ahol elvégeztem a Zeneművészeti szakiskolát és leérettségiztem valamint megadatott nekem az, hogy bejártam a világot, vagyis a világ szinte minden nagy koncerttermében felléptünk.

Majd 1980-ban elkezdtem a nagybetűs életet a (vendéglátózást) Bükön. 1985-ben Megházasodtam és visszakerültem Budapestre ahol jobbnál jobb zenészekkel muzsikálhattam küztük a Lakatos dinasztia mindhárom tagjával: Lakatos Sándor, Dáki Lakatos Sándor,Ifj. Déki Lakatos Sándor ez volt a zenei pályám csúcsa hisz nem tudom számszerint mennyi rádió illetve televízió valamint lemez felvételt csináltunk meg együtt. Aztán 1995-ben úgy döntöttünk, hogy haza költözünk Bükre azóta élek itt.

Polgári foglalkozás? Hát igen, minket is elért újra az, ami a szüleinket, nagyszüleinket, vagyis kisöpörték a cigányzenét az éttermekből, igy most már 16-éve a helyi vízműnél dolgozom, amely mára már a Soproni Vűzmű Zrt-hez csatlakozott jelenleg Kivizsgáló és ellenőr munkakörben. Természetesen nem hanyagolom el a zenét, hisz ahogy van lehetőségem azonnal megyek.

Milyen volt kisgyereknek lenni a Baranyai családban?

Szigorú és vallásos Család a mi Családunk – nem volt nehéz gyerekkorom, csak mindent megköveteltek, aminek hasznát a későbbi életem során élveztem. Persze nem volt egyszerű, hisz a Nagyapáim mindenképpen Prímást szerettek volna faragni belőlem is, de ez nem jött össze, már pici gyerek korommban szerettem a klarinétot.

A szülők közül ki volt a szigorúbb?

Mindketten szigorúak voltak és azok a mai napig is.

Kisgyerekként, minek képzelte önmagát? Tűzoltó, katona vagy híres prímás akart lenni? Egyáltalán volt vonzalom a zene iránt?

Mikor első osztályos voltam megkérdezte a Tanító néni is, a válaszom akkor az volt, hogy: Traktoros. Nem- nem akartam sem katona, sem tűzoltó lenni, én Pap szerettem volna lenni! Aztán mégsem úgy alakult, mert közbe jött a nagy Szerelem a ZENE, és úgy gondolom a Jó Isten is így akarta.

 (Felnőtt – Család- hit- munka-karrier-elismerés)

Röviden válaszolnék, ha lehet. Család mindenek felett! A Hit mindig megmarad ! A munka létszükséglet! Karrier soha nem volt fontos a számomra! Az elismerés nem volt célom!

Miben különbözik a kettő családi modell? Milyen tradíciókat vett át és miket változtatott meg?

Különleges tradícióink nem voltak úgyan úgy éltünk élünk mint bárki más. Ezért nem is volt okom bármit megváltoztatni. Számunkra mindig egy dolog a fontos az pedig a Család.

A művészek életében általában valamilyen formában mindig jelen volt és meghatározószerepet töltött be a hit. Milyen az Ön hitélete? Hogy jelenik meg a hétköznapokban?

Az én hitéletem, amit pici gyermekkoromtól magamban hordok: Jézus tanítása szerint élni! Ez az, ami a mindennapjaimban jelen van és átsegített mindenen.

Mit jelent önnek a szabadság? Szabadnak érzi magát?

A szabadság az nagyon sokat jelent nem csak nekem, hanem minden Zenész számára! Igen szabadnak érzem magam, de a legszabadabbnak akkor érzem magam, amikor hangszer van a kezemben.

Hogyan került kapcsolatba a Pannon Cigányzenekarral? Alapítótag volt vagy később csatlakozott? Kik voltak az alapítótagok és hányan aktív tagjai az együttesnek ma is?

A Pannon Cigányzenekar megalapítója egyben, ha fogalmazhatunk így, (ötletgazdája) vagyok – 2006-ban alakultunk 16-fővel, akik közül mára, mint alapító tagok 7-en maradtunk, jelenleg a Zenekar teljes létszáma 33-fő.

 Leleményes, ötletes embernek tartja magát?

Úgy gondolom igen.

Az egyesület elnökeként volt haszna ezeknek a tulajdonságainak?

Hiába ötletes vagy éppen leleményes valaki, ha nincs kihez fordulni! Ezt azért mondom, mert mi vagyis a Pannon Cigányzenekar a Világhírű Magyar Örökség-díjas, Magyar Hungarikum 100 Tagú Cigányzenekar mellett ma Magyarországon a második legnagyobb létszámú és Egyesület formájában működő Cigányzenekara vagyunk. Ennek ellenére támogatásban nem részesülünk, sőt még fellépési lehetőséget sem kapunk! Egyedül Bük Város Önkormányzatának a támogatását élvezzük. Így nem tudom megállapítani, hogy leleményes illetve ötletes vagyok vagy sem.

Életének bizonyára voltak nehéz pillanatai. Ilyenkor melyek voltak azok az erőforrások, amelyekből táplálkozott?

Egy ember, aki zenésznek született, az csak a zenéből tud táplálkozni és erőt meríteni a nehéz időszakokban.

Előbb vagy utóbb, de minden ember életében egyszer eljön az a pont, amikor változtatni szeretne. Túl van már ezen a ponton? 

Lehet, sőt biztos, hogy szeretnék változtatni, de ehhez változni kell a világnak is. Nem vagyok túl még ezen a ponton, és nem is leszek, amíg nem látom biztosítottnak a Zenekar működését.

A beszélgetésünk végén engedje meg, hogy feltegyek egy játékos kérdést. Ha találkozna a mesebeli jótündérrel és az teljesítené 3 kívánságát, mi lenne az?

 1. Erőt Egészséget az egész családomnak és mindenkinek.

2. Nagyon sok fellépést a Pannon Cigányzenekarnak.

3. Békét a világban Isten áldásával.

 

 

Vélemény, hozzászólás?